Kertészet és Szőlészet, 1957 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1957-08-01 / 8. szám

1. a termeléssel kapcsolatos intézkedések, 2. az értéke­sítéssel kapcsolatos intézkedések és 3. állami feladatok (beruházás). A termeléssel kapcsolatos intézkedések közül egyesek nem jelentenek külön állami feladatot s még a termelők­­nek­ sem okoznak különösebb költséget. Arról van szó, hogy maradéktalanul hajtsák végre a termelők azokat a munkákat, amelyek segítségével a gutaütéses pusztulás kártételét többé-kevésbé csökkenteni lehet. Ilyenek: a fiatal fák törzsvédelme télen, a korona rendszeres met­szése és téli mésztejjel való F permetezé­se, továbbá a nit­rogéndús trágyaszerek kerülése, a szamóca, paprika, pa­radicsom köztestermesztés elhagyása, valamint a helyes növényvédelem (permetezés, sebkezelés stb.). A gutaütéssel szemben ellenálló alanyok, a fagyot jól túró fajták kinemesítése és olyan új fajták szelektálása, amelyek segítségével az érési időt június végétől augusz­tus közepéig egyenletesen szét lehet húzni, a nemesítés­sel foglalkozó kutatók feladata. Mind a három irányú nemesítés megkezdődött, s remény van arra, hogy a közel­jövőben lényegesen csökkenthetjük a kajszitermesztés kü­lönböző károsodását. Az értékesítés terén meg kell vizsgálni kereskedelmünk felvásárló és elosztó szervezetében, hogy miként lehetne megrövidíteni az átvételre várakozó termelők többórás, sőt félnapos várakozását, és miként lehetne kiküszöbölni a minőség körüli vitákat. Olyan árrendszert kellene ki­dolgozni, amely addig is a kajszitermesztés jelenlegi szintjének a fentartására ö­sztönzi a termelőinket, amíg az említett nemesítési és kutatási kérdések megoldódnak. Állami feladat a csomagolók, tárolók és szállító eszkö­zök létesítése, illetve korszerűsítése. Nem kell külön ma­­g­yarázni, milyen kárt jelent a kajszi értékesítésénél, kü­lönösen az export esetében az, ami ma sok átvevőhelyen általános, hogy zárt udvarokban, a tűző napon várják az elszállítást a felvásárolt kajszi tételek, amikor is 35—40­­ fokos hőségben hihetetlen gyorsan lezajlik a megszedett gyümölcsben az utóérési, sőt a bomlási folyamat. A fel­vásárló helyeken megfelelő árnyékot adó és hűvöset biz­tosító csomagoló- és tárolószínek létesítése szükséges. Szállító eszközeink közül elsősorban a korszerű hűtő­vagonok hiányzanak. Az olaszok ma már rendelkeznek olyan gázhűtéses szállító kocsikkal­, amelyekben a skan­dináv államokig továbbíthatják a kajszit vagy őszibarac­kot. A mi számunkra szinte megoldhatatlan a hamburgi vagy a berlini szállítás is, éppen az elavult és korsze­rűtlen kocsipark miatt­. Az ország melyik táján fejlesszük kajszitermesztésün­­ket? Ezzel a nyitott kérdéssel utoljára foglalkozom. Már két évtizeddel ezelőtt is úgy nyilatkoztak illetékes körök, hogy az Alföldről fokozatosan át kell vinni a telepítés súlyát a Dunántúlra, mert a Dunántúl éghajlata kiegyen­lítettebb, talaja is megfelelőbb é­s így kisebb lesz a ter­mést sújtó fagy és gutaütés pusztítása. Erre a kérdésre ma még nem lehet megnyugtatóan pontot tenni. Annyi bizonyos, hogy a Dunán innen és a Dunántúl egyaránt ha­talmas arányú pusztulást tapasztalhatunk az üzemi tele­pítésű kajszisokban. Az ősi termőhelyeken ugyanúgy ki­sebb a kár az Alföldön is, mint ahogy kisebb a Dunán­túlon és a Felvidéken, így tehát a kérdést külön kell vá­lasztani. Régebbi — helyileg jól bevált — alanyokon az ország minden táján találhatók ma is tekintélyes korú fák, míg viszont a fiatal gyümölcsösökben