Kertészet és Szőlészet, 1995 (44. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 1. szám

CÍMLAPUNKON a sikeres magyar dísznövény, a Cryptanthus Rubin Star és a keceli Flora '94 kiállításról Biczó Ibolya alkotása (Cikkünk a 8-9. oldalakon) DR. BODOR JÁNOS felvételei A HÁTSÓ BORÍTÓN a Kertbarát Magazin hirdetése Színes képeink KODAK-filmre készültek. A MAGYAR KERTÉSZEK ÉS KERTBARÁTOK HETIAPJA 1. szám, 1995. január 5. Főszerkesztő: DR. BODOR JÁNOS A szerkesztőség munkatársai: BIZA KLÁRA (dísznövény) főszerkesztő-helyettes HORVÁTH CSILLA (gyümölcs, szőlő, bor) RIMÓCZI IRÉN (zöldség) PAP EDINA (munkatárs) MIGEND LÁSZLÓ (fotó) NAGY OTTÓ (olvasószerkesztő) VARGA KATALIN (tervezőszerkesztő) Szerkesztőség: Budapest V., Kossuth Lajos tér 11.1860 (Levélcím: Budapest, Pf. 14.1355) Telefon: 153-3000,1102 mellék Telefax: 153-0518 Kiadja: a Magyar Mezőgazdaság Kft. Budapest V., Kossuth Lajos tér 11.1860 Felelős kiadó: HÁJOS LÁSZLÓ ügyvezető igazgató Zrínyi Nyomda, Budapest­­ 95.2304/01-66-22. F. v.:GRÁSSELLY ISTVÁN vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Rt, a Hírker Rt., az N­H Rt és a regionális részvénytár­saságok, valamint az alternativ terjesz­tők. Előfizethető: bármely postahivatal­ban, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap­­előfizetési és Lapellátási Irodánál köz­vetlenül (HELIR, Budapest XIII., Lehel út 10/A) vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt 219- 98636 021-0280*9 pénzforgalmi jelző­számra Előfizetési díj negyedévre 690 Ft, fél évre 1380 Ft egy évre 2760 Ft A lapban megjelent írások, képek má­sodközléséhez, kérésre, a szerkesztő­ség hozzájárul. Kéziratok megőrzésére, visszaküldésére nem vállalkozunk. HU ISSN 0023-0677 HOZZÁSZÓLÁS HIÁNYOZNAK AZ ADATOK Tavalyi utolsó számunkban jelent meg a Magyar Kertészeti Tanács munkája eredményeként született kertészeti stratégia némileg rövidített összefoglalása. Most DR. HORVÁTH GYULA véleményét közöljük a tervezetről. A kertészeti ágazat stratégiai pontjainak mefogalmazását (bármilyen hosszú előkészítés után született is meg­, túl általá­nosnak tartom. Véleményem sze­rint, akinek döntenie kell, a pon­tok alapján nem tudja, hogy mi felett döntsön, nem tudja, hogy mennyi támogatást igényelnek a kertészet fejlesztéséhez, mennyi adót fizetnek, és a kertészeti ter­mékek exportja milyen gyorsan fog növekedni ilyen vagy olyan összegű támogatás esetén. A javaslat egyes pontjaival is lehet vitatkozni. „Elő kell segíteni... az ágazati termékszervezetekbe való tömö­rülését” - eddig is lehetett ágazati szövetségeket szervezni és létre­hozni, jó néhány létre is jött, csu­pán a fenntartásuk nehéz. Gond az is, hogy egy szervezetbe akar­juk összehozni a termelőt, a ke­reskedőt és a feldolgozót, holott mindegyiknek más az érdeke, amin persze nem szabad csodál­kozni. „Az ágazati érdekképviseletek legyenek a hatékony információ és szaktanácsadás működtetői...” ezt eddig is tehették, csupán anyagi lehetőségeik szabtak kor­látot. Információért pénzt kérni ma még nem bevett szokás, úgy mint Nyugat-Európában, sőt a szaktanácsadást is sokan ingyen várják el. A cél jó, de utalni kel­lett volna a termelői érdeklődés­re, illetve érdektelenségre, vala­mint a működéshez szükséges anyagi háttérre. „A beruházás hiteltörlesztése adózás előtti legyen” - tulajdon­képpen ez az első konkrétan mefogalmazott igény, amihez már csak azt kell hozzátenni, hogy éves kihatása 1,8-3 milliárd Ft, de ez egyáltalán nem fogható meg, mert 1 millió Ft-ig adómen­tes a termelő, tehát úgysem adóz­na a család, mert a bevételt szét­osztják a családtagok között. E tétel egyedül a dísznövényter­mesztőket érinti, ahol viszont a beruházás 500 millió Ft-nál nem több, tehát adókihatása is csak mintegy 150 millió Ft. Az ültetvényekre a felújítási tervben meghatározott