Keresztény Élet, 1996 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1996-12-01 / 48. szám

1996. december 1. Betekinthetünk az örök élet ablakán Dr. Latorcai Jánosné oltárképe Alsóvadászon Október 6-án a Borsod megyei Alsóva­dászon kereszt-, harang-, szobor- és oltár­képszentelésre várták a hívek Márfi Gyula egri segédpüspököt Az oltárképet Latorcai Jánosné Ujházy Aranka festette, és ajándé­kát e szavak kíséretében adta át a szentmi­sén. - Hálásan köszönöm, hogy ilyen nagy sze­retettel fogadták ezt az oltárt, hiszen teológiai alapgondolata is a szeretet, és az örök élet lehe­tőségének elérése. Jézus hozta először nekünk azt az örömhírt, hogy Mennyei Atyánk minden embert meghív az örök életre, csak egyet kell tennünk: szeretnünk Istent és egymást. Utoljára is erre hívta fel a figyelmünket, ezt kötötte lel­künkre, mielőtt befejezte evilági küldetését: „szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket” (Jn 15,12).­­ Ezért terveztem ezt az oltárt ablakszár­nyakkal, ablakformájúra, hogy emberi termé­szetünk, lelkünk könnyebben át tudjon szelle­mülni az örökkévalóság megélésének lehetősé­gére. Könnyebben tudja megtapasztalni a sze­retet harmóniáját, amelyen keresztül bepillant­hat az örök élet gyönyörűségébe. Ennek a szel­lemiségnek, lelkiségnek a kifejezésére, bemu­tatására az ikon, az ikonfestés eszközei és stílusa ad leginkább lehetőséget. Mert az ikon nem mű­tárgy, hanem képbe foglalt imádság, Istentől ered, és Istenhez vezet. Leegyszerűsített for­máival, az alakok isteni fényt árasztó nagy sze­meivel, mozdulatlan gesztusaival, fordított perspektívájával, időtlen megfogalmazásával azt érzékelteti, hogy fölötte áll mindennek, ami bennünket körülvesz, egy másik térben, saját terében, az örökkévalóságban honol. Ablakot nyit a láthatatlan világra.­­ Ennek a templomnak jó néhány ablaka van. Ha felállunk, kinyitunk egyet és kinézünk rajta, halljuk az utca zaját és látjuk a világ forgatagát. Van viszont egy olyan ablaka is mától ennek a templomnak, egy olyan ablakos oltára, ame­lyet sohasem kell kinyitni, mert mindig nyitva áll. Ehhez nem felállni, hanem letérdelni kell, és ha megszabadulunk az élet zajától, rendezzük lelkünket, érzelmünket, megbánjuk bűneinket, akkor lelki szemeink előtt fellebben egy füg­göny, és betekinthetünk az örök élet ablakán.­­ Felsejlik a láthatatlan világ, az örökkéva­lóság és az aranyló kegyelem tengelyéből „elő­lép” a kép, amelyet az isteni fény áradata fog körül. Megjelennek a szentek, a tanúságtevők, a megváltó Krisztus és a megbocsátó Isten lé­nyét is megérezhetjük.­­ Ebben az ablakban, ennek az ablakos oltár­nak a felső ívében kerubok láthatók. Kerubok, lángoló szárnyakkal, akik az Atya trónja körül állnak és éneklik, hogy „Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy...”, de Jézus életé­nek minden ünnepi pillanatában ott vannak, ezért a megváltás dicsőséges eseményénél is ott voltak. (Talán a mi életünkben is megje­lennek, amikor az Isten akaratát hajtjuk végre.)­­ Az oltár középső részében, az ablakszár­nyak mögött a keresztrefeszített Krisztust, a Megváltót, a Dicsőség Királyát ábrázoltam a Golgotán, aki vérével megváltott bennünket. Vére ráhull Ádám koponyájára, jelképezve az ősszülők bűnének megbocsátását. A kép jobb oldalán az Istenszülő Mária áll bordó fátyolban, körülötte a galileai asszonyokkal. Bal oldalon János, a „kedves” apostol, mellette a százados, aki felismerte Krisztust, a Megváltót, és fel­emelt kézzel kiáltja: „Ez valóban az Isten fia volt” (Mt 27,54).