Kereskedelmi Szemle, 1992 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
kint vissza, s ezért az átalakulás institutionális és személyi feltételei részben jobban megvannak, részben könnyebben kialakíthatók, mint más országokban. A másik, hogy Magyarország nem soknemzetiségű állam, s így az országon belül a nemzetiségi problémák nem okoznak olyan gondokat, mint másutt. De nemcsak Magyarország helyzete kedvező a többi kelet-európai ország között, hanem a volt szocialista országok közül a fejlettebbeknek a lehetőségei a felzárkózáshoz azért kedvezőek, mert a volt szocialista országok — bár alacsonyabb színvonalon állnak, de a társadalmi, gazdasági struktúrájuk tekintetében mégis inkább hasonlítanak a nyugat-európai országokhoz, mint bármely más régióhoz. Ezen belül a hasonlóság annál nagyobb, minél közelebb esnek azokhoz földrajzilag is. Magyarország történelmileg adott helyzete e tekintetben is kedvező. Ennek a hasonlóságnak legjellemzőbb vonásai a széles középrétegek. Bár a 60—70-es években kialakult középréteg jelentősen különbözik a nyugat-európaitól, az értelmiség magas aránya az össznépességen belül, a népesség viszonylag magas színvonala az iskolázottság, szakképzettség tekintetében, az infrastrukturális szolgáltatások iránti magas igény számos hasonlóságot mutat. S bár Nyugat-Európához viszonyítva az infrastruktúra fejlettségi színvonala nemcsak az igényekhez, hanem általában abszolút módon is — egyes területeken pedig külösen — elmaradott, de ebben a térségben Magyarországon mégis jelentősebb infrastruktúra-fejlődés ment végbe. Elég, ha utalunk a 60-as 70-es években megvalósult lakásfejlesztési programokra, amelyek később sajnálatos módon megtorpantak. A feltételek egy része esélyt adna ahhoz, hogy a társadalmi, gazdasági átalakulásokat végrehajtva Nyugat-Európához és ne Dél-Amerikához hasonuljunk. A világpolitikai és világgazdasági folyamatok mégis inkább a fordítottját valószínűsítik. S ennyiben a ma pesszimizmusa már nem a múltban, hanem a jelenben gyökeredzik. Abban a nem alaptalan aggodalomban, hogy a nagy nemzeti civakodások közepette keveset fogunk tudni realizálni adott lehetőségeinkből. Nyugat-Európa közelítése nem lehetséges az infrastruktúra erőteljes fejlesztése nélkül. Magyarországon az infrastruktúra fejlesztésének fontos feladata, hogy a viszonylag magas infrastrukturális igényekkel összhangban lévő infrastrukturális kínálatot teremtsünk, méghozzá nem az igények csökkentése, hanem a kínálat növelése révén. Ezeket az igényeket azért kell megbecsülni, mert az elmaradottság leküzdésének serkentője az elmaradottsággal szembeni harag, elégedetlenség. Ahol ez nincs meg, ott a fejlődés gátja az igényhiány. Maga az igényébresztés sem lehetséges infrastruktúra nélkül. A világkiállítás jelentős serkentője lehetne az infrastruktúra fejlesztésének. Kérdés, hogy milyen más tényező tudná pótolni, ha elmaradna a világkiállítás, illetőleg lehetővé tenni az infrastruktúra nagyarányú fejlesztését. Az európaiság fő kritériuma a fejlett infrastruktúra Az állam részvételét az infrastruktúra fejlesztésében a gazdaság szükségleteivel, az infrastruktúra húzóerejével indokoltuk. De az államnak azért is szüksége van az infrastruktúra fejlesztésére, mert enélkül nem tudja betölteni társadalompolitikai és gazdaságpolitikai feladatait, pedig ezek éppen az átalakulás időszakában igen nagyok. Bár a 80-as évek reformtörekvéseiben — és még markánsabban a rendszerváltás során — központi törekvés az állam gazdasági szerepének csökkentése. Az infrastruktúra fejlesztése a gazdaságnak az a területe, amelyen az állam gazdasági szerepe igen jelentős marad. Mondhatjuk, hogy — más területekhez képest — minden országban igen jelentős. Magyarországon az infrastruktúra elmaradottsága és húzóhatása a fejlődésre ezt a jelentőséget még aláhúzza. Az infrastruktúra fejlesztésének lehetőségét javítja az a körülmény, hogy az infrastruktúra munkaerőigénye általában viszonylag nagy, s ezért a jelenlegi helyzetben, amikor a munkanélküliség jelentős, fejlesztésének feltételei viszonylag kedvezőek. Az infrastruktúra egyik jellemző vonása, hogy jórészt a belső piac szükségleteit szolgálja, ezért az infrastruktúra fejlesztése egyben a belső piac fejlesztése, mégpedig úgy, hogy más tevékenységeket is maga után húz. Ugyancsak a belső piacon jelentkezik az infrastruktúra láthatatlan exportja, amelyet a turisták fogyasztása és vásárlásai jelentenek. Az elmúlt években jelentős eredményeket értünk elaz idegenforgalom, s ezen belül a rendezvényturizmus fejlesztésében. Fontosságára való tekintettel külön ki kell még emelni az infrastruktúra szerepét a működő tőke beáramlásának elősegítésében. Az infrastruktúra fejlesztésének húzóereje van a gazdaság egészére. Ezen belül az export gazdaságunk számára való fontossága miatt különösen figyelemre méltó, hogy az infrastrukturális szolgáltatások támogathatják az exportot, mivel jó referenciát jelenthetnek infrastrukturális rendszerek szállításához. Továbbá: komoly tőkeimport lehetetlen fejlett infrastruktúra nélkül. A rendszerváltással kapcsolatosan az infrastruktúra csaknem minden területén megszűnik az állam monopolhelyzete, és sok esetben jelentősen csökken az állam szerepvállalása. Legerősebben a termelői infrastruktúrában, illetve annak egy részében. Az infrastruktúrában jelentkező óriási feladatokból következően összefüggésében azonban nem csökkenhet az állami szerepvállalás volumene az infrastruktúrában, viszont a nem állami erőforrások bevonása az infrastruktúra fejlesztésébe, a magán-, a külföldi és a vegyes vállalkozások alakulása lehetőséget teremt az infrastruktúra fejlesztésére. A megfelelő módon végrehajtott privatizálás az infrastruktúrán kívüli területeken forrásokat teremthet az állam számára az infrastruktúra bővítésére. Ez nem szükségképp centralizált fejlesztés.