ültet­vénynagyságig, évi 2000 hektár gyümölcstelepítésig lehetne ka­matkedvezményt adni a közpon­ti intervenciós alap terhére, azok­nak a termelőknek, akik adófize­tők. De nem lehet adókedvez­ményt adni annak, aki telepít­és közben az 1 millió Ft-os értékha­tár miatt nem fizet adót. „...mely kertészeti termékek fejlesztendők és melyek verseny­­képesek?” Ennek megállapítása és terméklistájának összeállítá­sa elég nehéz, mert évente is változik az igény­­ belföldön és külföldön egyaránt. Azt hi­szem, mindent kell termelni és az ágazati szövetségek képesek lehetnek arra, hogy figyeljék a változásokat és annak alapján ajánlják, hogy miből érdemes többet termelni. Az ültetvény­­kultúráknál ez a mozgástér jó­val kisebb, az elmozdulás csak 4-5 év után válik érzékelhetővé, hiszen a termőre fordulás elhú­zódik. Mióta hirdetik már, hogy a Jonathan almát le kell cserélni, mert nem eladható, be­tegségekre érzékeny. Átütő vál­tozásról azonban nem lehet be­szélni 10 év után sem. Téves az a felfogás is, amely a pillanatnyi árviszonyokra hi­vatkozva, hol zöldspárgával, hol málnával akarja beültetni az országot. Ez a listakészítés szerintem hiábavaló, mert ha azt mondanánk, hogy gerberá­­ból csak 30 millió szál kell egy évben, mert a többit úgyis be­hozzuk, felháborodnának a ter­melők, és talán jogos is lenne a háborgásuk. Ma kis hazánkban az a szokás, hogy a piacon de­rül ki, miből van sok áru és miből van kevés, mert az esetle­ges korlátozás szükségességét úgysem hiszik el az ágazati szö­vetségeknek. A zöldségtermesztés javasla­tai között olyanok is szerepel­nek, amelyek nem az államigaz­gatáson múlnak: hogy a papri­katermesztők vagy a gombater­mesztők összeállnak, az min­den termelőnek szíve joga. Az érdekképviselet akkor érdek­­képviselet, ha a tagok tartják fenn és nem az állam. Ha az állam a fenntartó, akkor a tá­mogatás fejében kinevezheti a szövetség vezetőjét, témákat tűzhet napirendre, ami a terme­lőknek nem biztos, hogy min­dig előnyös. Támogatási igény is fölmerült, bár éppen ez a kör az - a szövetkezeteket kivéve - akik alig fizetnek adót! Márpe­dig ez is támogatás. Nyilvánva­ló, hogy az adófizetőket lehet és kell előnyben részesíteni, akik e körbe beletartoznak. Az esz­közellátás valóban komoly gond, amit segíteni kell az ál­lamnak. Jó lett volna megfogal­mazni ennek nagyságrendjét, esetleg alágazatonként. E nél­kül az elvi igényre csak elvi tá­mogatást adna. Mint kívánság, felmerülhet a termelői piacok létrehozása, de ma a zöldségtermesztőkben nincs olyan összefogási szán­dék, mint a dísznövénytermesz­tőkben, akik saját pénzükből megépítették a Flora Hungária csarnokot és nem vártak az ál­lam kegyeire. Ma sem Kecske­méten, sem Győrben nincs olyan termelői, de kereskedői kör sem, akiknek tagjai esetleg 100 ezer Ft-tal beszállnának egy piac építésébe. Ha a terme­lők nem tudnak és nem akar­nak együttműködni, akkor miért az államtól várják a segít­séget? Persze tudom, hogy a dísznövényesekre is azt mond­ják, hogy inkább a termelésük fejlesztésére, és nem a piacra kellett volna elkölteniük a pén­züket. De vajon hol adnák el az árut, ha nincs hol? Mert a zöld­ségeseknek nincs hol eladni, ezért állnak órákat a Nagykő­rösi úti piac kapuja előtt, az­után egész nap a piacon. Ha a termelők áldoznának a piacépí­tésre, valószínűleg az állam is adna segítséget. E témában cél­szerű lett volna megfogalmazni, hogy évente egy-egy piac létesí­téséhez 200 millió Ft állami tá­mogatás kellene, amit részvény­ként lehetne kezelni, tehát az államnak visszatérülne és újabb piac építésére lehetne felhasz­nálni. Egyszóval több konkrétumot kellene megfogalmazni ahhoz, hogy az adófizetési kötelezett­ség mellett támogatásért is le­hessen jelentkezni. KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET 1995/1

Next