­­ A háttérben Jeruzsálem falait ábrázoltam, fordított perspektívában. A Golgota alján Ádám koponyájánál találkozik a láthatatlan világ for­dított perspektívája és a földi élet valóságosan látható ábrázolása. Az oltár alsó részében, a tér­deplő fölött a megdicsőült Krisztus arcmása lát­ható, a feltámadt Krisztusé, aki feltámadásával bizonyította, hogy van örök élet, és ha alázato­san elé visszük lelkünket, megláthatjuk, meg­érezhetjük az Isten kegyelmet árasztó szemei­nek sugárzását. Világiak az egyházban Kassai Lóránt egyetemista Az esztergomi papszentelés után találkoz­tam vele először. Kispapnak néztem őt, erre utalt a sporttáska is kezében, amelyben a re­verendát sejtettem. Hazafelé a buszon derült ki, mégsem szeminarista, hanem az ELTE matematikus-hallgatója. A papszentelésre az egyik szentelendő hívta meg, akivel több éve barátok. Hetek múltán ismét találkoztunk. - Lóránt, elmondaná milyen kapcsolat­ban áll az egyházzal? - Meglehetősen szoros kapcsolatban. Bár belvárosi fiú vagyok, gyakran ellátogatok az istenhegyi Szent László-plébániára, ahol többek között amatőr kántorként is működöm, de több mindenben segítek a templomban és a plébá­nián. Ministrálok a plébánosnak, Jánosa Do­mokos atyának, aki még a budai Szent Anna­­templomból ismerős, rendszeresen jártam hozzá hittanórára, szentmisére, részt vettem a táborok­ban - mindezek négy éve az új plébánián foly­tatódnak. Nagyon jó ifjúsági közösség alakult ki, mióta Domi atya ott van. A Kolpinggal közösen még bálokat is szervez az egy éve ala­kult Szent László Ifjúsági Egyesület, gyakoriak más rendezvények, tábor is van télen, nyáron. Legutóbb a Tátrában voltunk 65-en, az atyával közösen. Bár nem nagy a templom, mégis sok fiatal tekinti otthonának. - A millecentenárium alkalmából tör­tént-e valami a hegyen? - Volt egy pályázat, amelyre színvonalas pályamunkák érkeztek - írások különféle témá­ban, festmények stb. Egy évvel korábban pedig, Szent László halálának 900. évfordulóján tar­tottunk nagy ünnepséget, amely sok embert megmozgatott. - Készülnek-e mostanában valamire? - Kimagasló eseményre ugyan nem, de min­den hónapban van taizéi ifjúsági mise, hang­szeres kísérettel, ismét lesz Szent László-bál (tavasszal is volt), s aztán a szokásos téli tábor. - Mi a véleménye a hazai katolikus saj­tóról? - Látszik rajta a pénzhiány. A szabad(os­­ság)-elvű sajtóval nehezen veszi fel a versenyt, ugyanakkor sokan nem is tartják fontosnak, hogy informálódjanak ilyen téren is. Sokan van­nak, akik nem is ismerik. Nekem viszont meg­győződésem, hogy szükség van rá, jobban kel­lene támogatni az egyháznak is - ez hosszú távon „jó befektetés”, ami az emberi lelküid­ben, az emberi erkölcsökben meghozza a gyü­mölcsét. A sajtónak, akárcsak főpásztorainknak és az arra illetékeseknek, erélyesebben kellene fellépniük az egyházat érő, szinte naponkénti lejáratásokkal, gyalázkodásokkal szemben. - Megosztaná valamely örömét az olva­sókkal? - Nagy öröm számomra, hogy immár ne­gyedszer vihettem a Szent Jobbot társaimmal az augusztus 20-i körmeneten, tavaly pedig részt vehettem a római ministráns-világtalálko­zón. - Végül elárulná, mi volt Esztergomban a táskájában? - A Szent István Lovagrend palástja. - Ezek szerint tagja a lovagrendnek? - Igen, az 1994. évi Szent Jobb-körmenet után vettem fel a kapcsolatot velük, tavaly óta pedig közéjük tartozom... T. A. KERESZTÉNY ÉLET ­ Ifjúsági tábor volt Újudvaron Ez évben immár harmadik alkalommal találkozhattak a nyáron a vallásos Fiatalok az újudvari tv-torony közelében megszer­vezett katolikus ifjúsági táborban. Sok olyan fiatal érkezett, akik az eddigi táborok mind­egyikén részt vettek. A találkozó főszervezője most is Fu­szár Károly újudvari esperes volt. ő maga és három segítője, Krékity Ferencné, Kőbán Mónika és Pölöskei Krisztina segítettek abban, hogy meg­ismerkedjünk a táborral. - Ez évben hányan táboroztak itt? - Idén 3 turnusban fogadtuk a fiatalokat. Az első csoportban alsótagozatosok, aztán a kö­zépiskolások, főiskolások töltöttek itt néhány napot, majd az általános iskola 5-8. osztályosait fogadtuk. A táborozók összlétszáma körülbelül 700 volt.