Kereskedelmi Szakoktatás, 1942. szeptember – 1943. augusztus (50. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 5. szám
Elnöki megnyitó. Munkánk értelme és értéke. Irta és a Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesületének LI. évi rendes közgyűlésén elmondotta l dr. Horn József. Az első szó, amely ajkamat ez ünnepélyes percben elhagyja, csak a hála szava lehet. Hála az isteni Gondviselés iránt, aki megengedte, hogy Észak- Erdély és vele e gyönyörű város huszonkét évi rabság után visszatérjen hozzánk ; hogy mi itt e vérzivataros időkben is egybegyűlhessünk, s újból átélhessük 1940 őszének felemelő hangulatát és ebben a nemzeti lét minden örömét; közvetlenül szemlélhessük a magyar múlt itt elénk táruló gazdag emlékeit; magunkba szívhassuk azt a sajátos erdélyi szellemet, amely a magyarság lelkét külön színnel gazdagítja és Királyhágón túli testvéreinket oly szoros és harmonikus egységbe fogja. Örvendünk, hogy Erdély fővárosában adhatunk kifejezést annak a törhetetlen hitnek s bizalomnak, amely szívünket a megpróbáltatások nehéz éveiben áthatotta, s nemzetünket a kétségbeeséstől és lemondástól megóvta. Egy pillanatig sem hittük, hogy azt a földet, amelyet az Isten is egynek teremtett, tájékozatlan és kapzsi emberek örökre feldarabolhassák , hogy azt az államot, amelyet a magyar politikai géniusz egy évezreddel ezelőtt megalkotott és ezer év minden viszontagságán át fenntartott, rövidmaltú népek vak gyűlölete tartósan megalázza és múltjához méltatlan életre kényszerítse. Nem hihettük, hogy annak a nemzetnek, amely Európa viharsarkában békét teremtett, azért kelljen háttérbe szorulnia, mert a keresztény nyugatot vére hullásával védte és kellően nem szaporodhatott ; s hogy azt a népet, amely kenyerét nagylelkűen másokkal is megosztotta és a maga területén mindenkinek védelmet, egyenlő boldogulást és szabad fejlődést biztosított, a népek szabad fejlődésének jelszavával lehessen ezeréves birtokától megfosztani. Nem tudtuk elhinni, hogy egy nemzetet, amely kultúrájával a nemzetek együttesében sajátos színt és értéket képvisel, a további fejlődéstől megfoszthassanak és a nemzeti lét alacsonyabb színvonalára kényszeríthessenek. Rendületlenül hittük, hogy az ú. n. trianoni békének amelyet tisztán a győzők bosszúja és az osztozók kapzsisága sugallt, hamarosan meg kell buknia. S hisszük rendületlenül ma is, hogy a történelmi igazság ereje és a nemzet akarata, ha további küzdelmek árán is, meg fogja hozni vágyaink beteljesülését, s azt a boldogabb jövőt, amelyet nemzetünk ezer év küzdelmével és szenvedésével valóban megérdemelt. Örvendünk annak is, hogy Erdély gazdasági és szellemi középpontjában adhatunk kifejezést hivatásszeretetünknek és elmélkedhetünk azon a magasztos feladaton, amelyet a nemzet életében be kell töltenünk. Ez az elmélkedés számunkra mindig időszerű, mert a mi munkánk, mint minden közfeladat, csak úgy nyer helyes értelmet s csak úgy oldható meg jól, ha a nemzeti lét örök és időszerű követelményeire állandóan figyelemmel vagyunk ; de különösen fontos ma, amikor a magyarság sorsdöntő küzdelemben vesz részt, s a nemzeti élet minden terén ereje legjavát kell kifejtenie. Csak a célok és feladatok tisztánlátása menthet meg minket az erőpazarlástól, s tehet képessé bennünket arra a fokozott erőkifejtésre, amit a nemzet érdeke ma mindnyájunktól megkövetel Mi tehát a mi feladatunk ! S mi a mi munkánk értelme és értéke ! Az embernek az a földi rendeltetése, hogy a benne szunnyadó erőketkifejtse. Ha a megélhetésért nem kellene küzdenünk, kiki fejleszthetné képes 5