Kertészet és Szőlészet, 1963 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1963-01-01 / 1. szám
már most két SZAKSZERŰ Számos termelőszövetkezet vezetője vizsgálja ebben az időszakban 1962 zöldség- és gyümölcstermesztésének eredményességét. Ugyanezt teszik a járások mezőgazdasági osztályainak illetékes szakemberei, akik az 1963. évi termelési és értékesítési terveket vizsgálják és jóváhagyásukat adják a kötendő zöldség- és gyümölcstermelési szerződésekre. A termesztés eredményét nemcsak a betakarított és átadott árumennyiséggel mérik, hanem azzal a forint összeggel, amelyet a tsz az átadott zöldség- és gyümölcstermékéért kapott. A betakarított mennyiség és az értük kapott forint aránya arra hívja fel a figyelmet, hogy azonos mennyiségű és azonos fajtájú áruért különböző tsz-ek igen eltérő összegű bevételt értek el. Ugyanakkora területről ugyanabból a zöldségfajtából magasabb az árbevétel az egyik tsz-ben, mint a másikban és — erre nagyon komolyan fel kell figyelni — az eltérést nem a betakarított mennyiségek közötti különbség okozza, hanem az értékesítés szervezettségének különbsége. A kertészetek dolgozóinak érthető és jogos célja, hogy a tsz a megtermelt áruért az elérhető legnagyobb összeget kapja. Igen jelentős tehát a termelési folyamat befejező, utolsó szakasza, az értékesítés. Megállapodás született ezért a Földművelésügyi Minisztérium és a felvásárló kereskedelem irányító szervei között, hogy a tsz-ek áruátadóit és a felvásárlással foglalkozó kereskedelmi szakembereket január—februárban 3—6 napos közös oktatásban részesítik. E tanfolyam célja a tsz-ek zöldsé- és gyümölcs értékesítésével kapcsolatos teendők ismertetése, az átadók és átvevők felkészültségének javítása, egyes alapvető kérdésekben s azonos álláspont kialakítása. AlUissJó áraátadót ! Mindenekelőtt világossá kell tenni a tsz vezetősége, sőt a tagság körében is, hogy a termelési folyamatot lezáró rövid értékesítési szakasz igen jelentősen befolyásolja a hosszabb ideig tartó, fáradságos termelő munkáért elérhető bevétel nagyságát Ez annyi szakértelmet felkészültséget, szervező készséget igényel, hogy vagy függetlenített áruátadót kell beállítani, vagy a kertészet egyik vezetőjét kell a termelés teendőin kívül nagymértékben megterhelni az értékesítéshez szükséges ismeretek megszerzésével és a teendők ellátását. Ez az utóbbi a kevésbé biztató , a függetlenített jó képzettségű áruátadó viszont csak akkor érhet el eredményt, ha szorosan együttműködik a termelést irányító kertésszel. A termelő kettős eredményre törekszik: az áru elhelyezésének biztonságára és a legkedvezőbb ár elérésére. A tsz áruátadójának ennek érdekében már a szerződés megkötése előtt ismernie kell a szerződés tételeit. Ismernie kell a tsz-t megillető jogokat, és az átvevő vállalatok kötelezettségeit. Ugyanennyire ismernie kell viszont azokat a kötelezettségeket, amelyeknek betartása és teljesítése a termelőszövetkezetre vár. A szerződésben foglalt e kétoldalú kötelezettségek és jogok ismeretére már a vetőmag beszerzésének pillanatától kezdve szükség van, egészen az értékesített áruk forint értékének a tsz számlájára történő beérkezéséig. Az áruátadó tevékenysége tehát akkor kezdődik, amikor a szerződésben biztosított vermag megérkezését, annak minőségét és fajtáját ellenőrzi. Ennek a kereskedelmi felelősnek gondolnia kell arra, hogy a termelés megfelelő időszakában igénybe vegye a termeltető vállalat szakemberének helysz^i tanácsadásait Így megelőzheti a kifogásokat, amelyeket az átvevő a szállítás idején azon a címen emelne, hogy a termelő