Kertészet és Szőlészet, 1988 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-07 / 1. szám
Kit ne bűvölne el az a téli jéggé amikor az utca és a kert fái, bokrai felöltik hófehér kristálypompájukat, fénylő-káprázatos és mégis meghit hangulatba ejtik a világot? E pompát a zúzmara kölcsönzi tájnak, amely az áramló melegebb páratelt levegőből válik ki és rakódik rá jégkristály formájában a fagypont alá hűlt felületekre. A szép díszes bevonat azonban veszedelmes is lehet, mert ha a légköri pára nagy mennyiségben válik ki, a fák és bokrok súlyos terhévé válhat, ágaikat gallyaikat (főként hóval tetézve) le is törheti. Ez esetben célszerű óvatos rázással vagy ütögetéssel megszabadítani növényeinket szép, ám veszedelmes terhüktől. Az olvadó és újra megfagyó hóléből képződött jégcsap nehezék tetemes súlya folytán még az emberre is veszélyes lehet, nemhogy a növényre. Ezért a téli, kora tavaszi időszakban a jégcsapképződést akadályozzuk meg növényeinken, s az ereszek alján is. TAMÁS ENIKŐ felvételei ”/' - fa*» ^ '"