KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1974
3. szám - KÖNYVSZEMLE
féktelent találtak. Az akkor 16 350 főből álló székben 163 esetben indítottak eljárást garázdaság címen, akik közül 43 volt a mértéken felül ivó — az obsitos katonák vezettek —, 13 a gyakori és 10 az alkalmi verekedő, 40 a káromkodó és 47 a pipázó, már tudniillik, akik a pipázással a zsúpfedeles házak épségét veszélyeztették. A büntetés bizonyos számú pálcaütés, kalodába tétel vagy áreszem volt. Súlyosabban büntették a kóborlókat, tolvajokat, orgazdákat, erdőrontókat és határprédálókat. Keresztúrfalván három férfit vontak felelősségre, amiért anyját megverte vagy apját megtaszigálta. A féktelenek közé számítottak akkor a házasságrontók és a paráznák; ellenük a szék úgy védekezett, hogy tilalmazta a táncot és a vigadalmat. A megesett lányok 21 faluban 69 esetben kerültek a bizottság elé. Azokat, akikkel a baj egyszer esett meg, csak megintették és megelégedtek ez eklézsiakövetéssel, de akinek két törvénytelen gyermeke lett, azért 12 korbácsütés járt, akinek három, annak 12—24 korbácsot és áreszomot kellett szenvednie. Fiátfalván, Kissolymoson, Magyarzsákodon, Bözödön fordult elő a legtöbb ilyen eset. Volt, akinek a haját lenyíratták és az illetőt a faluból kicsapták. A felsorolt és elemzett esetekből Imreh István nem azt a következtetést vonja le, hogy Keresztúr-fiúszékben az erkölcsök a tárgyalt időben erősen megromlottak volna, hanem ellenkezőleg azt, hogy „a társadalom rendet akar ..." Tizenöt évvel a költő halála után megjelent Szabédi László kéziratban is sokat vitatott munkája: A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974). Az 540 oldalas nagy műhöz a kiadó a következő megjegyzést fűzi: „A magyar nyelv őstörténete íróját mint költőt kerítették hatalmukba eszközének, a nyelvnek titkai. Pályája kibontakozását szinte megszakítás nélkül kísérték e titkokat boncoló kisebb-nagyobb írások... A mű, amely most kerül nyilvánosság elé, élete utolsó évtizedének szinte kizárólagos foglalatossága volt, széles ívű konstrukciónak szánva ,két évtizedes tűnődés-tanakodás, alig lankadó lázas keresés eredményeként. . . Meggyőződésünk, hogy A magyar nyelv őstörténete mostani kiadásával nemcsak szerzője kívánságát teljesítjük, hanem elősegítjük a benne tárgyalt kérdések őhozzá valóban méltó és őt megillető tudományos komolyságú tisztázását is." A Bostonban megjelenő Unitarian Universalist World, az Unitárius Egyház lapja 1974. október 1-i számában közli Mikó Imre Transylvanian tourned U.S. in 1830 (Egy erdélyi, aki bejárta az Egyesült Államokat 1830-ban) című tanulmányát és Bölöni Farkas Sándor fényképét ezzel a megjegyzéssel: „M.I., a Romániai Unitárius Egyház főgondnoka küldte ezt a történetet egy erdélyi unitárius nemes emberről, aki 140 évvel ezelőtt meglátogatta az amerikai köztársaságot, Christopher Gist Raiblenek, az Unitárius Univerzalista Társulat missziós ügyosztálya igazgatójának abból az alkalomból, hogy ez év tavaszán Kolozsvárt látogatást tett." C. G. Raible az IAAF ülése után több társával együtt bölöni egyházközségünkben is látogatást tett, s ott fejezte ki óhaját, hogy szeretné megismertetni az amerikai unitáriusokat Bölön szülöttével, aki elsőnek vette fel a kapcsolatot velük.