Kertészet és Szőlészet, 2009 (58. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-01 / 27. szám

Kertészet fj’ Alapítva: 1951. Kertészeti hetilap 58. évfolyam, 27. szám 2009. július 1. BIZA KLÁRA főszerkesztő ROVATSZERKESZTŐK: Algeier Wendy (dísznövényl Horváth Csilla (gyümölcs, szóló, bor) Rimóczi Irén (gazdaság) Tömpe Anna (zöldség) TERVEZŐSZERKESZTŐ: Végh György OLVASÓSZERKESZTŐ: Nagy Ottó TITKÁRSÁG: Kissjánosné, Erőss Katalin SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: 1141 Budapest, Mirtusz u. 2 Postacím: 1591 Budapest, Pf. 294. Telefon: 273-2290 Tel./fax: 273-2285 E-mail: ksz@mmezo.mine.nu Kiadja a Magyar Mezőgazdaság Kft. Felelős kiadó: HÁJOS LÁSZLÓ ügyvezető igazgató SÁRI ENIKŐ ügyvezető igazgató Marketingigazgató: Horváth Roland HIRDETÉSFELVÉTEL: a Szerkesztőségben (273-2285, 273-2290), valamint Borsi Nóra (Tel.: 30/98216369) Minden \og fenntartva! A lapból értesüléseket átvenni csak a Kertészet és Szőlészetre való hivatkozással lehet. A hirdetések és egyéb reklámkiadványok tartalmáért a kiadó felelősséget nem vállal TERJESZTI: a Magyar Posta Zrt., a Lapker Zrt., valamint az alternatív terjesztők. KÜLFÖLDÖN TERJESZTI: Color Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvany L. u. 14. Tel.: 243-9232. Fax:243-9242 Előfizetésben terjeszti a A Magyar Posta­ Zrt. Levél Üzletág, Központi Ekfizetési és Árusmenedzsment Csoport, 1900 Budapest. Előfizethető az ország bármely postáján, valamint a hírlapot kézbesítőknél, e-mailen; hirlapelofizetes@posta.hu További információ: [06H80)-444-444 Ügyfélszolgálat: Hajcser Anna, Husztiné Csekő Emma, Soósné Laczó Angéla Tel.: 273-2303, fax: 4700410. Előfizetési díj egy évre: 16440 Ft, fél évre: 8220 Ft. NYOMJA: Oláh Nyomdaipari Kft. 1211 Budapest, Központi út 69-71. (Csepel Művek) Felelős vezető: OLÁH MIKLÓS vezérigazgató Telefon: 278-5000, 420-8654 Fax: 278-5008 HU ISSN 0023-0677 Megemlékezés Dr. Zilai János 1929-2009 Életének 81. évében, hosszas betegség után elhunyt dr. Zilai János, a magyar szőlészet kiemelkedő személyisége, nyugalmazott egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora. Családtagok, pályatársak, tanítvá­nyok, barátok kísérték el utolsó útján, Hatvan város köztemetőjében. Gazdag szakmai életútja során maradandó életművet épített fel szőlészként, szakíróként, kutatóként, a szakmai közélet aktív formálójaként, és min­denekelőtt tanárként. Alapos, tárgyszerű, erős érzelmi ihletésű előadásai már-már legendává váltak egykori hallgatói körében - nemcsak a szőlészet mérnöki szintű ismeretanyagát, ha­nem a szőlőnövény szeretetét is igyekezett beléjük plántál­ni. Előadásai során folyamato­san pásztázta a zsúfolásig megtelt tanteremben ülő hall­gatók tekintetét, önmagát is ellenőrizve, hogy sikerül-e teljesen lekötnie figyelmüket. Min­dent megtett azért, hogy egy-egy téma ismere­te ne csak a vizsgára korlátozódjon, hanem hosszú évekre megalapozott felkészülést nyújtson. Génjeiben magával hozott és tudatosan fej­lesztett igényessége átlagon felüli környezet­ben csiszolódott tovább. A Szőlőtermesztési Tanszék Kosinszky Viktor, majd Katona Zsig­­mond professzorok nyomdokain az 1950-es évek végén az akkori főiskola egyik legpéldá­­sabb közösségévé, a 20. század második felé­ben a hazai és a