Kertészet és Szőlészet, 1966 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-01 / 1. szám

IGEN FIGYELMEZTETŐ tanulóév volt az üzemi szakemberek számára 1965 és intő a jövőt illetően, mert a jelenlegi területeinket háromszorosan meghaladó új gyümölcsültetvények három-négy éven belül termőre fordulnak! Meg kell szilárdítanunk a — jelenleg még hiányzó — termesztéstechnikai és technológiai fegyel­met. Szőlőinkben is hasonló, és számos helyen élesen elütő helyzetképet látunk, főként a növényvédelmi munka késedelme vagy elhanyagolása miatt. Emlékezzünk arra, hogy júniusban még a tavalyihoz hasonló, vagy azt kö­zelítő terméssel számolhattunk — és július—augusztus­ban már látható volt, hogy termésünk 50 százalékát a peronoszpóra tönkretette. Ez is intő jel, hogy az új telepítések termőre fordulásával milyen többletfeladatok tornyosulnak majd elénk.­­ Zöldségtermelésünkben a gyakorlat határozottan bizo­nyította az idén, hogy ahol a palántanevelés, kiültetés és növényápolás zárt és fegyelmezett technológiáját vég­­hezvitték, az előző évekhez hasonló, sokhelyütt még jobb termésátlagok voltak elérhetők, ugyanakkor a ma­gasabb árszint javította a bevételeket is. ÖSSZEGEZVE az 1965-ös év termelési tapasztalatait, megállapítható, hogy a szakmai hozzáértés, a fegyelme­zett termesztéstechnika és növényvédelem együttesen nagyban csökkentheti az időjárás károsító tényezőit. S elérhetővé teszi nemcsak az üzem, hanem a népgazda­ság célkitűzéseit is. Visszapillantásunk a tervidőszakra és 1965-re egyúttal arra is lehetőséget teremt, hogy 1966-ra előretekintve megfogalmazhassuk azokat a szempontokat, amelyek követésével eredményekben gazdagíthatjuk az új esz­tendőt, hogy az mind a termelő, mind a fogyasztó szá­mára „boldogabb” legyen. Gyümölcstermelésünk 1966-os célkitűzései között vált­suk valóra, hogy a legfontosabb alapozó termesztéstech­nikai beavatkozásokat, így a metszést, lekötözést, táp­anyagvisszapótlást és a talajmunka fázisait szakmailag optimális időben és minőségben hajtjuk végre. Tanul­junk a múltból és a keserű tapasztalatokból, olyan mun­kaszervezetet létesítsünk, amellyel az egyéb gazdaságos­­sági feladatok mellett a munkavégzés optimuma bizto­sítható. ELŐRELÁTÁSSAL, szakértelemmel és fegyelmezet­ten végezzük a növényvédelem minden munkafázisát, nehogy azok eltolódása vagy késése — a virágzás kény­szer-pihenő időszakában — előidézhesse a betegségek elterjedését Az eddiginél sokkal fegyelmezettebben kell ezért végrehajtani — főleg az almástermésűeknél — a virágzás előtti növényvédelmi beavatkozásokat, mert a fuzikládium tavaly is akkor telepedett meg nagymértékben a lombozaton. Az is a múlt év tanulsága, hogy a növényvédelmi munka késleltetése vagy elhagyása csak az üzem hozamának veszélyére történhet. E téren is szilárdít­suk meg tehát munka- és technológiai fegyelmünket. 1966-ban oldjuk meg, hogy szőlőinkben — az időjá­rástól függően — a szakszerűség és gazdaságosság ha­tárain belül, de a virágzás befejezéséig még akkor is végezzük el a növényvédelmi munkát, ha az bizonyos fokig csak preventívnek mondható, mert a fürtök alatti és feletti levelek, valamint a fürtök növényvédősze­res fedésével elkerülhetjük a nagyobb kárt okozó pero­­noszpórás terméskiesést, és biztosíthatjuk a hozamot A tavaszi esős időszak következtében a gyomosodás különösen az alacsony tőkefej formákon okozhat nagy­mértékű fertőzési veszélyt, ezért a növényápolási mun­kálatok is a növényvédelem hatékonyságát szolgálják. JOBBAN KÉSZÜLJÜNK fel a tavalyi tapasztalatok alapján növényvédelmünkben a permetezés és porozás kombinált alkalmazására. Zöldségtermelésünkben különösen a palántanevelés, kiültetés és növényápolás fegyelmezettebb végrehajtá­sára törekedjünk, mert ezek következtében — kedvező időjárás esetén — 30—40%-kal nagyobb termés, kedve­zőtlen időjárás esetében pedig — mint ezt a múlt évi tapasztalat bizonyítja — elérjük a tervezett termés­­mennyiségeket.