Kereskedelmi Szemle, 1993 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
a piacgazdaságban alapvetően a pénzügyi folyamatok szabályozzák a reálfolyamatokat. De vajon jogos feltételezés-e, hogy ha a pénzügyi folyamatok rendbejönnek, akkor rendbejönnek a reálfolyamatok is? Tudniillik, ha az infláció mértéke nem nagy, ráadásul még mérséklődik is, ha a fizetési mérleg egyensúlyban van, és ami a különösen fontos: ha a forint konvertibilis vagy majdnem konvertibilis, akkor jön a külföldi tőke, felhalmozási alapot képez és megindul a növekedés. Azt gondoljuk, hogy mindez szükséges, de korántsem elégséges feltétele a növekedés megindulásának. A pénzügyi szféra és a reálszféra Ha a pénzügyi szférában elért eredmények nincsenek megalapozva a reálszférában, akkor — minden tapasztalat ezt mutatja — az előbbiek sem lehetnek tartósak. Ezért annyira aggasztó, hogy ma a reálszférában végbemenő folyamatok úgyszólván kivétel nélkül negatívak, így nem véletlen, hogy a pénzügyi szféra eredményei is csak részlegesek, s mint említettük, ha nem alapozódnak meg a reálszférában, akkor valószínűleg részlegességük mellett még ideiglenesek is. Természetes, hogy a részleges, ideiglenes eredményeknek is van bizonyos pozitív jelentőségük. De túlbecsülni sem szabad a részleges, ideiglenes eredményeket. (Pl. 1992 áprilisában az építőipar teljesítménye magasabb, mint a tavalyi év végén, tehát túl vagyunk a mélyponton.) A gazdasági vezetésben a megalapozatlan optimizmus éppoly káros és veszélyes, mint a túlzott pesszimizmus. Ez is, az is lefegyverez, nem is szólva arról, hogy az előbbi előbb-utóbb az utóbbiba csap át. A pénzügyi szféra eredményei pozitív vagy negatív mutatói nem vizsgálhatók önmagukban, hanemcsakis a reálszférára való hatásukban. Ez a hatás annál is fontosabb, mert a piacot, s mögötte a reálszférát a pénz vezérli. De a pénzügyi szféra részleges és ideiglenes pozitív mutatói hathatnak negatívan is a reálfolyamatokra, s akkor ezek az eredmények épp ezért ideiglenesek lesznek. Például a jövedelmek radikális csökkentése árán is javítani lehet a költségvetési egyensúlyt, ami azonban később épp e drasztikus kibocsátáscsökkenés miatt fog rosszabbodni. És fordítva is igaz ez. A pénzügyi szféra valamely mutatójának rosszabbodása árán elindított pozitív folyamatok a reálszférában később a pénzügyi mutató javulását eredményezhetik. A pénz hatása nem egyoldalú, a pénzfolyamatok és a reálfolyamatok között kölcsönhatás van. Automatizmusok működnek, amelyek által a reálszféra fejlődése pozitív hatást vált ki a pénzügyi szférában (pl. adónövekedés), de a pénzügyi sikerek általában nem váltják ki automatikusan a reálszféra pozitív fejlődését. A gazdasági növekedés egyik oldalon felvevőpiacot — mindenekelőtt belső piacot — igényel, míg a másik oldalon — saját forrásból és hitelből származó — felhalmozási lehetőséget. A jelenlegi pénzügyi politika éppen ellenkező irányba hat. Az általános pénzügyi restrikció, az adóprés működtetése stb. éppen a felhalmozási lehetőséget akadályozza meg, és tovább szűkíti a belső piacot. Sokszor és sokan elmondták, elmondták: az általános restrikció a túlfűtött gazdaság lehűtésének az eszköze. A pusztuló gazdaság új életre keltésére viszont a legalkalmatlanabb eszköz az általános restrikció. Ténylegesen azzal a következménnyel jár, hogy a gazdaság nem képes a kilábalásra. Már a nyolcvanas évek közepén az általános restrikciós politika beindította a lefelé irányuló spirált, s ez az utóbbi időben egyre gyorsabban halad. Eddig semmi jele annak, hogy a folyamat meg akarna állni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a részleges pénzügyi eredmények mellett a pénzügyi szférának állandó sikertelensége az állami költségvetés krónikus és növekvő hiánya. Ez a jelenség igen karakterisztikus. A költségvetés egyensúlyát csak a növekvő bevételek alapján lehetne helyreállítani. (A kiadásokat is csökkenteni kellene, de ennek lehetőségei erősen korlátozottak.) A bevételek tartós emelkedése pedig csak gazdasági növekedés alapján lehetséges. És amikor a pénzügyi kormányzat magyarázkodik, hogy a valóság az előirányzattól eltér, akkor a sztereotípia, a gazdaság megélénkülésére és ennek alapján nagyobb bevételekre számítottak. De milyen alapon? A másik lényeges kérdés, hogy a külgazdaságból jövő folyamatok hogyan hatnak a gazdaságra? Csak kívülről, a tőkeimport révén a belső folyamatokból kiinduló pozitív folyamatok nélkül mit várhatunk a gazdaságban, és fordítva, lehetnek-e eredményesek erőfeszítéseink, ha nem támogatják a külgazdaság kedvező folyamatai? A forint konvertibilitása és a tőkeimport A külföldi tőke számára aforint gyakorlatilag konvertibilis. Kiviheti a külföldi vállalkozó a tőkét is, a profitot is konvertibilis valutában vagy devizában. Úgy tűnik tehát, hogy a forint hivatalosan is konvertibilissé tétele nem jelentene valamiféle (lényeges) többlet ösztönzőerőt a külföldi tőkének az országba való beáramlására. Kétségtelen, hogy a pozitív pénzügyi folyamatok már eddig is vonzerőt képeztek. Ennek jele, hogy a kelet-európai térségbe eddig beáramlott tőke aránytalanul nagy része hozzánk jött. De, először is nem látszik, hogy az eddigiekhez képest jelentősen megnövekedne akár az egész térség számára, akár ezen belül Magyarország számára a tőkések érdeklődése. Másodszor, az érdeklődés növekedése — ha egyáltalán lesz érdeklődésnövekedés — a volt Szovjetunió irányába várható. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is megtartjuk ezt az eminens szerepet, illetőleg komoly erőfeszítések nélkül aligha tarthatjuk meg. Más kérdés az, hogy vajon a mai formában érdemes-e megtartani. Hogy kívánatos-e az olyan kül