Kereskedelmi Szemle, 1993 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

a piacgazdaságban alapvetően a pénzügyi folyama­tok szabályozzák a reálfolyamatokat. De vajon jogos feltételezés-e, hogy ha a pénzügyi folyamatok rendbejönnek, akkor rendbejönnek a reálfolyama­tok is? Tudniillik, ha az infláció mértéke nem nagy, ráadásul még mérséklődik is, ha a fizetési mérleg egyensúlyban van, és­ ami a különösen fontos: ha a forint konvertibilis vagy majdnem konvertibilis, akkor jön a külföldi tőke, felhalmozási alapot ké­pez és megindul a növekedés. Azt gondoljuk, hogy mindez szükséges, de korántsem elégséges feltétele a növekedés megindulásának. A pénzügyi szféra és a reálszféra Ha a pénzügyi szférában elért eredmények nin­csenek megalapozva a reálszférában, akkor — min­den tapasztalat ezt mutatja — az előbbiek sem lehetnek tartósak. Ezért annyira aggasztó, hogy ma a reálszférában végbemenő folyamatok úgyszólván kivétel nélkül negatívak, így nem véletlen, hogy a pénzügyi szféra eredményei is csak részlegesek, s mint említettük, ha nem alapozódnak meg a reál­szférában, akkor valószínűleg részlegességük mel­lett még ideiglenesek is. Természetes, hogy a részleges, ideiglenes eredmé­nyeknek is van bizonyos pozitív jelentőségük. De túlbecsülni sem szabad a részleges, ideiglenes ered­ményeket. (Pl. 1992 áprilisában az építőipar telje­sítménye magasabb, mint a tavalyi év végén, tehát túl vagyunk a mélyponton.) A gazdasági vezetés­ben a megalapozatlan optimizmus éppoly káros és veszélyes, mint a túlzott pesszimizmus. Ez is, az is lefegyverez, nem is szólva arról, hogy az előbbi előbb-utóbb az utóbbiba csap át. A pénzügyi szféra eredményei pozitív vagy nega­tív mutatói nem vizsgálhatók önmagukban, hanem­­csakis a reálszférára való hatásukban. Ez a hatás annál is fontosabb, mert a piacot, s mögötte a reálszférát a pénz vezérli. De a pénzügyi szféra részleges és ideiglenes pozitív mutatói hathatnak negatívan is a reálfolyamatokra, s akkor ezek az eredmények épp ezért ideiglenesek lesznek. Például a jövedelmek radikális csökkentése árán is javítani lehet a költségvetési egyensúlyt, ami azonban ké­sőbb épp e drasztikus kibocsátáscsökkenés miatt fog rosszabbodni. És fordítva is igaz ez. A pénzügyi szféra valamely mutatójának rosszabbodása árán elindított pozitív folyamatok a reálszférában ké­sőbb a pénzügyi mutató javulását eredményezhe­tik. A pénz hatása nem egyoldalú, a pénzfolyamatok és a reálfolyamatok között kölcsönhatás van. Auto­matizmusok működnek, amelyek által a reálszféra fejlődése pozitív hatást vált ki a pénzügyi szférában (pl. adónövekedés), de a pénzügyi sikerek általában nem váltják ki automatikusan a reálszféra pozitív fejlődését. A gazdasági növekedés egyik oldalon felvevőpiacot — mindenekelőtt belső piacot — igé­nyel, míg a másik oldalon — saját forrásból és hitelből származó — felhalmozási lehetőséget. A je­lenlegi pénzügyi politika éppen ellenkező irányba hat. Az általános pénzügyi restrikció, az adóprés működtetése stb. éppen a felhalmozási lehetőséget akadályozza meg, és tovább szűkíti a belső piacot. Sokszor és sokan elmondták, elmondták: az általá­nos restrikció a túlfűtött gazdaság lehűtésének az eszköze. A pusztuló gazdaság új életre keltésére viszont a legalkalmatlanabb eszköz az általános restrikció. Ténylegesen azzal a következménnyel jár, hogy a gazdaság nem képes a kilábalásra. Már a nyolcva­nas évek közepén az általános restrikciós politika beindította a lefelé irányuló spirált, s ez az utóbbi időben egyre gyorsabban halad. Eddig semmi jele annak, hogy a folyamat meg akarna állni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a részleges pénzügyi eredmények mellett a pénzügyi szférának állandó sikertelensége az állami költségvetés króni­kus és növekvő hiánya. Ez a jelenség igen karakte­risztikus. A költségvetés egyensúlyát csak a növek­vő bevételek alapján lehetne helyreállítani. (A kia­dásokat is csökkenteni kellene, de ennek lehetősé­gei erősen korlátozottak.) A bevételek tartós emel­kedése pedig csak gazdasági növekedés alapján le­hetséges. És amikor a pénzügyi kormányzat ma­gyarázkodik, hogy a valóság az előirányzattól eltér, akkor a sztereotípia, a gazdaság megélénkülésére és ennek alapján nagyobb bevételekre számítottak. De milyen alapon? A másik lényeges kérdés, hogy a külgazdaságból jövő folyamatok hogyan hatnak a gazdaságra? Csak kívülről, a tőkeimport révén a belső folyama­tokból kiinduló pozitív folyamatok nélkül mit vár­hatunk a gazdaságban, és fordítva, lehetnek-e ered­ményesek erőfeszítéseink, ha nem támogatják a külgazdaság kedvező folyamatai? A forint konvertibilitása és a tőkeimport A külföldi tőke számára a­­forint gyakorlatilag konvertibilis. Kiviheti a külföldi vállalkozó a tőkét is, a profitot is konvertibilis valutában vagy devizá­ban. Úgy tűnik tehát, hogy a forint hivatalosan is konvertibilissé tétele nem jelentene valamiféle (lé­nyeges) többlet ösztönzőerőt a külföldi tőkének az országba való beáramlására. Kétségtelen, hogy a pozitív pénzügyi folyamatok már eddig is vonzerőt képeztek. Ennek jele, hogy a kelet-európai térségbe eddig beáramlott tőke aránytalanul nagy része hoz­zánk jött. De, először is nem látszik, hogy az eddigi­ekhez képest jelentősen megnövekedne akár az egész térség számára, akár ezen belül Magyaror­szág számára a tőkések érdeklődése. Másodszor, az érdeklődés növekedése — ha egyáltalán lesz érdek­lődésnövekedés — a volt Szovjetunió irányába vár­ható. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is megtartjuk ezt az eminens szerepet, illetőleg ko­moly erőfeszítések nélkül aligha tarthatjuk meg. Más kérdés az, hogy vajon a mai formában érde­mes-e megtartani. Hogy kívánatos-e az olyan kül­

Next