­­ Kaptunk anyagi segítséget a kaposvári püspökségtől, a hozzám tartozó 7 falu önkor­mányzatától, egyházközségeitől - mondja Fu­­szár Károly atya -, de a hívektől is sok termé­szetbeni segítséget kaptunk, a konyhai munkák­ban is segítettek. Az ebédet az újudvari óvodá­ban főzték. - Elsőként Csatlós István inkei plébános atyát említhetjük meg segítőink közül, aki a tábor egész ideje alatt mind a lelkipásztori, mind egyéb fontos feladatokból kivette a részét. Meg­említhetünk néhány olyan lelkes hitoktatót, ren­dezőt, akik mindhárom turnusnál segédkeztek: Bata Orsolya, Császár Antalné, Fodor Balázs, Hajmási Bernadett, Morvainé Rózsás Zsu­zsanna, Rózsás Erzsébet, és a köztünk lévő há­rom hölgy is. - Milyen főbb programok voltak? - Kiscsoportos beszélgetéseink a vallásos témák mellett sokat foglalkoztak a millecen­­tenáriummal. Mindennap volt egy kis szabad­­program is, amikor a fiatalok fürödhettek, kirán­dulhattak, pihenhettek. Lehetőség volt lelki táp­lálkozásra, szentgyónásra, a gitáros szentmisé­ket mindig más-más atya mutatta be. Program­jainkat vetélkedők, akadályversenyek színesí­tették. Minden csoport számára szerveztünk gyertyás körmenetet is. Főbb előadóink Hegyi Balázs ifjúsági referens, dr. Nagy Ibolya, Hal­mos Ábel OSB, Marics József berzencei plé­bános voltak, és a Kaposvári Egyházmegye főpásztorával, Balás Béla püspök atyával is ta­lálkozhattak a fiatalok. - Mi az, ami az előző évekhez képest új­donság volt? - A névjegykártya, melyet mindenki viselt, de a legfőbb újdonság, hogy a kápolnasátor mellett volt egy imasátor, amelyben az Oltári­­szentség előtt egyénileg és csoportosan is imád­kozhattak egész nap a táborlakók. Ledniczky Miklósné 5. oldal kérdések a teológushoz Mi a vallás? Azt mondjuk, hogy a vallás nem ideo­lógia. Mi az egyik, mi a másik? Marx egyik híres mondása: „A filo­zófusok eddig csak értelmezték a világot, a mi feladatunk megváltoztatni”. A marxizmus magát forradalmi ideológiaként értelmezte, amely erőszakosan törekedett felforgatni az embertelen viszonyokat, s igazságosabb világot akart teremteni. Hogy milyen sikerrel? Tapasztaltuk. Ez a forradalmi ideológia a vallást a nép ópi­umának bélyegezte, a hamis tudat ter­mékének tartotta, s az ember felszabadí­tásának nagy akadályát látta benne, mert a fennálló viszonyok kritikátlan elfogadását hirdeti. Ezek a jól ismert kitételek bepillantást engednek az ideológia és a vallás viszo­nyába, eltérő szerepébe. Az ideológia - eszmerendszer - részben leíró, magyarázó kijelentésekből, részben felhívásokból, kö­vetelésekből áll. Egy elméletileg ideálisnak elgondolt berendezkedés tükrében bírálja a fennálló hiányosságait, s mozgósít az általa hirdetett tökéletesebb megvalósítására. Olyasmit hirdet, ami még nincs, s talán so­hasem érhető el. A vallás - legáltalánosabban tekintve - Isten és ember viszonyát próbálja megvi­lágítani. Az ember üdvösségét hirdeti, kö­vetendő utat és életvitelt tanul. Szabadságra és boldogságra akar vezetni. A kereszténység lényegét egy személy és egy tény jelenti, nem pedig egy meg­valósításra váró tanrendszer. Jézus Krisztus ez a személy, s az ő feltámadása