Kertészet és Szőlészet, 1957 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8. szám
1. a termeléssel kapcsolatos intézkedések, 2. az értékesítéssel kapcsolatos intézkedések és 3. állami feladatok (beruházás). A termeléssel kapcsolatos intézkedések közül egyesek nem jelentenek külön állami feladatot s még a termelőknek sem okoznak különösebb költséget. Arról van szó, hogy maradéktalanul hajtsák végre a termelők azokat a munkákat, amelyek segítségével a gutaütéses pusztulás kártételét többé-kevésbé csökkenteni lehet. Ilyenek: a fiatal fák törzsvédelme télen, a korona rendszeres metszése és téli mésztejjel való F permetezése, továbbá a nitrogéndús trágyaszerek kerülése, a szamóca, paprika, paradicsom köztestermesztés elhagyása, valamint a helyes növényvédelem (permetezés, sebkezelés stb.). A gutaütéssel szemben ellenálló alanyok, a fagyot jól túró fajták kinemesítése és olyan új fajták szelektálása, amelyek segítségével az érési időt június végétől augusztus közepéig egyenletesen szét lehet húzni, a nemesítéssel foglalkozó kutatók feladata. Mind a három irányú nemesítés megkezdődött, s remény van arra, hogy a közeljövőben lényegesen csökkenthetjük a kajszitermesztés különböző károsodását. Az értékesítés terén meg kell vizsgálni kereskedelmünk felvásárló és elosztó szervezetében, hogy miként lehetne megrövidíteni az átvételre várakozó termelők többórás, sőt félnapos várakozását, és miként lehetne kiküszöbölni a minőség körüli vitákat. Olyan árrendszert kellene kidolgozni, amely addig is a kajszitermesztés jelenlegi szintjének a fentartására ösztönzi a termelőinket, amíg az említett nemesítési és kutatási kérdések megoldódnak. Állami feladat a csomagolók, tárolók és szállító eszközök létesítése, illetve korszerűsítése. Nem kell külön magyarázni, milyen kárt jelent a kajszi értékesítésénél, különösen az export esetében az, ami ma sok átvevőhelyen általános, hogy zárt udvarokban, a tűző napon várják az elszállítást a felvásárolt kajszi tételek, amikor is 35—40 fokos hőségben hihetetlen gyorsan lezajlik a megszedett gyümölcsben az utóérési, sőt a bomlási folyamat. A felvásárló helyeken megfelelő árnyékot adó és hűvöset biztosító csomagoló- és tárolószínek létesítése szükséges. Szállító eszközeink közül elsősorban a korszerű hűtővagonok hiányzanak. Az olaszok ma már rendelkeznek olyan gázhűtéses szállító kocsikkal, amelyekben a skandináv államokig továbbíthatják a kajszit vagy őszibarackot. A mi számunkra szinte megoldhatatlan a hamburgi vagy a berlini szállítás is, éppen az elavult és korszerűtlen kocsipark miatt. Az ország melyik táján fejlesszük kajszitermesztésünket? Ezzel a nyitott kérdéssel utoljára foglalkozom. Már két évtizeddel ezelőtt is úgy nyilatkoztak illetékes körök, hogy az Alföldről fokozatosan át kell vinni a telepítés súlyát a Dunántúlra, mert a Dunántúl éghajlata kiegyenlítettebb, talaja is megfelelőbb és így kisebb lesz a termést sújtó fagy és gutaütés pusztítása. Erre a kérdésre ma még nem lehet megnyugtatóan pontot tenni. Annyi bizonyos, hogy a Dunán innen és a Dunántúl egyaránt hatalmas arányú pusztulást tapasztalhatunk az üzemi telepítésű kajszisokban. Az ősi termőhelyeken ugyanúgy kisebb a kár az Alföldön is, mint ahogy kisebb a Dunántúlon és a Felvidéken, így tehát a kérdést külön kell választani. Régebbi — helyileg jól bevált — alanyokon az ország minden táján találhatók ma is tekintélyes korú fák, míg viszont a fiatal gyümölcsösökben