Kertészet és Szőlészet, 1957 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1957-09-01 / 9. szám

Ú­­jabb tudományos kutatások megállapítása szerint egyedül a humuszanyagok képesek a talaj szerke­zetét, levegő-, víz- és táplálóanyaggazdálkodását javí­tani. A humusz (televény) által összeragasztott talajmorzsák hajszálnyi hézagaiban történik a víz, a nagyobb póru­sokban a levegő mozgása. A humusz a legjobb tápannyagraktározó, amely akkor szolgáltatja a növénynek a táplálóanyagokat, amikor azt fejlődése során igényli. Ezért fontos a talaj szerkezetét fenntartó humusz­anyagok szaporítása, az ún. tartós humusz mennyiségé­nek és minőségének fokozása. A humuszgazdálkodás szempontjából a talajzoológiai kutatások eredménye szerint a talajban élő apró állatok tevékenysége nagy jelentőségű. Ezek ugyanis bélrend­szerükben a növényi maradványokból a legjobb humusz­­formát alakítják ki. A giliszta ürülékében pl. több a humusz, a víz rom­boló hatásának ellenálló talajmorzsa és több az ún. hasz­nos víz, mint pl. a termőtalajban. A talaj életében ugrásszerű minőségi átalakulásokat, annak lépcsőit figyelhetjük meg. Biológiai futószalagról­­ beszélhetünk vagy biológiai láncreakcióról, amikor is a talajnak apró élőlényei munkájukkal és maradvá­nyaikkal megteremtik más parányi lények tevékenysé­gének előfeltételeit, miközben a szerves maradványo­kat feltárják. Az átalakulás három lépcsőn megy végbe. Az első lépcső a gombáké A penészgombák először gyorsan és veszteségmentesen dolgozzák át a szerves maradványokat (tarló- és gyökér­maradványok, szervestrágyák) és táplálják a talajban élő apró állatokat. Egy hektár talajban 10 000 kg a gombák súlya. Fajtá­juk száma felülmúlja a talaj mikroflórájában található moszatok (algák) és baktériumok fajtáinak számát. Pl. a gombák fajtáinak száma ötveszeresen múlja felül a talajban élő baktériumok fajtáinak számát. A gombák savanyú talajban is képesek szaporodni és kevesebb nitrogént használnak fel, mint a baktériumok. Érdekes az is, hogy saját vitaminszükségletüket is fe­dezik. A penészgombák a fiatal sejtfal-anyagokat, az ún. he­­micellulózt és a zsírokat lebontják, miközben B-vitamint képeznek, ez utóbbira viszont az oxigént kedvelő bakté­riumoknak van szükségük. Foszfatáz enzimjeikkel (bio­­katalizátor, ferment) könnyen oldható íoazifiátvegyületeket képeznek. Feladatukat elvégezvén a penészgombák elenyésznek és helyükbe a sugárgombák lépnek. Ezek a gombák a gombafonal-szövedéket emésztik meg és megtámadják a cellulózét. Végül a kalaposgombák a faanyagot (lignit) is lebontják. A gombák enyészetéhez a vízen kívül oxigén is szük­séges. E nélkül káros erjedés és rothadás következik be, ami a gombák hasznos tevékenységét kizárja. A gom­bák nitrogént építenek be sejtjeikbe és megakadályoz­zák az ammóniák elpárolgását. Salétrom-nitrogén sem képződik, sem olyan rothadó gázok, amelyek bűzükkel a legyeket és kórokozó rovarokat odacsalják. A laza szerves anyagok megpenészesedésénél magas (trópikus) hőmérséklet uralkodik, amelyet főként az Aszpergilus gombafélék okoznak. Ezen a magas hőfokon a gombák a legszilárdabb sejtfalakat is fellazítják, fel­oldják és elpu­sztulnak a gyommagvak is. A következő a baktériumlépcső A további átalakulást az oxigént kedvelő baktériumok végzik. Működésüknek egyik eredménye a C-vitamin felszaporodása, amely a légköri nitrogénlekötést moz­dítja elő. Az eddigi folyamatok alatt az oxigént kedvelő mik­­róbák és apró talajélő állatok működése folytán talaj­morzsákat összeragy­sztó váladékanyagok képződnek. A komposzt ilyenek a poliuronidok és poliszacharidok. Viszont ami­kor a növényi maradványok, illetve szerves anyagok sejt­szerkezete szétesik, aminosavak állnak elő és megfelelő szellőzés esetén alkalikus környezetben megkezdődik a szürke huminsavak képződése, amelyek építő alkatrészei a termékeny talajnak. Az így előálló szerves anyag színe egyre sötétebb lesz. Kialakul a termékeny, zsíros, tele­­vényben gazdag fekete föld (csernozjom). A féreglépcső a harmadik A tulajdonképpeni tartós humusz itt alakul ki. A fér­gek bélrendszerében összekeveredik az átalakult humusz alkálikus mészben gazdag anyaggal és kialakul a talaj termékenységének alapja, az ún. agyag-humusz komp­lexus. Ilyen férgek a földi­giliszták, televényférgek, rovar­­álcák, nyugil­sí­t­ik, atkák, ugróvillás rovarok, fonalfér­gek, pókok, ízeltlábúak stb. Egy hektár talajban a földigiliszták súlya 4000 kg-ot, a nagyobb, talajban élő állatok súlya általában hektá­ronként 700 kg-ot tesz ki. E számokból a látható a giliszták jelentősége. A gi­liszták számos faja közül a rózsaszíinű fajok, a trágya-, továbbá a törékeny- és simanyergű giliszták fontosab­bak. Ezek a korh­adó szerves anyagot a vízszintes gilisz­tajáratokban dolgozzák fel, inkább a talaj felső részé­ben, míg a többi gilisztafaj, melynek színe fekete, barna vagy szürke, tehát semmiesetre sem rózsaszín, az ún. Ad­agzöldes kezelésű trágyakazal 16 A Magyar Agrártudományi Egyesü­let HÁROM ÉVES TERV VITA Társaságunk — a kormányzat célkitűzéseinek megfe­lelően — módot kívánt nyújtani a tagok részére, hogy mindazok, akik a termelésben részt vesznek, a 3 éves terv végrehajtásában, vagy a közigazgatásnál, kutató­­intézetekben, vállalatoknál dolgoznak, tapasztalataikat, elgondolásaikat már a tervjavaslatok készítésénél el­mondhassák. A viták alatt elhangzott észrevételeket, megjegyzése­ket, illetve javaslatokat a Társaság elnöksége a felsőbb szakigazgatás szervekhez eljuttatta.

Next