a történel­met beteljesítő tény. Természetesen a ke­reszténységnek is van tanrendszere, de ez elsősorban Jézus személyét és megváltó művét értelmező tanítás, amely egyúttal feltárja a belőle való részesedés lehe­tőségét. Szent Pál írja: „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak bot­rány, a görögöknek ostobaság, nekünk, hí­vőknek azonban Isten ereje és Isten böl­csessége.” Az ideológiákban, a vallásokban emberi erőfeszítés, keresés nyilvánul meg, amely kifejezi az ember vágyát a teljesebb, tökéletesebb iránt. A kereszténység, mint kinyilatkoztatott vallás, Isten és ember végérvényes egymásra találását mutatja be, s ennek lehetőségét minden ember számára felajánlja, így fölébe emelkedik minden ideológiának és csak emberi vallásnak. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egy­szülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki ben­ne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Mikolai Vince Templomszentelés Dunaszentgyörgyön Pár évvel ezelőtt Felcser László, a pécsi püspökség akkori főépítésze megbízást ka­pott Mayer Mihály megyéspüspöktől, hogy fogjon hozzá a dunaszentgyörgyi templom terveinek elkészítéséhez. 1990 óta ötödik templomterve ez már a főépítésznek, azé a falué, mely Fadd filiája. Dunaszentgyörgy zömmel református köz­ség, a katolikus híveknek egy iskolateremben misézik a plébános, de úgy hat esztendeje a szintén református vallású polgármester, Patai István javaslatára az elöljáróság telekadományt szavazott meg egy katolikus templom építésére, s ekkor a hívek nyomban neki is fogtak az adománygyűjtésnek. Felcser László meglátogatta a polgármesteri hivatalt a szükséges teendők megbeszélésére, s akkor hallotta, hogy van testvérközsége is Dunaszentgyörgynek, s ez épp Gelence, a Szent László-legendát ábrázoló, XIII. századi freskó­­sorral ékes templomáról híres székely falu. Meg, hogy az ottaniak, megtudva a­­templomépí­tést, fogták a fejszét, vágták a fenyőt, s már meg is hozták a tetőszerkezetnek való teljes fa­anyagot. Csak úgy puszta jóindulatból, elvégre testvérközségek... Hanem erre nagyon gyanúsan kezdtek csil­logni a főépítész úr szemei. Az édesapai szavak jutottak eszébe, hogy valamikor a ránk kénysze­­rített trianoni békediktátumig Osdolán laktak a Felcserek, Gelence tőszomszédságában, aztán került át csak Felcser János családostul a Nagy­alföldre, s lett intézője a nagymágocsi Káro­lyiaknak - ezért is nagyon-nagyon szépnek kell lennie ennek az istenházának. Futnak a hónapok, sor kerül az 1993-as alap­kőletételre. Jönnek a társközségiek, s hoznak egy művészien faragott fa korpuszt, meg egy „írott követ”, egy sziklát az „ezeréves határ­ról”, be is kerül az a templomfalba, soha nem feledhető mementónak. De meglesz püspöki közbenjárással a horvátországi Djakovóból a te­tőcserép, sőt a paksi erőmű igazgatójának ado­mányából a teljes vasszerkezet és vasbeton­anyag is. November 16-a nagy ünnep lett, ezen a na­pon szentelte fel Mayer Mihály megyéspüspök úr az új templomot, s adta áldását a polgár­­mester, Patai István, az egyházközség elnöke, Molnár Imre, Fadd és Dunaszentgyörgy plébá­nosa, Juhász Tibor, Gelence plébánosa és az építkezés kivitelezőinek jelenlétében a falu la­kóira, s a székelyekre, akik ígérik, hogy meg­faragják még majd az oltárt, az ambót, a padokat is. Áll már a katolikus templom Dunaszentgyör­gyön, s lesz majd benne is idén karácsonykor, illatos kárpáti fenyőgerendák alatt, betlehemi jászol, Kis Jézussal... És egy az angyali szó itt is, Gelencén is: Dicsőség Istennek és béke a jóakaratú embereknek! Rozsnyói György

Next