a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén vagy Gyöngyös vidékén egyforma a pusztulás. Példaként említem az országos hírű Bodakajtori Állami Gazdaságot, amelynek 20 éves kajszitáblájában teljesen elpusztult a fák 49%/o-a, részlegesen pedig 23%-a. Nem különb a helyzet a Paksi Csámpapusztai Állami Gazdaságban sem. A fagykár mérvének a felmérésére a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben alaposabb elemzés alá vesszük az elmúlt ötven, sőt Kecskemét viszonylatában százötven esztendőt, és megvizsgáljuk, hogy a Dunántúl különböző pontjain és a Mátra vidékén az Alföldéhez képest mennyivel kisebb a téli és a tavaszi fagyokból származó kár. A külföldi adatok szerint a károsodás mérve tengerszinttől 300 m magasságig egyformán lényegesebb védettséget csak a 300 méternél magasabban fekvő kajszisok mutattak. Addig is azonban, amíg tudományos módszerek segítségével a számok tükrében végleges képet nem tudunk alkotni, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a kajszit ugyanúgy lehet, sőt kell is a Duna—Tisza közén termeszteni, mint eddig, csak alaposabban meg kell válogatni a telepítésre alkalmas helyeket. A felszólalók közül: Rozsnyói József a helyes telepítésről beszélt. A megfelelő talajelőkészítés — 60 cm forgatás, sűrűbb ültetés — 7X7 vagy 6X7 m —, az elültetett fák gondos ápolása biztosítja a kajszisok hosszabb életét. Tomcsányi Pál szerint nem az a fontos, hogy az ország melyik részén termesszünk, mert az országos szükséglet igen nagy. A fajták megválasztása lényeges. Kovács Ferenc három évtizedes tapasztalatairól beszélt. Azok a kajszisok az időállók, amelyeket helyben oltottak vörösszilva-sarjukra. Hangsúlyozta, hogy a törzs- és a lombvédelem szempontjából igen fontos téli időszakban a kétszeri mésztejes permetezés, a tavaszi fagyok elleni védelem és minden évben szeptember közepén a friss hajtások egyharmadának visszametszése. Máriás István kiskunhalasi termesztő elmondotta, hogy a kajszifa a homoksivatagban ott is jól díszliik, ahol a Jonathán nem él meg. Ilyen helyen legjobb alany a vadbarack. A mésztejjel való téli permetezésről ugyancsak jó tapasztalata van. Több hozzászóló kifogásolta a felvásárlás szervezetlenségét. Egyes kajszitermő gócokon kevés az átvevőhely, ezért órákat, sőt fél napokat várakoznak a termelők árujuk átadásánál. Nádas János, a MÉK megyei vezetője a hibák elismerése mellett a termelők munkáját kifogásolta. Nem csomagolnak helyesen és színelik az árut, vagy indokolatlanul vitába kezdenek az átvételnél a minőség miatt Az elhanyagolt termeléssel, a helytelen válogatással, az osztályozás mellőzésével önmagukat károsítják elsősorban. Ivádi Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium gyümölcstermesztési osztályának vezetője részben válaszolt a felszólalásokra és felhívta az értekezlet figyelmét arra, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítsanak a termelők a kajszifák növényvédelmére, mert a pajzstetű és a különböző gombabetegségek még mindig károsítják a kajszibarackot. Kifogásolta, hogy a termelők nem fordítottak gondot a ritkításra. Bank Gyula zárószavaiban a Bács megyei intézkedéseket ismertette. Az idén már két megyei faiskola elégíti ki Bács megye kajszifatelepítési szükségletét. Az értékesítési lehetőséget is növelik: a használaton kívül levő szeszfőzdéket rövidesen üzembe helyezik. Az ankét részvevői Kecskemét legnagyobb gyümölcsfelvásárló-telepét is megtekintették, ahol tanulmányozták az exportcsomagolást. II