­ ­ A kertészeti ágazat tehát fejlődik és üzemnagyság te­kintetében felsorakozik a mezőgazdaság többi ágához. Ahhoz azonban, hogy a holdanként elérhető magas termelési érték és az általában ezzel együttjáró jöve­delmezőség biztonságos alapjait megteremtsük, üzemve­zetésünk szemléletében kell lényeges változásokat elér­ni. A gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermelésben termesz­tett növényfajaink, fajtáink holdankénti bruttó hozama 10 000—30 000 Ft-ig, sőt ezen felüli hozamokig terjed­het. Ennek természetes velejárója a mezőgazdasági át­lag-ráfordításhoz számított többszörös anyag, munka­bér- és segédüzemi költség. Mindez a termésmennyi­ségtől függően 8000-től 20 000 Ft-ig terjedhet, eseten­ként nagyobb is lehet. A nagy termés csak szakszerű és fegyelmezett termesztéstechnikai beavatkozásokkal és korszerű technológiával biztosítható. HASZNÁLJUK KI a téli munkával kevésbé terhelt hónapokat és szervezetten növeljük dolgozóink isme­retkörét, ügyelve arra, hogy tudatukban rögződjenek az általuk kezelt növényi kultúrák, élettani és ter­mesztéstechnikai szükségletei és munkakörük ellátá­sához teljes, részletes ismeretanyagot kapjanak. szemléleti és gyakorlati ismeretszerzéshez nagyon hasz­­­nosak a Kertészet és Szőlészet lapjának tanulmányai, gyakorlati anyagai, mert­ ezek révén tudatossá válik az agrotechnikai beavatkozások célja, eredménye és technológiák jelentősége is. A lapban megjelent ta­­­nulmányokat nemcsak olvasni kell, de sok esetben — és ez a jobb — meg kell tanulni és alkalmazni. A HÁZIKERTEK gyümölcsfa- és szőlőszaporító­anyag ellátását, a régi, jogos panaszokat orvosolva 1965. őszén nagyobb mennyiségű anyaggal biztosítottuk és 1966-tól minden igényt igyekszünk kielégíteni. Nagy jelentőségű a házikertek felújítása, ezt bizonyítja a SZÖVOSZ-szervek ilyen irányú fejlesztési törekvése is. Az elosztás javítása érdekében lerakati hálózatunkat körülbelül 2000 körzetben alakították ki és folyamato­san biztosítják a kertkedvelők gyümölcsfa- és szőlő­szaporítóanyag szükségletét. Bízunk abban, hogy a házikerti gyümölcsfák és szőlők tulajdonosai felhasz­nálják mindazt az ismeretanyagot, amit szaklapunk még külön rovat és melléklet formájában is biztosít ahhoz, hogy jó minőségű gyümölcsöt, szőlőt tudjanak saját szükségleteikre, akár értékesítésre is termelni. A jövőt illető feladataink között tehát nőtt a házikert je­lentősége, kultúrállapotának javítása fontos népgaz­dasági tényező. A PÉLDÁK a tavalyi gazdasági évben újólag bizo­nyították, hogy több m­illiárd forint értékű a rovar- és gombakártevők elterjedéséből származó hozamkiesés. Fi­gyelemre méltó az is, hogy esetenként az elégséges növényvédőszer és gép ellenére terméskiesés mutat­kozott, vagy romlott a minőség, mert a szerek gyakor­lati használatához szükséges anyagismeret és szakmai felkészültség hiányos volt. Téli szakismeretbőví­tési programunkban adjunk méltó helyet ezért a nö­­vényvédőszer-hatás megismertetésének és tanuljuk, ok­tassuk a növényvédelem hatékony végzésének módjait az eddiginél részletesebben. 1965. végével eredményesen teljesült a II. 5 éves terv. A telepítésekkel és üzemfejlesztési munkánkkal hozájárultunk a népgazdaság célkitűzéseinek valóra­­váltásához. Váljék viszont tudatossá valamennyiünk­ben, hogy munkánk nehezebbik feléhez a most követ­kező évben és években érünk el, mert az új üzemeket termiére kell fordítani, és megnőnek gondjaink, ugyan­csak megnőnek az irányunkban joggal támasztható igé­nyek is, melyek munkánk szakszerűségének növelésé­re és fegyelmezettebb végzésére vonatkoznak. Úgy véljük, hogy üzemeink dolgozói, szakemberei, vezetői átérzik a tervidőszak alatt létesített új kerté­szeti üzemek jelentőségét, az ebből származó szakmai és erkölcsi felelősséget és munkájuk szervezésénél, vég­zésénél megvalósítják mindazt, amit népgazdaságunk természetszerűen elvár tőlünk. KÖSZÖNTJÜK Olvasóinkat, a kertészeti üzemek va­lamennyi dolgozóját, és kívánunk 1966-ra eredmények­ben gazdag, boldog új esztendőt! Dr. Fejes Sándor (FM Kertészeti Főosztály)

Next