KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1976
3-4. szám - KÖNYVSZEMLE
lére szorító anyává és egész testével gondolkozó alakká változtak át. Egyszerűek, mint az igazság .. (Fából faragott királyfi, és Benczédi szobrai). ,,Az értelmiség szükségszerűen elhagyja szülőföldjét", azt, melyet soha nem maga választ, miként iskoláit is csak ritkán. „Mégis ide nyúlnak vissza, vagyis a tudatos cselekvés előtti rétegekbe, értelmiségi létünk gyökerei. De nemcsak hogy itt eszméltünk magunkra, hanem itt fejlődnek ki azok az érzelmi szálak ember és táj, ember és társadalom között, amelyek később meglassulhatnak ugyan, de hozzájuk az idő múlásával — mert a gyermekkori emlékek maradandóbbak — a legtöbb ember öreg korában vissza-visszatér. Tehát a szülőföld, családi kör, iskola, játszótársak, első benyomások — ez volna a kezdet és a vég" — írja és hiszi a szülőföldhöz és felebaráthoz mindig hűséges szerző. (Szülőföld és értelmiség). Weszelovszky Iván Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás. Gondolat, Bp. 1975. 525 l. fordította Pálvölgyi Endre. Az utószót írta Lukács József. A szerző ismert valláskutató és indológus, a vallástörténelem kiváló művelője. A három részből álló munkájában az öt világvallás ismertetésére vállalkozik. Az elsőben Az örök világtörvény vallásai címen a bráhmanizmust, buddhizmust és kínai univerzizmust (konfucianizmus és taoizmus) mutatja be. A második részben A történeti istenkinyilatkoztatás vallásai alatt a kereszténységet és az iszlámot tárgyalja. A harmadik rész Az öt vallás. Ellentétük és azonosságuk címen az öt világvallás összehasonlító értékelését nyújtja. Helmuth von Glasenapp az egyes vallások ismertetése során arra törekedett, hogy keletkezésükről és lényegükről pontos, objektív, világos és közérthető leírást adjon, továbbá hogy vázolja azt a metafizikai eszmerendszert, amelyben értelem-és akaratviláguk látható kifejezést nyert. Ehhez általában azokat a dogmatikus szövegeket vette alapul, amelyeket az egyes vallásformák teológusainak többsége mértékadónak tart. Fejtegetései a vallási tanokról, kultuszokról és szokásokról szándékosan leíró jellegűek, mivel a történelmi vizsgálódásoknak nem feladata, hogy egy hitrendszer történetileg kialakult nézeteit és szertartásait továbbköltse, pszichológiai teóriák szellemében szimbolikusan értelmezze, vagy éppen modernizálja. Vizsgálatainál mindig az egyes vallások legfontosabb irataira támaszkodik; leírása tárgyilagos, világos és elgondolkoztató. A szerző, az öt világvallás összehasonlítása során, hangsúlyozza, hogy az öszszehasonlító vallástudomány egyetlen vallás totális igényét sem ismerheti el. Máskülönben is a vallásos elképzelések, koncepciók és körülmények, ha lassan és észrevétlenül is, de folytonosan változtak. Aki arra szorítkozik, hogy a vallásnak csak egyetlen típusával foglalkozzék, az nem ismeri fel, hogy más vallások hívei ugyanazokra az érvekre hivatkozva, ugyanolyan határozottsággal valamennyien a saját meggyőződésüket tartják végérvényesnek és megcáfolhatatlannak. Tarthatatlan ennélfogva az a felfogás, hogy létezhet olyan abszolút vallásforma, amelyre valamennyi embernek át kellene térnie. A szerző találóan idézi a sziámi király esetét, akinek XIV. Lajos a misszionáriusokkal levelet küldött, s abban felszólította, csatlakozzék az ő egyedül üdvözítő vallásához. A sziámi válaszában vitába szállt vele: „Csodálkoznom kell, hogy az én jó barátom, Franciaország királya, ennyire érdeklődik olyan ügy iránt, amely kizárólag az Istenre tartozik. Vajon a világ mindenható ura akkor, amidőn hasonló testet és lelket adott az embereknek, nem adhatott volna nekik egyazon vallási törvényeket, nézeteket és istentiszteleti formákat is, ha azt akarta volna, hogy a föld minden népe egy és ugyanazon hitet valljon?" A munka áttekintését segíti elő az összehasonlító táblázat az ismertetett öt vallás tanairól és szokásairól. Helmuth von Glasenapp értékes munkája vallástöréneti irodalmunk gazdagodását jelenti.