Kertészet és Szőlészet, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-09 / 2. szám
Kertek értekezlete Veszprémben (Tudósítónktól) A Veszprém megyei Kertbarátkörök Szövetségének ülésére az egész megye területéről összegyűltek a kertbarátkörök vezetői, hogy meghallgassák az év végi beszámolót, és megvitassák a következő év feladatait. Dr. Bodrosay Erik, a csopaki növényvédelmi állomás főmérnöke beszámolójában elmondta, hogy 1974- ben 225 előadást, 17 szakmai bemutatót és 22 kiállítást szerveztek meg a Veszprém megyei kertészkedők. A szövetség Híradója a múlt évben három alkalommal jelent meg, 2000— 2000 példányban, és a kertbarát körök tagjai díjmentesen kapták meg. A növényvédelmi állomás 22 előrejelzést bocsátott ki, amelyet a kertészkedők igen eredményesen tudtak felhasználni. A Napló (a Veszprém megyei napilap) kéthetenként közli Kertbarátok fóruma című rovatát. Az 1975. évi tervek között dr. Bodrossy Erik szólt arról is, hogy az eddiginél nagyobb gondot kívánnak fordítani a környezetvédelemre, az új növényvédőszerek ismertetésére. Tóth József, a MESZOV szakértője a szakcsoportok eredményeit ismertetve elmondta, hogy a zöldségtermelő és a szőlész szakcsoportok egyre több terméket értékesítenek. A palántaellátás megjavítása érdekében Pápán és Keszthelyen központi palántanevelő telepeket kívánnak létrehozni. Igen fontos feladat a felvásárlás megjavítása és a korrekt kereskedelmi kapcsolatok kiépítése. Gulyás Endre, a Veszprém-csatárhegyi Kertbarátkör elnöke az országos szövetség munkájáról adott tájékoztatást, majd a csatárihegyi körben szerzett tapasztalatokat adta közre. Többek között elmondta, hogy az eleinte 60—70 perces előadásokat most lerövidítik 30 percre, hogy a hallgatóknak módjuk legyen elmondani saját tapasztalataikat és kérdést intézni az előadókhoz. Vitanapokat, kertlátogatásokat és tanulmányutakat szerveznek. Az előadásokat rendkívül élénk és tanulságos vita követte, amelyben — többek közt — felszólalt Tóth Ferenc, a fűzfői, Paksi József, a nyári,dr. Nagy László, a várpalotai kertbarátkör elnöke, dr. Bálint György, lapunk főszerkesztője, és Ambrosz Károly, a Híradó szerkesztője is. Előző számunkban a bor tisztításának a derítéssel történő módjáról szóltunk. Most a másik régóta használatos eljárást, a szűrést ismertetjük. Ez főként a kisebb mértékben zavaros borok gyors megtisztítására, vagy a derítés kiegészítésére alkalmas. Gyakran szükség van a szűrésre akkor is, ha fuxos, pirkadt borok kezelésére színtelenítő szenet használtunk, s a derítéssel nem tudtunk a lebegő szénszemcséket jól eltávolítani. A szűrés előnye, hogy könnyen elvégezhető, s nem maradhat vissza idegen anyag a borban, italunk pedig állóképesebb és tetszetősebb megjelenésű lesz. Kismennyiségű bor esetén egészen egyszerű eljárásokat célszerű alkalmazni, mert nincs értelme zsákszűrőt vagy hengerszűrőt beszerezni. Ilyenkor úgy is kielégítő eredményt kapunk, ha üveg, műanyag vagy zománcozott tölcsérbe háztartási vattát avagy többszörösen összehajtogatott gézt helyezünk, s ezen öntjük át — lassan — a bort. (Előzőleg mindig gondosan mossuk át meleg vízben a vattát vagy a gézt, szárítsuk meg és csak ezután használjuk fel nehogy idegen ízt, szagot kapjon a bor!) A zavarosító anyagok legnagyobb része fennakad, megakad a vatta vagy a géz szálai, rétegei között, szórunk tetszetős, tükrös, fényes lesz. A munkát addig ismételjük (altalaoain 7—1-szor), amíg a Dor eieg tiszta lesz. Felhasználhatunk mozsárban széttört faszenet is, amelyet előzőleg átgőzöltünk vagy forró vízzel átmostunk, és megszárítottunk. Ezt több réteg gőz vagy vászon közé helyezzük el, nehogy a kicsi széndarabkák bekerüljenek, bemosódjanak a borba. Nagyobb mennyiségű bor szűrésére a zsákszűrő vagy a hengerszűrő alkalmas. Zsákszűrő használatakor borászati szaküzletekben kapható azbesztet keverünk el alaposan, kisebb mennyiségű borban, majd ezt a zsákszűrőbe öntjük, és utána öntjük rá — lassan — a többi tisztításra váró bormennyiséget. Ekkor az azbesztnek azt a tulajdonságát használjuk ki, hogy finom rétegben rátapaad a szűrőre, és felfogja az eltávolításra váró, zavarosságot okozó különböző anyagokat. Sohase feledkezzünk el arról, hogy az azbesztet felhasználás előtt ritka szövésű tiszta vászonba vagy többrétegű gőzbe helyezve át kell mosni, különben a bor azbeszt ízt kaphat! Legmegbízhatóbb eredményt az azbeszt próbaszűrő és a hengerszűrő ad. (Ezeket is borászati szaküzletből vásárolhatjuk meg.) Az elsővel körülbelül 3, az utóbbival 10—12 liter bor kezelhető egyszerre. A munka során a szűrő méretétől függően 0,5—5 liter borba bekeverünk 4—36 g azbesztet. A gondosan elkevert azbesztes bort óvatosan addig töltögessük vissza a szűrőre, amíg az azbeszt mindenütt egyenletesen rátapad a felületre, és tiszta, fényes bor folyik ki a szűrő nyitott csapján. A szűrést addig folytatjuk, amíg a szűrőréteg nem telítődik a zavarosító részecskékkel. Ezt abból állapíthatjuk meg, hogy a bor egy idő múlva egyre lassabban folyik át. Ekkor a szűrőről lemossuk a már használhatatlan azbesztet, és új szűrőréteget képezünk. Először mindig kisebb mennyiségű azbesztet tegyünk a borba, s ha nem tisztul kellően, akkor még adjunk hozzá. Ez azért fontos, mert ha túl sokat keverünk bele, a bor csak nagyon lassan szűrődik. A szűrés befejezése után a bort hektoliterenként egy tabletta borkénnel (káliummetabiszulfittal) képezzük. Sz. F. BORTISZTÍTÁS - SZŰRÉSSEL 10