Kertészet és Szőlészet, 1999 (48. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-07 / 1. szám
A CÍMOLDALON Thymus, Saxifraga, Armeria és díszfüvek EDWARD BENT felvétele A kis képen Dr. Guyot Gyula körte GÖNDÖR JÓZSEFNÉ DR. felvétele Cikkeink a 4-6. és a 8-9. oldalakon A HÁTSÓ BORÍTÓN a Virágos Magyarországért verseny első helyezettje. Tata írásunk a 23. oldalon Színes képeink KODAK-filmre készültek Kertészet és Szőlészet 1. szám, 1999. január 7. Főszerkesztő: DR. BODOR JÁNOS A szerkesztőség munkatársai: BIZA KLÁRA főszerkesztő-helyettes (dísznövény) HORVÁTH CSILLA (gyümölcs, szőlő, bor) RIMÓCZI IRÉN (zöldség) ALGEIER WENDY (termeléspolitika) VESZELSZKY ÉVA (munkatárs) NAGY OTTÓ (olvasószerkesztő) FILYÓ ÉVA (tervezőszerkesztő) Titkárság: KISS JÁNOSNÉ (vezető) LACZÓ ANGÉLA Szerkesztőség: Budapest V., TrösSüffrCI!0sHérTrTtJ55~ (Levélcím: Budapest, Pf. 14.1355) Telefon: 301-4272 Telefax: 302-0408 Kiadja: a Magyar Mezőgazdaság Kft. Bp. V., Kossuth Lajos tér 11.1860 Felelős kiadó: HÁJOS LÁSZLÓ ügyvezető igazgató Szerkesztőségi igazgató: SÁRI ENIKŐ Lapmenedzser: PÓSA ANDREA Grafikai előkészítés: RECENT Kft. Telefon: 350-6078 Felelős vezető: KABDEBÓ MIKLÓS Nyomás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó lajosmizsei nyomdája Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: 1380/96. Nyomás: 1999. január 5. Terjeszti: a Magyar Posta Rt., a Hírker Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok, valamint az alternatív terjesztők. Terjesztés gondozása: Sajtómenedzser Bt., 1447 Budapest, Pf. 560. Tel.: 352-2865. Előfizethető: bármely postahivatalban, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Postaigazgatóságnál közvetlenül (HELP, Budapest XIII., Lehel út 10/A), vagy postai utalványon, valamint átutalással HELIR Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyedévre 1488, fél évre 2976, egy évre 5952 Ft. A lapban megjelent írások, képek másodközléséhez, kérésre, a szerkesztőség hozzájárul. Kéziratok megőrzésére, visszaküldésére nem vállalkozunk. HU ISSN 0023-0677 Az óév búcsúztatásakor és az új esztendő kezdetén jó gazda módján magam is számvetést készítek, mit végeztünk, milyen gondokra kell megoldást találnunk. Negyven évig tartó kollektív gazdálkodás után évtizedünk elején a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó emberek új lehetőségekkel és új feladatokkal találkoztak, a reprivatizációval és a kárpótlásnak köszönhetően avval a ténnyel, hogy tulajdonosok lettek. Sajnos a földtulajdon-szerzéssel nem járt együtt a megfelelő termelőeszközök beszerzése, az olcsó mezőgazdasági hitelek megteremtése, aminek következtében ma rengeteg család megélhetési gondokkal küszködik. Az előző két kormány két homlokegyenest ellentétes mezőgazdasági politikát próbált megvalósítani. Az első, kissé romantikus módon újra „a magyar paraszt évezredes álmát“, a földtulajdonlást vallotta legfontosabb céljai egyikének. Ugyanakkor szolgai módon - a következményeket föl nem mérve - igyekezett mindenben megfelelni a külföldi igényeknek. Szervilis buzgalmuknak köszönhetően, kormányprogramként fogalmazták meg a szarvasmarha- és a sertésállomány lemészárlását, amely nemcsak a húsok, a húskészítmények durva áremelését vonta magával, de napjainkig kiható következménye, hogy a növénytermesztők a hazai piacon terményeiket képtelenek értékesíteni. Mint vidéken sokat járó ember, számtalanszor szomorú szívvel tapasztaltam, hogy üresek a legelők, parlagon hevernek a szántóföldek. A rendszerváltozás utáni második kormány vissza akarta forgatni a történelem kerekét, a kollektivizmus eszméjét népszerűsítette. Törvényalkotási kísérleteiben azt tartotta szem előtt, hogy az egyéni gazdákat kiforgassa