nemzetközi szőlészet elismert fellegvárává vált. A Kozma Pál, Csepregi Pál, Zilai János, Pólyák Dezső, Sz. Nagy László által alkotott tehetséges, ambiciózus ötösfogat minden tagja tudta és tette a dolgát; a belső kényszerből maguk által diktált erős iramot ta­lán fékezni kellett volna. Zilai János korán letette névjegyét a szak­­irodalomban is; 1955-ben elválaszthatatlan kollégájával és barátjával, Csepregi Pállal „Sző­lőfajtáink” címen megjelentetett, öt kiadást megélt ampelográfiájuk a szőlészeti szakiroda­­lom egyik „bibliája”. Ehhez az akkor csupán 26 éves tanársegéd éveken át virradattól­­napestig fáradhatatlanul járta a szőlősorokat, hogy a jellemző fejlődési szakaszokban fény­képeket készítsen és jegyzeteljen. Szerzőtársá­val 1989-ben „Szőlőfajta-ismeret és -használat” címen kiadott művükben már helyet kaptak saját kutatásaikra alapozott, újszerű borászati ismeretek is, hangsúlyossá vált a termésérés folyamatának a vizsgálata. Szakirodalmi munkásságát 132 megjelent publikáció fémjelzi. Ebből 10 könyv, 6 könyv­­részlet, 39 tudományos dolgozat és 59 szak­cikk állít maradandó emléket szerzőjüknek. A tanszéki munkatársakkal együtt végzett kuta­tásokon kívül saját speciális területe a szőlő­szaporítás. Eredményei közül kiemelkedőek a szőlővessző élettanára vonatkozó új megálla­pításai, a vesszők mennyiségi és minőségi mu­tatóinak szőlőfajták szerinti alakulása, a kal­­luszképződés endogén ritmusának feltárása, az oltási metszlapok kallusz­­képzésének sajátosságai. Mara­dandó eredmény továbbá a termesztett fajták vesszői fagy­tűrő képességének in vitro tesztelése és meghatározása, valamint Csepregi Pállal a ha­gyományos és új szőlőfajták összehasonlító értékelése. Zilai János alapos tudomá­nyos felkészültsége mellett el­kötelezett szereplője volt a ha­zai tudományos és szakmai közéletnek, széles körű kap­csolatot tartott a termeléssel. Megnyilatkozá­saiban világos, egyértelmű állásfoglalás, az ért­hetőségre törekvés tükröződött. Életének nagy ajándéka - amint azt baráti beszélgetéseken többször is elmondta -, hogy szakterülete iránti szeretetét, ragaszkodását si­került fiaiba is átültetnie. 1951-1981 között a Kertészeti Egyetem Szőlőtermesztési Tanszékén tanított, 1982- 89-ig a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója volt. Mindvégig széleskörű tudomá­nyos és szakmai tevékenységet fejtett ki. Több éven át volt tagja többek között a Kerté­szeti Egyetem Egyetemi Tanácsának, elnöke a MAE Szőlőtermesztési Szakosztályának, tagja az MTA és a MÉM Kertészeti Bizottságának, el­nöke a Szőlőtermesztés és Borászat Szerkesz­tőbizottságának, tagja a Magyar Bor Akadé­miának, kurátora a Magyar Szőlő- és Borkultú­ra Kht.-nek. 1990-ben nyugállományba vonult és szinte teljesen kivonta magát a szakmai közéletből. Életének legutolsó szakaszát súlyos betegség­ben élte meg; szenvedését családjának szere­­tete, gondoskodása igyekezett enyhíteni. Dr. Züai János professzort gazdag életmű­ve, szakmai és emberi tartása alapján generá­ciók tisztelik, becsülik. Egy ősi egyiptomi mondás szerint tovább élnek azok, akiket föl­fölidéznek, vagy gondolnak rájuk. Züai János kollégánk, barátunk emléke elevenen él kö­zöttünk. Dr. Eperjesi Imre [Kertészet és Szőlészet • 27. szám , 2009. július 1.

Next