Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1994-05-01 / 5. szám

kekben gazdag térség. Ez utóbbiból idáig nem so­kat használtunk ki, a jelenlegi közönség számára a fő vonzerő a víz és a napfény. De felmérésünk során a turisták 3/4 része jelezte, hogy a balatoni nyaralása során máshová is kirándult (bár nem kapott ahhoz megfelelő tájékoztatást). A tó vizének romló állapota arra figyelmeztet, hogy a Balaton túlterhelt, ezért a turizmusban is keresnünk kell az eddigiekhez képest más megoldá­sokat. Ennek egyik módja az alternatív lehetőségek kiaknázása. Szerencsére lehet sajátos, az egyszerű vízparti nyaraláshoz szükségesnél változatosabb és jellegzetesebb vonzerőket is találni. Ezek nem mindegyike kapcsolódik a parthoz, tehát a tó teher­mentesítéséhez is hozzájárulhatunk, és a balatoni turizmust is színesíthetjük, ha azokra alapozva új turisztikai termékeket hozunk létre, amelyekkel új közönséget célozhatunk meg. Infrastruktúra és megközelíthetőség Ha egy térségnek van vonzereje, akkor az első gyakorlati gond a turisták számára a megközelíthe­tőség, amely a közlekedési lehetőségektől függ. Az infrastruktúra többi eleme akkor ideális, ha a turis­ta ott-tartózkodása során nem veszi azokat észre, mert egyszerűen vannak és tökéletesen működnek, holott legtöbbször láthatatlanok. A balatoni infrastruktúra az országos átlagnál fejlettebb, ennek ellenére sok hiányossággal küzd, melyek közül a legfontosabbak a következők: ♦ az illemhelyek katasztrofális állapota, a tiszta­ság és rend hiánya csaknem mindenütt; ♦ a strandok egy része csatornázatlan vagy nincs a regionális hálózatba bekötve, aminthogy a települések egy része sem; ♦ a vízellátottság magasabb szintű, mint a szennyvíztisztítás és a csatornázás, aminek követ­keztében nő a tavat terhelő szennyezés; ♦ a megfelelő regionális szemlélet hiányában (lásd Kéthely) rövidesen a térség akut problémájá­vá válik a szemételhelyezés és tisztítás; ♦ a belső közlekedés túlzsúfolt, a nyári szezon­ban az északi és a déli parton egyaránt gyakoriak a többórás várakozások, a déli parton késik az elkerülő autóút megépítése (pl. Kőröshegy és Föld­vár vitája), az északi parton pedig hiányzik az elke­rülő forgalom lehetőségeiről szóló tájékoztatás; ♦ kevés a vitorláskikötő, és elégtelenek az azok­ban elérhető szolgáltatások; nem elegendő a komp­összeköttetés, egyedül Tihany és Szántód között van, a regionális szemlélet hiánya (pl. Révfülöp) ennek a megoldását is akadályozza; ♦ az érvényes rendezési tervek hiányában to­vábbra is spontán és hosszú távú érdekeket mellőző a fejlesztés (pl. Zamárdi — benzinkút a lóverseny­pálya leendő területén); ♦ a strandok és kempingek egészségügyi létesít­ményei és vizesblokkjai nem a csúcsigényekhez mé­retezettek, és általában elavultak; ♦ a telefonhálózat a fejlesztések ellenére elégte­len, nehéz a térségből kijutni a hívásokkal az ország más területeire és külföldre; ♦ sok településen kevés a park és a zöldfelület, hiányzik az egységes és tetszetős jelzőrendszer, ami egy nemzetközi üdülőhelyen különösen bántó. Szálláshelyek A fő gond, hogy a nagyméretűre duzzadt, rossz szerkezetű és közepes színvonalú szálláshelyek ka­pacitása folyamatosan nő, ezzel szemben forgal­muk az utóbbi években drasztikusan csökken, a szezon lerövidül. Az egyéb jellemzők: ♦ a szálláshelyek legtöbbször csupán szálláshe­lyek és nem egy teljes nyaralási élményt biztosító turisztikai termék részei: szinte ismeretlen bennük az animáció, hiányoznak az alapvető és kiegészítő szolgáltatások (a Tourinformnál bejelentkezett több mint 200 szállodajellegű létesítmény közül telefon a szobákban csak 27-ben van, strandolási lehetőséget alig 25% ajánl, sportolási lehetőség 85- ben van, uszoda 18-ban, garázs csak 8 egységben van, csak egyben van légkondicionálás, kevés a konferenciaterem, a tolókocsival való közlekedés lehetősége egyben sem adott); ♦ a kapacitásból való részesedésüknél lényege­sen nagyobb hányadú forgalmat lebonyolító (tehát a turisták körében keresettebb) szállodák, panziók és nyaralóházak aránya a szállásstruktúrában ala­csony; ♦ a legnagyobb kapacitást követő fizetővendég­látás teljesen ellenőrizetlen, nincsenek osztályba so­rolási normák, a szállásadók az adókötelezettséget eltitkolják; ♦ a hagyományos kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának csaknem felét adó kempingekben a vizesblokkok korszerűsítése és a magasabb színvo­nalú közönség számára elengedhetetlen szolgálta­tásfejlesztés források hiányában késik; ♦ a rövid szezonra való tekintettel magas a szakképzetlen személyzet aránya, az átalakuló szo­­ciálturisztikai létesítmények és az új vállalkozások dolgozói számára kevés a képzési lehetőség, a nyelvtudás a németen kívül általában elégtelen; ♦ az árak a hazai közönség zöme számára elér­hetetlenül magasakká váltak, nem általános még a marketingeszközök (jelentősebb árengedmények, megfelelő hírverés, egyéb akciók) alkalmazása a

Next