nem SZÜLJÜNK ÉRTÉKESÍTÉSRE kellő szakszerűséggel végezte munkáját. Az áruátadónak arra is gondolnia kell, hogy maga a tsz eleget tegyen aziodknak a növényvédelmi stb. eljárásoknak, amelyekre kötelezettséget vállalt. A terssséebeesUm ém am ütemestés fomtom»é0a A szerződéskötés és a termés betakarításának ideje közötti több hónap idején a termés mennyiségét nemcsak a munka, a trágya és a növényvédőszer felhasználásának mértéke befolyásolja, hanem az időjárás is. Az áruátadónak nyilván kell tartania azt az időpontot, ameddig a tervezett mennyiség változását — a csökkenést éppen úgy, mint a növekedést — a termeltető vállalat tudomására hozhatja úgy, hogy a változásból anyagi terhek nem hárulnak a tsz-re. A termés beérésekor már k&ő a többlet jó elhelyezése érdekében átvételre felszólítani a felvásárló vállalatot, mert ha telített a piac, azzal az indokkal jogosan utasítja vissza, hogy nem volt ideje felkészülni az értékesítésre, piacot teremtenie a többlet átvételéhez. Az esetleges csökkenés írásos bejelentésének elmulasztása következtében a felvásárló nem tud idejében máshonnan gondoskodni pótlásról, lemarad az ő partnerével szemben, ezért kötbért fizet és természetesen áthárítja a tsz-re. Rendkívül fontos, hogy az átadó a zöldség és gyümölcs beérésének időpontjától kezdve naponta eleget tegyen az átadással kapcsolatos kötelezettségeinek, így rendszeresen tájékozódjék arról, hogy a majd szállításra kerülő zöldségféle vagy gyümölcs mikor éri el a szedésre, illetve értékesítésre legalkalmasabb érettségi fokot. A termelést irányító kertésszel pontosan meg kell határozni a szedés és az árukikészítés idejét, hogy az átadás időpontját még kellő időben, írásban közölhesse a felvásárlóval. A gyorsan romló zöldség és gyümölcs esetében egy-két napos mulasztás jelentős értékcsökenéssel járhat. Telített piac esetén a felvásárló vállalat könnyen — és jogosan — hagyja az előkészített terméket az átadó nyakán, ha nem történt meg az ütemezés vagy nem rögzítették szabályszerűen írásban a bejelentést. A szedést, az áru előkészítését úgy kell szervezni, hogy az ütemezett mennyiség 10 százalékos ingással átadható legyen. A szedéskor nemcsak a mennyiség ütemezésére kell gondolni, hanem arra is, hogy milyen minőségű és milyen csomagolású árura szerződött a termeltető. A szerződés gyakran nem tartalmazza a minőségi osztályt. Ilyenkor az áruátadó úgy a képviseli a tsz érdekeit helyesen, ha a felvásárló rendszeresen megküldött árjegyzékéből tájékozódik a különböző érettségű és minőségű áruért kínált árról és azt a legkedvezőbb árat kell választani, amelynek szedésére, kikészítésére megfelelő munkaereje van a gazdaságnak. Például kajszi átadásra szerződött tsz bevételét befolyásolja, hogy beérett érettségű árut ad-e, vagy jam érettségit. Ha elég munkaereje van, akkor az export minőségű árut kiválogatva és előírás szerint csomagolva kell átadásra előkészítenie. Az uborkát termelő tsz-ekben például „csemege” vagy „berakó” méretben helyes szedetni az uborkát, a jobb ár érdekében. E feladatot csak akkor tudja az átadó ellátni, ha a szerződés ismeretein kívül a kertészeti termékeknek is alap ismerője és a legapróbb részletekig tájékozott a szabvány méretre és minőségre vonatkozó meghatározásaiban. Erre az ismeretre nemcsak a tsz dolgozói körében van szükség, amikor megmagyarázza az áru kezelésének helyes műszereit, a szedés és válogatás szempontjait, hanem akkor is, amikor a felvásárló átvevőjével szemben az áru átadásakor képviseli a tsz érdekeit és követeli, hogy az átvevő a tényleges minőséget ismerje el.