a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén vagy Gyöngyös vidékén egy­forma a pusztulás. Példaként említem az orsz­ágos hírű Bodakajtori Állami Gazdaságot, amelynek 20 éves kaj­­szitáblájában teljesen elpusztult a fák 49%/o-a, részlege­sen pedig 23%-a. Nem különb a helyzet a Paksi Csámpa­­pu­sztai Állami Gazdaságban sem. A fagykár mérvének a felmérésére a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben alaposabb elemzés alá vesszük az elm­últ ötven, sőt Kecskemét viszonylatá­ban százötven esztendőt, és megvizsgáljuk, hogy a Du­nántúl különböző pontjain és a Mátra vidékén az Al­földéhez képest mennyivel kisebb a téli és a tavaszi fa­gyokból származó kár. A külföldi adatok szerint a­ káro­sodás mérve tengerszinttől 300 m magasságig egyformán lényegesebb védettséget csak a 300 méternél magasabban fekvő kajszisok mutattak. Addig is azonban, amíg tudományos módszerek segítsé­gével a számok tükrében végleges képet nem tudunk al­kotni, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a kajszit ugyan­úgy lehet, sőt kell is a Duna—Tisza közén termeszteni, mint eddig, csak alaposabban meg kell válogatni a tele­pítésre alkalmas helyeket. A felszólalók közül: Rozsnyói József a helyes telepítésről beszélt. A meg­felelő talajelőkészítés — 60 cm for­gatás, sűrűbb ültetés — 7X7 vagy 6X7 m —, az elültetett fák gondos ápolása biztosítja a kajszisok hosszabb életét. Tomcsányi Pál szerint nem­ az a fontos, hogy az ország melyik részén termesszünk, mert az országos szükséglet igen nagy. A fajták megválasztása lényeges. Kov­ács Ferenc három évtizedes tapasztalatairól be­szélt. Azok a kajszisok­­ az időállók, amelyeket helyben oltottak vörösszilva-sarjukra. Hangsúlyozta, hogy a törzs- és a lombvédelem szempontjából igen fontos téli idő­szakban a kétszeri mésztejes permetezés, a tavaszi fa­gyok elleni védelem és minden évben szeptember köze­pén a friss hajtások egyharmadának visszametszése. Máriás István kiskunhalasi termesztő elmondotta, hogy a kajszifa a homoksivatagban ott is jól díszliik, ahol a Jonathán nem él meg. Ilyen helyen legjobb alany a vadbarack. A mésztejjel való téli permetezésről ugyan­csak jó tapasztalata van. Több hozzászóló kifogásolta a felvásárlás szervezetlen­ségét. Egyes kajszitermő gócokon kevés az átvevőhely, ezért órákat, sőt fél napokat várakoznak a termelők áru­juk átadásánál. Nádas János, a MÉK megyei vezetője a hibák elisme­rése mellett a termelők munkáját kifogásolta. Nem cso­magolnak helyesen és színelik az árut, vagy indokolat­lanul vitába kezdenek az átvételnél a minőség miatt Az elhanyagolt termeléssel, a helytelen válogatással, az osz­tályozás mellőzésével önmagukat károsítják elsősorban. Ivádi Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium gyü­mölcstermesztési osztályának vezetője részben válaszolt a felszólalásokra és felhívta az értekezlet figyelmét arra, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítsanak a termelők a kajszifák növényvédelmére, mert a pajzstetű és a kü­lönböző gombabetegségek még mindig károsítják a kaj­szibarackot. Kifogásolta, hogy a termelők nem fordítot­tak gondot a ritkításra. Bank Gyula zárószavaiban a Bács megyei intézkedé­­­seket ismertette. Az idén már két megyei faiskola elégíti ki Bács megye kajszifatelepítési szükségletét. Az érté­kesítési lehetőséget is növelik: a használaton kívül levő szeszfőzdéket rövidesen üzembe helyezik. Az ankét részvevői Kecskemét legnagyobb gyümölcs­­felvásárló-telepét is megtekintették, ahol tanulmányoz­ták az exportcsomagolást. II

Next