KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1906
IV. Életiratok, történelmiek - Dávid Ferencz. Kanyaró Ferencz
DÁVID FERENCZ . 195 ref. költőnk, elragadtatva a Mária tiszteletére bérmált kath. zsoltároktól (ott Dominus Domina lett), az Elohim-Jehovát Szent-Háromsághgá magyarította jó maga is már Dávid diadalénekében s ugyanúgy „jeleskedő" bibliamagyarázataiban. Ugyanakkor ily magas önérzettel nyilatkozott meg az előtte fontos költői pályáról: „Valakit a Szent Lélek Isten tanít, jó hegedűs (értsd : versszerző), jó tanító és praedikátor az". (Az 2. kir. kve. Cap III.) Bölcsen elismeri: „Az éneklés gyönyörködésre és a lélek felgerjedésre való". Eph. 5. Col. 3. 105. 1. Azt is jól tudta, hogy legtúlzóbb elveit a nép körébe kell vinnie, hogy azok ott gyökeret verjenek. Ugyanúgy jártak el előtte az okos erdélyiek, kik Luther saép énekeit lefordították s a kath. énekekből is néhányat tiszta magyar nyelven adtak ki, hogy a hitújítás eszméi annál inkább elterjedjenek. A Gyulafehérvárt őrzött Batthyány-kódex első alapja az unitár, és ref. énekeskönyveknek. Dávid és Heltai ez 1560 körüli énekgyűjteménye őse lesz a Rákóczi Györgytől 1636-ban szétosztott 200 Öreg Graduálnak. S mivel már ekkor volt külön énekeskönyvük, a hálás atyafiak országos törvényt hoztak két év múlva a már 4—5 ízben is kiadott, jóval gazdagabb és hasonlíthatatlanul szebb unitárius énekeskönyv végkipusztítására. A kolozsvári költők iskolájával kapcsolatban Debreczenben is adtak már ki ekkor kálvinista énekeskönyvet. Heltai első zsoltárai után két évvel, 1562-ben jelent meg Huszár Gál és Szegedi Gergely első énekeskönyve, melybe a kolozsváriaktól számos szép dicséretet belefoglaltak. Melius ki akarta most egészíteni énekeskönyvüket Kálvin orthodox hitének polemikus versbe foglalásával. Első kísérletében az erdélyiektől elvetett dogmákat híres földije, Tinódiként ritmusba foglalta, hogy a kedvelt históriák mellett ezt is énekelhessék. Hosszan elnyújtott, 165 szakból álló „Szentírásból kiszedettet énekét" kétszer is kiadhatta, oly mohón kapott rajta az újszerű „isteni dicséretekre" kíváncsi s a botrányra annál is éhesebb nagy közönség. Az alföldi népes iskolákban már 1570 tavaszán e bölcs rigmus zöngött Hunyadi János nótája szerint: Ivt hinné el, hogy az unitár, énekek első alapvetői Erdély költészetének s klasszikus utánzataikkal jó 2 századdal megelőzték a vergődő Rádayféle költői iskolákat .