tulajdonából, belekényszerítse „a közösbe’’. Csak az olcsó retorika szintjén, politikai fogásként került szóba az egyéni gazdálkodók megsegítése, gazdasági pozíciójuk megerősítése. Ugyanakkor már az első évben átlátszó és alattomos terveket szőttek a magyar termőföld külföldi tulajdonba juttatására. Tervüket a nemzeti pártok hiúsították meg. Ami nem ment törvényesen, az megvalósult törvényellenesen. Zsebszerződésekkel hatalmas földterületek kerültek, jóval a nyugat-európai árak alatt, nyugati tulajdonosok birtokába. A szociál liberális kormány utolsó elkeseredett akciója, hogy mégiscsak törvényerőre emeli a termőföld külföldi kézre juttatását, elemi népharagot váltott ki, amely népszavazás kiírásának követelésébe torkollott. Nagy volt a tét! A magyar termőföld. Ha sikerült volna az előző kormányzatnak megvalósítania akaratát, akkor népünket kettős veszteség éri. Saját hazájukban váltak volna földönfutóvá a gazdák. A magyar föld eladásával a magyar parasztot megfosztották volna annak lehetőségétől, hogy majdani európai uniós tagságunk idején a mezőgazdasági támogatásokból származó előnyöket ők, illetve családjuk élvezhessék. Nem csekély pénz, több száz millió ECU a tét. Ám erről gondosan hallgattak. A népszavazásban rejlő politikai bukással az előző kormány nem mert szembe nézni, félretette tervét és kivárt. A 1998-as választásokon nemzeti, polgári pártok jutottak hatalomra, és a koalíciós kormány már hivatalba lépése első napján munkához látott, hogy a magyar mezőgazdaságot világszínvonalra emelje, s így országunk versenyképes lehessen. Mi, az agrárágazat szakmai és politikai vezetői, nem légvárakat építünk, hanem szilárd alapokra - ezeréves mezőgazdasági kultúránkra -, a magyar gazdák szorgalmára és tudására, agrártudósaink kutatási eredményeire és elhivatottságára építkezünk. A Földművelésügyi Minisztérium vezetését az új kormány megbízásából az általam vezetett szakemberek társasága 1998. július 9-én vette át. A kormányprogramban megfogalmaztuk, hogy a metszőgazdaság fejlesztése elképzelhetetlen a vidék fejlesztése nélkül. Ezért a tárca hatáskörét bővítettük, és értelemszerűen a minisztérium nevét Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumra változtattuk. Célunk a főváros, a nagyobb városok és a falvak közötti riasztó különbség csökkentése, valamint az ország összes településének lehetőség szerinti azonos szintre fejlesztése. Elsősorban a Tiszántúli területek, azon belül is az észak-magyarországi régió elmaradottsága a legriasztóbb. Programunk megvalósítása érdekében 1999-ben növelni akarjuk a vidéki vállalkozások adó- és adóalap-csökkentő kedvezményeit, melynek összege 1997- ben csupán 3,5 milliárd, tavaly már 6 milliárd, és terveink szerint 1999-ben 8,3 milliárd forintra emelkedik. A vidékfejlesztési törvényjavaslatunkban erre a célra az előirányzat 4600 millió forint, amely a közel 12 milliárdos területfejlesztés részeként fejlesztési programok támogatására használható fel. Ennek 60 százalékát a megyei és a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe utaljuk. Törvényjavaslatunk kiemelten kezeli az ország legsúlyosabb helyzetű megyéinek - Borsod- Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg- felzárkóztatását. Az új esztendőben 126 milliárd forintra növekszik a tavalyi 109 milliárdról az önkormányzati beruházások támogatására fordítható összeg. Az önkormányzatok személyi jövedelemadóból származó bevétele 33 milliárd forintról 38 milliárdra emelkedik. Kiemelendő, hogy kiegészítő támogatás segíti a tanyás és az ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Nemzeti agrárprogramot alkottunk • KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET 1999/1