A kert 1917

1917-07-01 / 13. szám - Mit üzen a szerkesztőség?

André. [M. L.-né Budapest.) Önnek van igaza. Mert André Edouard Francoi­s-t tényleg a leg­hiresebb francia táj­kertészek egyikének van el­ismerve. Született 1840 július 17-én Bourgesben (Cherben). Elvégezte az egyetemet, ahonnan azonnal az Angers-i híres Leroyhoz, majd a párisi botanikus kertbe került. Alphand alatt Muetteben az üvegházakat kezelte 1860-1864 és 1864 — 1868-ig vele gyütt Páris szépítésén dolgozott, kü­lönösen Buttes Chaumont parktelepítését vezette. 1869-ben önállósította magát mint tájkertész és mint ilyen Európa, sőt Amerika sok városában számos parkot létesített. Nevezetesebb alkotásai : Liverpoolban a Sefton park, Monte Carlo parkjai és a Montevideoi park. 1870 —1880-ig az Illustra­tion horticole nevű híres francia szaklap főszer­kesztője volt. 1882 óta szerkesztette a Revue horticole nevű, nálunk is jól ismert szaklapot és a versaillesi híres kertészeti iskola tanára. 1895-ben tudományos utazást végzett Délamerikában és különösen Kolumbiát járta be. Innen hozta Európába a híres Anthurium Andreannumot. André mint kertészeti szakíró is híres. Neveze­tes munkáit minden törekvő magyar kertésznek is érdemes áttanulmányozni. Nevezetesebbek Traité des plantes de bruyeres, 1864 (a hangnövé­nyekről), Le Môuvemente horticole (3 kötet 1865— 1867), Traité des plantes á feuilage ornemental, 1866 (látványos levélnövények), Les Fougers (Roze és Riviére-vel együtt irta a páfrányokról, 1867). Leghiresebb munkája azonban a táj­ker­tészetről szól Traité général des parcs et des jardins 1879-ből, amelyben 888 oldalon 520 képpel és 11 szines táblán magyarázza a tájkertészet elveit. K. A. Legelterjedtebb almák. (G. N­., Ménesi­ út 3.) A kérdéses gyümölcsfajták színes képei a magyar kertészeti irodalomban még nincsenek meg egy olyan összefoglaló munkában, de lapunk régibb számaiban a legtöbbje színes mű­mellékletekben be lett mutatva. Szíveskedjék a tavalyi évfolya­mot átnézni, abban meg lesz az összes megjelent szines gyümölcsképek jegyzéke. K. A. Asclepias. (M. K.-né.) A selyemkóró, As­clepias syriaca, amelyet a háború alatt már egy­szer részletesen ismertettünk, tényleg rostnve­résre használható és mi magunk is igen szép rostot nyertünk a tavalyi próbánkból. Egész bátran megteheti a kisérletet, bizonyára sikerülni fog. Mi az illetékes hatóság figyelmét fölhívtuk reá, épp ugy a komlószarra is. Hogy nem foglalkoznak vele, az már nem a mi dolgunk. A gyakorlati élet­ben a selyemkóró rostjait ma is használják Tur­kesztánban s belne az ott ma is használatos parittyához (törökül szalga) kötelet szőnek. Az asclepias turkesztáni neve »csige« K. A. Kérelem munkatársainkhoz. A nyomdai viszo­nyokra való tekintettel nagyon kérjük t. munka­társainkat, hogy dolgozataikat a papirnak csak az egyik oldalára és igen ritka sorokba irják és minden szót világosan, nagy betűkkel, hogy jól, akadály nélkül olvashatók legyenek és esetleges szükséges javításokat könnyen lehessen elvégezni. A szerkesztőség. V Kiadó: Mauthner Ödön. — Nyomatott Wodianer F. és Fiainál, Budapesten.

Next