KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1999
3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Gaal György: Kétszáz éve született Gyergyai Ferenc
tal a városi táncteremben adatott Haydn »Teremtés« című nagy oratóriuma. A számos és mívelt közönség teljes helybenhagyással méltánylotta e remek s nehéz muzsikai darab előadásában városunkban a hangászat sebes előmenetelét, s ebben igazgató Ruzitska úr buzgó fáradozása sikerült érdemeit. Ezen költemény szavai magyar nyelven énekeltettek. A főbb szerepeket énekelték: Gyergyai Ferenc (Uriel), Malom Lujza (Gabriel), Schell Mihály (Raphael), Frits Ferdinánd (Ádám), Schmied Júlia (Éva). Az angyalok kardalait nagy részint az énekiskola növendékei énekelték. Ezen nagy oratóriumot a conservatorium tagjai közkívánatára a tegnapi napon ugyancsak a tele volt táncteremben még nagyobb gyakorlottsággal s a közönség élénk helybenhagyásával adták elő."39 Egy ilyen 80 tagú együttest követelő mű előadása akkoriban Európa-szerte ritkaságnak számított. Gyergyai rendszeres színházlátogató volt, a színház művészeivel, karmestereivel baráti viszonyban lehetett. Leginkább azonban barátjával, Brassaival folytathatott eszmecserét az előadásokról, zenei kérdésekről. Viszonyukra jól rávilágít Brassainak egy 1861 augusztusában hozzá írt levele: „Édes Ferenc barátom! Csak azt akartam veled tudatni, hogy ebben a városban egy igen respectabilis olasz társaságot találtam, s tegnap este »Semiramis«-t haltam olyformán, hogy az 1827-belit ha nem is feledtette el, de legalább nem rontotta meg képzetemet róla" - kezdődik a Frankfurtból írt beszámoló, majd az énekesek teljesítményének az elemzése következik. Végül anyjának küld üzenetet, s így zárja sorait: „Élj soká és vígan barátoddal, Brassaival".40 A Brassaihoz fűződő barátság talán gyermekkorukban kezdődött, sokszor emlegették, hogy egyidősek. Volt, aki később ebből próbálta megállapítani Brassai életkorát. 1834. február 1-én Gyergyai mutatta be Brassait a Kolozsvári Casinóban. A zene mellett a nyelvészkedés és a tudományművelés is összefűzhette őket. Mindketten támogatói, aktív tagjai voltak az Erdélyi Múzeum-Egyletnek. Amikor az egyesület két szakosztályra oszlott 1861 februárjában, Gyergyai a történeti szakosztály 21 tagja között szerepelt.41 Az EME céljaira még áldozott is: fennmaradt „részvényes tag"-sági diplomája Mikó Imre és Finály Henrik aláírásával.42 Eszerint tíz évig évi 5 forintnyi részvényt vásárolt. Úgyhogy 1861. március 21-én elismerték így szerzett érdemeit. A nyelvész A forradalom és szabadságharc bukását követő évek nyomott hangulatában a közélet korábbi szereplői közül sokan a tudományművelés bástyái közé vonultak vissza. Kolozsvárt a tudományművelés fő mozgatója és támogatója ekkoriban gróf Mikó Imre. Gyergyai is az ő köréhez tartozott. Ismerve az ő nyelvészet iránti vonzalmát, Mikó biztathatta Gyergyait, hogy észrevételeit foglalja kötetbe, tegye közzé. A megjelentetést anyagilag is támogathatta. A nyelvművelés akkoriban hazafias tett volt. A mindenütt jelentkező germanizmusok elleni harc, egyik-másik példamondat politikai üzenetet is hordozott. Gyergyai első könyve A magyar nyelv sajátságairól címmel 1856-ban jelent meg Kolozsváron.43 A címlap hátulján két Széchenyi-idézet olvasható. Az egyik az egész kötet alaptételét fogalmazza meg: „A valódi magyar senkit