Kertészet és Szőlészet, 1970 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1970-07-01 / 13. szám
új. 19. ÉVFOLYAM 1970. JÚLIUS A tartalomból Senki ne éhezzen a világon! A növényházi paradicsomtermesztés jövedelmezősége minősített zöldség- és gyógynövény-fajták Spárgabemutatók A paradicsom növényvédelmének időszerű feladatai Rózsák között Az érési fok műszeres meghatározása üzemben Piac Házunk tája Címképünk: Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (a FAO-nak) fő feladata a fejlődő országok élelmezési színvonalának emelése és mezőgazdaságuk támogatása. (Kép: CERES — FAO Review) KERTÉSZET SZŐLÉSZET Havonta kétzer megjolond frw léfi ssoklop, iUletként tanácsadó melléklettel Felelős szerkesztő: dr. Bdlini Offtfef Szerkesztőség: Budapest, V., Kossuth Lojos tér >1. (Mezőgazdasági és ÉlelmezésOgyi Minisztérium) Postacím: Budapest 55, pf. 14. Telefon: 121-79ü, 1102, 1007 és 1005 mellék, vidéki hívásra: 115-480 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat, Bp., VIII., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető: valamerrivyl postahivatalban, a kézbesítőjénél, a Posta hírlapOzleteiben és a Filo Központi Hírlapirodánál (Bud»pest, V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: egy évre 72,— Ft Hirdetések felvételei Magyar Hirdető Vósafat, Buda* pest, Hírlapkiadó Vállalat, Buda* pest 70.3004/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. F. V.: Bolgár Imre INDEXSZ1ÍM: 25434 386 magunk között A kiegészítő tevékenységről A Magyar Agrártudományi Egyesület Agrárgazdasági Társasága és Pest megyei Szervezete nemrég országos tanácskozás elé tárta a mezőgazdasági nagyüzemek — sokat vitatott — kiegészítő tevékenységét. Nem felesleges ehelyütt ismét napirendre tűzni ezt a kérdést, nemcsak, hogy állást foglaljunk, hanem azért is, hogy ismételten ráirányítsuk a szakmai közvélemény figyelmét erre a fontos problémára. A kiegészítő tevékenység régi formája, szerves tartozéka az őstermelésnek. Egy fél évszázaddal ezelőt még mindenki teljesen természetesnek tartotta, hogy a szántás-vetés-aratás munkafolyamatát a hagyományos paraszti család kiegészítette a termények feldolgozásával, mert ezzel növelte bevételeit és egyenletesebbé tette a gazda és a családtagok elfoglaltságát. A tejfeldolgozás, a pálinkafőzés a borászkodás szerves tartozéka volt a naturális parasztgazdálkodásnak. Senki sem ütközött meg azon sem, ha a termelő maga árusította borát kimérésben, vagy tejét, baromfiát, zöldségét a piacon. Természetes volt, hogy a fogatos parasztgazda télen kavicsot fuvarozott az útra, vagy fát hordott az erdőből. A téli fakitermelés, az egyszerű faipar, a fűz- gyékény- és csuhéfonás egyes vidékek fontos bevételi forrása volt, ami nem egyszer nemzeti értéket képviselő népművészeti alkotásokat is produkált. A kertészeti termények feldolgozásának is értékes hagyományai vannak; bizonyára elég, ha e tekintetben csupán a vecsési savanyított káposztára, a szatmári szilvapálinkára a tájjellegű borokra, vagy a szegedi pirospaprikára utalok. Amióta a termelőszövetkezetek felismerték az új gazdasági mechanizmus nyújtotta lehetőségeket, egyre többen élnek a kiegészítő tevékenység fejlesztésével. Kiderült: a tsz koránt sincs arra kárhoztatva, hogy csupán szántó-vető vállalat maradjon, hanem olyan társadalmi-gazdasági formációvá fejleszthető, amely kiegészítő üzemeivel is reális társadalmi igényeket elégít ki. Ez az a pont, ahol tsz-eket és állami gazdaságokat a legtöbb esetben indokolatlan, de — valljuk be magunk között — egyszer-másszor jogos támadás éri. Kétségtelen, hogy a legtermészetesebb és az alaptevékenységgel legjobban összefüggő tevékenység a termékek feldolgozása, tartósítása és félkészítmények előállítása az (előfeldolgozás). Valljuk be, hogy ezen a téren a legutóbbi évben megtorpanást tapasztalunk. Egyes gazdaságok elkezdték a termékfeldolgozást, azután az első kezdeti nehézségektől elkedvetlenedve abbahagyták. Ez történt többek között a Nagyhörcsögi Állami Gazdaságban is, ahol a tartósító üzem leállítása miatt jelentős beruházások állnak kihasználatlanul. A termékfeldolgozás nagyon is kívánatos fejlődését azonban objektív okok is hátráltatják. A mezőgazdasági nagyüzemeknek nincs elegendő anyagi erejük ahhoz, hogy új feldolgozó üzemet létesítsenek; állami támogatás és bankhitel sem nagyon áll rendelkezésükre. Marad tehát a saját erő, aminek azonban még a legerősebb szövetkezeti gazdaságokban is száz helye van! Fokozza a nehézségeket, hogy hiányoznak a korszerű középkapacitású feldolgozó gépek, mert ilyeneket az élelmiszeripari gépgyártás alig termel. Kénytelenek tehát a nagyipartól átmenthető gépekkel, elavult vagy a legjobb esetben nem a legkorszerűbb technológiával termelni, ami eleve magába rejti az alacsony jövedelmezőség, a gazdasági kudarc veszélyét. Ahhoz tehát, hogy a kertészeti termékek feldolgozásával több üzem meggondoltan és módszeresen foglalkozzék, fokozni kellene a gazdasági ösztönzést és az élelmiszeripari üzemekkel való kooperációt, de jobban kellene informálni az üzemi feldolgozást irányító szakembereket is. Nem lesz azonban hiba, ha a termékfeldolgozás mellett továbbra is fennmaradnak és izmosodnak azok a kiegészítő üzemágak, amelyek alapos elemzés és közgazdasági számítások alapján születtek meg, és a falusi—városi lakosság tényleges szolgáltató, karbantartó vagy ipari igényeit elégítik ki — olyan igényeket, amelyeknek zavartalan kielégítésére esetleg nincs is máshonnan jelentkező.