KERESZTÉNY MAGVETŐ • 2017
2017 / 4. szám - Tanulmányok - Oláh Sándor: Párhuzamos különidejűségek? Faluvalóság és irodalom Erdélyben
502 KerMagy 2017/4 • Tanulmányok Úgy véljük, ez az összevetés erdélyi viszonyaink között nem tekinthető erőltetettnek: a 20. század különböző hatalmi-politikai viszonyaival jellemezhető korszakaiban volt olyan időszak, amikor nagyrészt az írói valóságábrázolásban (az írói publicisztikában, szociográfiákban, irodalmi riportokban) jelentek meg a kisebbségben élő társadalom falusi mindennapjai. A nyers valóság tényeit, konfliktusokat, az életvilágok ismeretlen, rejtőző jelenségeit az írók emelték be a nyilvánosságba szociográfiai hitelességű művekben. A közelmúltunk valóságismeretének e dokumentumerejű forrásait – Bözödi György Székely bánya szociográfiájától Beke György szociográfiai riportjaiig az irodalomtörténet részletesen számba vette. Másrészt azért se lehet erőltetett ez az összevetés, mert a gondolkodástörténetben ma már nem eretnek szempont arról beszélni, hogy a társadalmi folyamatok kutatásában a tudományos eredményeket is konstruálják, és a legkülönbözőbb valóságreprezentációk kidolgozásában az alkotói fikciónak is szerepe van. Lionel Gossman a Történetírás és irodalom c. esszéjében kifejti, hogy a történészek „alapvető feladata továbbra is az írás [kiemelés az eredetiben – O. S.] a történelem által nyújtott adatok koherens irodalmi művé formálása [...] a megfelelő tárgy gondos kiválasztása.”4 Hayden White történetfilozófus szerint: „Bár a történészek és a regényírók különböző események iránt érdeklődhetnek, saját beszédmódjuk formái és írásuk céljai gyakran azonosak [...], az alkotás során használt technikák és stratégiák is lényegi azonosságot mutathatnak, bármennyire különbözőnek tűnhetnek is szövegük puszta felszínén vagy beszédstílusuk, dikciójuk szintjén.” Nemcsak a történészeknek, a néprajzosoknak, antropológusoknak, szociológusoknak is koherens, hiteles beszámolókat kell alkotniuk kutatásaik eredményeiről. Rövid áttekintésünkben helyénvalónak gondoljuk, ha vizsgálódásunk középpontjába azt a kérdést állítjuk, hogy a szóban forgó prózai művek mint komplex szövegek hogyan viszonyulnak az adott, ábrázolt társadalomtörténeti kontextushoz, az irodalmi szöveg hogyan köthető létrejöttének idejéhez, és milyen viszonyrendszerek hálózatában helyezkedik el, milyen a műveknek az élethez fűződő viszonya, az életvilágok valósága és a szövegek összjátéka. Készséggel el- 3 Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben, Csíkszereda, Pallas Akadémia Könyvkiadó, 2009. 4 Lionel Gossman: Történetírás és irodalom. Reprodukció vagy jelentéstulajdonítás a Tudomány és művészet között. A modern történelemszemlélet problémái. Szerkesztette Kisantal Tamás, Budapest, L ́ Harmattan – Atelier, 2003, 142. 5 Idézi Gyáni Gábor, Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése, Budapest, Napvilág Kiadó, 2000, 26.