Kereskedelmi Szemle, 1972 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
abból is származnak, hogy a szerződéses kapcsolatok körül nincsen minden rendben. A szerződéses kapcsolat a termelő, a nagykereskedelem, a kiskereskedelem között részben megszűnt, vagy olyan laza formát öltött, ami nem tartalmaz komolyabb kötelezettséget, következményt a szállítási szerződést megsértők számára. A ruházati szakmában szállítási szerződéseket a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi vállalatok egymással ritkán kötnek. A vegyesiparcikk szakmában a fővárosi kiskereskedelmi vállalatok csak a legfontosabb, elsősorban a hiány jellegű cikkekre kötnek szállítási szerződést a nagykereskedelmi vállalattal. Elgondolkoztató a jelenlegi szerződési kapcsolat a termelő vállalatok és a nagykereskedelmi vállalatok között. Azt, hogy itt sincs minden rendben alátámasztja a Magyar Nemzeti Bank 1971. október havi belső jelentése a szerződéses viszonyról,amely a következőket állapítja meg. „A váltakozó szállítási készség ellenére a szállítási szerződések feltételeiben változás nem észlelhető. — A szerződések döntően naptári időszakhoz és nem szezonhoz igazodnak. — Negyedéven belüli ütemezést például a vasműszaki szakmában nem kötnek ki. A ruházati nagykereskedelmi vállalatok mennyiségi vagy százalékos havi ütemezésben megállapodnak ugyan, de ez csak a globális teljesítésre vonatkozik, gyakorlatilag nem szolgálja a kereskedelmi igények kielégítését. Fix határidőket csak elvétve kötnek ki a szezonális cikkekre. Elsősorban a budapesti ruházati nagykereskedelmi vállalatok alkalmazzák e gyakorlatot. — A szerződésekben kikötött eltérési lehetőség kizárólag a szállítókra vonatkozik. — A szerződésekben legfeljebb csak kötbér formájában jelentkezik a kártérítési igény a kereskedelmi vállalatok részéről. Ezek gyakorlati érvényesítése nem jelentős.” Nem szorul bizonyításra, hogy a termékforgalmazás új rendje az áruk kényszerpályáját szüntette meg és nem a szerződéses kapcsolatokat, amelyek nemcsak termelési és átvételi kötelezettségeket jelentenek, de kötelező érvénnyel megállapítják az árakat, a minőséget, a szállítási határidőket stb. Áruellátásunk jelenlegi és jövőbeni színvonala, az e téren elért eredmények nem választhatók el a fogyasztási cikkek importjától. Kereskedelempolitikánk fontos vonása volt és marad, hogy lakosságunk ellátásában is felhasználjuk a nemzetközi munkamegosztás előnyeit. A választék erőteljesebb bővítésének reális útját is ebben látjuk. Az 1972. évi importlehetőségeinket népgazdaságunk jelenlegi helyzete behatárolja. Ez évben az eddiginél szerényebb ütemben növeljük a szocialista országokból származó fogyasztási cikkek importját és mintegy 20—25 százalékkal kevesebb lesz fogyasztási cikk behozatalunk a tőkés piacokról. A korlátozotabb tőkés import az eddiginél is átgondoltabb, takarékosabb importgazdálkodást követel. Erőfeszítéseket kell 1972-ben tennünk a szocialista import és ezen belül a belkereskedelmi választékcsere és a kishatármenti áruforgalom további fejlesztésére, amelyeket az árucsereforgalom igen hasznos és tovább növelhető formáinak tartunk. Pénzügyi és készletgazdálkodási problémák A fogyasztási cikk kereskedelmi vállalatok 1971. évi összesített gazdálkodási eredményei a vártnál kedvezőtlenebbek. A fogyasztási cikk kereskedelemben képződő nyereség nagyjából az előző évi szinten alakult és mintegy 12—14 százalékkal kevesebb a tervezettnél. A lemaradás meghaladja az 1 milliárd forintot. Emiatt vállalataink egy része a költségvetési, az állammal szembeni befizetési kötelezettséginknek 1971-ben nem tudtak teljes mértékben eleget tenni. A kedvezőtlen gazdálkodási eredmények ezenkívül nehéz pénzügyi helyzetet is teremtettek egyes vállalatoknál, zavarokat okoztak tevékenységükben, a fejlesztésben, ittott ellátási kötelezettségeik teljesítésében is. A vártnál kedvezőtlenebb gazdasági eredmények és a pénzügyi stabilitásban mutatkozó problémák természetesen nem minden kereskedelmi vállalatra és nem egyformán jellemzőek. A legtöbb probléma az iparcikk nagykereskedelemben mutatkozott. A kedvezőtlen gazdálkodási eredményeket több tényező okozta szinte vállalatonként, illetve kereskedelmi ágazatonként váltakozóan. Ezek közül a következők a leglényegesebbek: 1. A várható forgalomnak és a kereslet öszszetételének helytelen prognosztizálása, ennek következményeként a szükségesnél nagyobb készletek keletkezése. 2. A vállalati költségeknek a forgalom emelkedésénél nagyobb ütemű növekedése. 3. Különböző hatósági intézkedésekre bekövetkezett áremelkedések, amelyek növelték a vállalati ráfordításokat. (Például: a helyiségbérleti díj, rakodási költség, kamatlábemelés stb.) 4. Egyes területeken az indokoltnál magasabb kereskedelmi adó. Annak ellenére, hogy a vállalatok pénzügyi problémáinak számos eredője van és szinte minden vállalatnál egyedileg kell azokat pontosan megállapítani, a költségek gyors növekedése általános. Ha a kereskedelmi adó belépését és a kamatlábak emelkedését például a vas műszaki és ruházati nagykereskedelemben, mint nyere .