Kertészet és Szőlészet, 1969 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1969-09-15 / 18. szám

BOTABíIKIS KERTJE kívánjuk érvényre juttatni, figye­lembe véve, hogy kertünk a Nagy­­alföldhöz, az Eupannonikumhoz tartozik (sok a kocsányos tölgy, a tatárjuhar, vadkörte, törpemandula, fehérnyár, boróka, jellegzetes a vízi­­mocsári és homoki növényzet). Az Alföld eredeti vegetációjának tanul­mányozása gyakran eszünkbe jut­tatja ní^ rajongójának, Petőfi Sándornak örökszép versét, amely­ben a homokhát növényeit így örö­kíti meg: „A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban. Oda fészkel a visító vércse, gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a bús ányalányhaj S kék virága a szamárkenyérnek. Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek.’* Nem tervezzük átvenni a volt magánparkokból kialakított arboré­tumok jellegét. A sajátos karakte­ren kívül, a területi felosztásnál érvényesítettük a modern botanikus kertek építésekor szükségszerűen előtérbe került, a demonstrálásra és kísérletekre vonatkozó ismerte­tett elveket Fe­osztás, feladat A túlnyomóan kertészeti (szőlő, gyümölcs, zöldség, dísznövény, gyógy- és ipari) növények eredeté­nek, őshazájának megismerése érde­kében területileg elkülönülő föld­rajzi csoportokat hoztunk létre, biz­tosítva a növények számára vi­szonylag megfelelő ökológiai környe­zeti körülményeket­­ is. A követke­zőkben példaként néhány kialaku­lóban levő egységet ismertetek. A szubmediterrán és a nyugat­­ázsiai növények területén ma már sok olyan növényünk díszült, mint a nálunk is honos virágos kőris (Fraxinus ornus), magyar tölgy (Quercus frainetto), molyhos tölgy (Qu. pubescens), ezüst hárs (Tilia argentea), a maradvány keleti gyer­tyán (Carpinus orientalis), csoda­bogyók (Ruscus fajok), illatos hu­nyor (Helleborus odorus), bánáti ba­zsarózsa (Paeonia off. ssp. banatica), a bortermő szőlőnk őse — Visis silvestris stb. nálunk nem honos török mogyoró (Corylus columa), ezüstta (Elaeagnus angustifolia), babérmeggy (Laurocerasus officina­lis), Cyclamen neapolitanum. Arum itaticum (olasz kbntyviróg) stb. A kelet-ázsiai növények területe igen sok értékes növényrfeij számára nyújt majd otthont. A nem olyan régen élő alakban felfedezett Me­­tasequoia glyptostroboides (hosszú ideig csak kövületét ismerték, ilyen alakban írták le, ez nagy ritkaság a növényvilágban, Európába 1948- ban került), a fagytűrő amuri szőlő, (vitis amurensis alakjai), bazsarózsa fajok, asszúriai körte, a nyári or­gona (Buddleia) fajai és fajtái stb. Nem kevés növényfaj került ter­mesztésbe Európa magas­hegysé­geiből: dísznövények (Aster alpi­­num, Campanula carpatica stb.), gyümölcsfajok (a vörös ribiszkék egyik szülője a Ribes petraeum, az egres európai alakköre stb.). hát Ezen a területen helyezzük el te­a kertgazdaságilag hasznos (például a tarackosan is szaporodó) legszebb páfrányunkat — a strucc­­páfrányt, legszebb szárazföldi or­chideánkat — (Cypripedium calceo­­tus-t stb.), s egyben flóratörténetileg is jelentős növényeinket, így ezek közül ma is nagy díszkertészeti ér­tékűek a jégkorszaki maradvány­fajaink, a zergeboglár (Trollus europaeus), szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), medvefül kan­kalin (Primula auricula) stb. Nagy területet szántunk az ame­rikai kontinens növényeinek is (sok fenyőféle, például ezüstfenyő, ju­har, tölgy, Prunus, ribiszke, szőlő­fajok; igen sok évelő, például az el­terjedt Yucca, egyévesek például Portulaca grandiflora — porcsin stb. szerepelnek). A közvetlen rokonsági kapcsola­tok és a nemzetségek (geniszok) változékonysága után érdeklődők és a hallgatóság számára a kertésze­­tileg hasznos növények családokban kerülnek bemutatásra. Az erős antropogén hatás ellenére több ősi növény maradt meg a kert­ben; ezek számára rezervátum jel­legű területet különítettünk el. Ezen a védett területen igen nagy számban fordul elő, két szabadföldi orchideánk (a Dactylorhiza incamata és az Orchis palustris), az előbbi­nek fehér és rózsaszínű példányai, alakjai, a rózsaszínű buglyos szegfű, a kékes szibériai nőszirom, stb. Jel­legzetes zsombékos is maradt meg a területünkön, amelyet főleg a szombéksás (Carex elata) alkot, köz­te egy finomlevelű páfrányfajjal (a Dryopteris palustrisszal). A kísérleti tér növényei közül a gazdaságilag hasznos növényfajok (vadkörte, vadalma, sajmeggy, eg­res, ribiszke, vadszőlő) kerültek be­gyűjtésre nagyobb mennyiségben. A bennszülött (endemikus) növé­nyek számára is külön területet biz­tosítottunk, így eltelepítettük a dr. Kárpáti Zoltán által feldolgozott ha­zai berkenye (Sorbus) fajokat. A körtefajokat (a Pyrus nivalis és a P. pannonica alakjait), a nevezetes szentendrei rózsát, a Kárpáti által felfedezett leírt Mohácsy-meg­­­gyet (Cerasus Mohacsyana) stb. A szűkebb tananyagot (a leggya­koribb termesztett, és újabban ter­mesztésbe került növényeket) ki­sebb területen is bemutatjuk — a növényismeret könnyebb elsajátí­ A horgozók felmérik az új botanikus kertet ]%■ '' »11' *'f'f hí­m :S. í-■ . : cí. '.j''' -V* ' i '■‘v- ■»

Next