Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7. szám
mint az érdekvédelmi szervezeteknek be kell látniuk, hogy tagjaik érdekvédelmét csak a társszervezetek, és más szakmák tiszteletben tartásával láthatják el eredményesen, mert a turizmusban egyetlen részterület sem működhet eredményesen a többiek tevékenysége nélkül. Az oktatási intézményeknek programjaikat a nemzetközi színvonalhoz kell igazítaniuk. Meg kell szervezniük a tanári kar továbbképzését és a legkiválóbb szakemberek bevonását az oktatásba, szorgalmazniuk célszerű a nemzetközi együttműködést. Rendkívül fontos a jó színvonalra emelt nyelvoktatás. Hosszabb távra szóló kiemelt jelentősége van annak, hogy maximálisan kihasználjuk a külföldi ösztöndíjlehetőségeket, és minél több fiatal számára tegyük lehetővé a szakmai és nyelvi továbbképzést. A tömegtájékoztatásnak nemcsak tájékoztatnia kell, hanem nevelnie is: hazaszeretetre, történelmünk és kultúránk ismeretére és megbecsülésére — aminthogy a másokéra is —, a természet védelmére, a kulturált viselkedésre, akár itthon vagyunk, akár külföldön. Az állam felelőssége, hogy a turizmus működésének jogi, közgazdasági és intézményi kereteit biztosítsa. Az offenzív stratégia elfogadása és megvalósításának kezdeményezése alapvetően állami feladat. Ez nem csupán a központi, hanem a regionális szervezetre is vonatkozik, amelynek a turizmus koordinálása érdekében is korszerűsítenie szükséges jelenlegi szervezetét. A nemzeti és regionális szinten egyaránt ellátandó állami feladatok a következők: ♦ a turizmuspolitika kidolgozása; ♦ annak megvalósítására megfelelő irányító szervezet létrehozása nemzeti, regionális és helyi önkormányzati szinten; ♦ a nemzeti és regionális szintű turisztikai termékek megtervezése, az azokkal kapcsolatos tulajdonjogi kérdések tisztázása, a beruházások és a finanszírozás, valamint az üzemeltetés meghatározása, a fejlesztések beindítása; ♦ a nem nemzeti tulajdonú termékek létrehozásához a feltételrendszer — ezen belül a közgazdasági és jogi szabályozók, valamint az ösztönzők és kedvezmények körének és mértékének — a kidolgozása és bevezetése; ♦ az infrastruktúra fejlesztése és a külföldi tőke bevonásának ösztönzése; ♦ egy átfogó szakképzési program beindítása; ♦ az ország és a területi imázs kialakítása, ehhez megfelelő marketingháttér megteremtése. A Balaton térségében mindez három megye szintjén jelentkezik, tehát a regionális koordináció és az ahhoz szükséges feltételek biztosítása az előfeltételét képezi a fenti célok elérésének, a balatoni turizmus tudatos fejlesztésének. A koncepció megvalósítása* Szervezeti feltételek A Balatonnak nincs gazdája. 1993 nyarán ez az általános vélemény, annak ellenére, hogy számos szervezet létezik Balatonnal a nevében. Egynek sincs azonban olyan jogköre, költségvetése és szakapparátusa, amely lehetővé tenné a regionális problémák hatékony kezelését. A települési önkormányzatok 83%-a hiányolta e szerepkör betöltését (17%uk a most megalakult Balatoni Regionális Tanácsnak tulajdonítja, vagy attól várja azt). Az önkormányzati törvény az ő hatáskörükbe utalja a turizmus irányítását, de egyre többen érzik a pénzeszközök, a szakismeret és a regionális koordináció hiányát. A megyei önkormányzatok is látják ezt, de a törvényi háttér az ő számukra zavaros helyzetet teremt, mert kiemelt üdülőterületről lévén szó, nem tartozik jogkörükbe a turizmus koordinációja, így szinte „törvényszerű”, hogy az ország egyik vezető turisztikai régiójában, Veszprém megyében a nonprofit feladatokat ellátni hivatott Idegenforgalmi Hivatalt 1993 nyarán megszüntették, és még Tourinform Irodát sem hoztak létre (egy alapítványt hoztak létre és a Megyei Közgyűlés Vagyonkezelő és Idegenforgalmi Osztálya foglalkozik a témával). Somogy és Zala megyékben megmaradt a nonprofit feladatok önálló szervezete, de a Tourinform Irodák anyagi háttere bizonytalan (egyszeri alapítási támogatást kaptak, és a működési költségeknek 1994-től nincs fedezete). Mindez összefügg a turizmus országos szervezetének gyengeségeivel. A köz- és a magánszektor közötti munkamegosztás gyakorlati kritériuma a tevékenység hatósugara és nyereségképző jellege. Ez utóbbit sokszor az időtáv is befolyásolja. A közszektor a közérdeket szolgálja, és ebben az azonnali vagy közvetlen nyereségképződés nem lehet döntő szempont. Hosszú távon igen, pl. a környezetvédelem, az infrastruktúra megteremtése, a régió képének formálása, vagy a szakoktatás rendszerének kialakítása csak abban . A koncepciót társadalmi és szakmai kontrollnak vetjük alá, és csak azt követően fogjuk véglegesíteni. Ez azt jelenti, hogy az első változatot a Balaton-térség lakosságával, önkormányzataival, szakmai szervezeteivel és vállalkozóival meg kell ismertetni és különböző fórumokon megvitatni, majd a különböző vélemények figyelembevételével ki kell dolgozni a végleges változatot, amely majd a döntéshozó szervek elé kerül. (1994 februárjában Siófokon már lezajlott a koncepció első vitája.)