Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
kekben gazdag térség. Ez utóbbiból idáig nem sokat használtunk ki, a jelenlegi közönség számára a fő vonzerő a víz és a napfény. De felmérésünk során a turisták 3/4 része jelezte, hogy a balatoni nyaralása során máshová is kirándult (bár nem kapott ahhoz megfelelő tájékoztatást). A tó vizének romló állapota arra figyelmeztet, hogy a Balaton túlterhelt, ezért a turizmusban is keresnünk kell az eddigiekhez képest más megoldásokat. Ennek egyik módja az alternatív lehetőségek kiaknázása. Szerencsére lehet sajátos, az egyszerű vízparti nyaraláshoz szükségesnél változatosabb és jellegzetesebb vonzerőket is találni. Ezek nem mindegyike kapcsolódik a parthoz, tehát a tó tehermentesítéséhez is hozzájárulhatunk, és a balatoni turizmust is színesíthetjük, ha azokra alapozva új turisztikai termékeket hozunk létre, amelyekkel új közönséget célozhatunk meg. Infrastruktúra és megközelíthetőség Ha egy térségnek van vonzereje, akkor az első gyakorlati gond a turisták számára a megközelíthetőség, amely a közlekedési lehetőségektől függ. Az infrastruktúra többi eleme akkor ideális, ha a turista ott-tartózkodása során nem veszi azokat észre, mert egyszerűen vannak és tökéletesen működnek, holott legtöbbször láthatatlanok. A balatoni infrastruktúra az országos átlagnál fejlettebb, ennek ellenére sok hiányossággal küzd, melyek közül a legfontosabbak a következők: ♦ az illemhelyek katasztrofális állapota, a tisztaság és rend hiánya csaknem mindenütt; ♦ a strandok egy része csatornázatlan vagy nincs a regionális hálózatba bekötve, aminthogy a települések egy része sem; ♦ a vízellátottság magasabb szintű, mint a szennyvíztisztítás és a csatornázás, aminek következtében nő a tavat terhelő szennyezés; ♦ a megfelelő regionális szemlélet hiányában (lásd Kéthely) rövidesen a térség akut problémájává válik a szemételhelyezés és tisztítás; ♦ a belső közlekedés túlzsúfolt, a nyári szezonban az északi és a déli parton egyaránt gyakoriak a többórás várakozások, a déli parton késik az elkerülő autóút megépítése (pl. Kőröshegy és Földvár vitája), az északi parton pedig hiányzik az elkerülő forgalom lehetőségeiről szóló tájékoztatás; ♦ kevés a vitorláskikötő, és elégtelenek az azokban elérhető szolgáltatások; nem elegendő a kompösszeköttetés, egyedül Tihany és Szántód között van, a regionális szemlélet hiánya (pl. Révfülöp) ennek a megoldását is akadályozza; ♦ az érvényes rendezési tervek hiányában továbbra is spontán és hosszú távú érdekeket mellőző a fejlesztés (pl. Zamárdi — benzinkút a lóversenypálya leendő területén); ♦ a strandok és kempingek egészségügyi létesítményei és vizesblokkjai nem a csúcsigényekhez méretezettek, és általában elavultak; ♦ a telefonhálózat a fejlesztések ellenére elégtelen, nehéz a térségből kijutni a hívásokkal az ország más területeire és külföldre; ♦ sok településen kevés a park és a zöldfelület, hiányzik az egységes és tetszetős jelzőrendszer, ami egy nemzetközi üdülőhelyen különösen bántó. Szálláshelyek A fő gond, hogy a nagyméretűre duzzadt, rossz szerkezetű és közepes színvonalú szálláshelyek kapacitása folyamatosan nő, ezzel szemben forgalmuk az utóbbi években drasztikusan csökken, a szezon lerövidül. Az egyéb jellemzők: ♦ a szálláshelyek legtöbbször csupán szálláshelyek és nem egy teljes nyaralási élményt biztosító turisztikai termék részei: szinte ismeretlen bennük az animáció, hiányoznak az alapvető és kiegészítő szolgáltatások (a Tourinformnál bejelentkezett több mint 200 szállodajellegű létesítmény közül telefon a szobákban csak 27-ben van, strandolási lehetőséget alig 25% ajánl, sportolási lehetőség 85- ben van, uszoda 18-ban, garázs csak 8 egységben van, csak egyben van légkondicionálás, kevés a konferenciaterem, a tolókocsival való közlekedés lehetősége egyben sem adott); ♦ a kapacitásból való részesedésüknél lényegesen nagyobb hányadú forgalmat lebonyolító (tehát a turisták körében keresettebb) szállodák, panziók és nyaralóházak aránya a szállásstruktúrában alacsony; ♦ a legnagyobb kapacitást követő fizetővendéglátás teljesen ellenőrizetlen, nincsenek osztályba sorolási normák, a szállásadók az adókötelezettséget eltitkolják; ♦ a hagyományos kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának csaknem felét adó kempingekben a vizesblokkok korszerűsítése és a magasabb színvonalú közönség számára elengedhetetlen szolgáltatásfejlesztés források hiányában késik; ♦ a rövid szezonra való tekintettel magas a szakképzetlen személyzet aránya, az átalakuló szociálturisztikai létesítmények és az új vállalkozások dolgozói számára kevés a képzési lehetőség, a nyelvtudás a németen kívül általában elégtelen; ♦ az árak a hazai közönség zöme számára elérhetetlenül magasakká váltak, nem általános még a marketingeszközök (jelentősebb árengedmények, megfelelő hírverés, egyéb akciók) alkalmazása a