4D - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 33-36. (2014)
2014 / 35. szám - Novák Tibor József - Incze József: A tokaji Nagy-hegy felhagyott szőlőteraszainak támfalai = Retaining walls of abandoned vineyard terraces on Tokaj Nagy Hill
BEVEZETÉS A szőlőtermesztéssel évezredek óta együtt járó, jellegzetes tájelemek a támfalakkal megtámasztott teraszok. A teraszos művelés javítja a domborzati adottságokból fakadó sugárzási többlet hasznosítását, illetve a lejtős területeken jellemző eróziós folyamatok ellen is hatékony védelmet nyújt. A nehezen gépesíthető, nagy élőmunka-igényű, költséges és jelentős kezdeti beruházást, majd folyamatos ráfordítást igénylő teraszos művelés az elmúlt évszázadban mindenhol jelentős mértékben szorult vissza.1’2’3’4 A szőlőtermesztés súlypontja - leszámítva a csúcskategóriás, rendkívül magas minőségű borokat adó termőhelyeket - mára nem a teraszozott területeken van. Emiatt a korábbi teraszos művelésű szőlők Európa-szerte óriási kiterjedésben kerültek felhagyásra.3’6 A teraszos művelés jelentős területi arányban mindmáig csupán a leghíresebb, legjobb minőséget adó területeken maradt fenn; többek között Németországban a Rajna és a Mosel völgyeiben, Olaszországban a Cinque Terre régióban, Franciaországban a Rhône völgyében, Ausztriában a Duna menti Wachauban, Portugáliában a Douro mentén, vagy Horvátországban a Peljesac-félszigeten. Németországban a XVI. században még 45.000 hektárra becsülhető a teraszos művelésű szőlők területe, mára ez mindössze 11.300 ha. A csökkenés mértéke Franciaországban is hasonló, ahol a XV. században 40.000 ha, ma csupán 6.000 ha a teraszozott szőlőterületek kiterjedése. E történelmi szőlőtermő területek jellemző tájelemei a teraszok megtámasztását szolgáló szárazon rakott kőfalak és lépcsők, amelyek a legmeredekebb lejtőkre is felkúsznak. Történelminek nem csupán hagyományaik miatt nevezhetők, de azért is, mert a mai gyakorlatban hasonlók építése nem jellemző, sőt a korábbiak fenntartása vagy felújítása is ritkaságszámba megy." Hazai borvidékeinken a teraszos művelés és a támfalak építése csupán szórványos, és a legkiválóbb borvidékek legjobb termőhelyeire korlátozódik, így leginkább a Balaton-felvidéki bazaltvulkánok lejtőin, illetve a Tokaj-hegyaljai borvidéken találkozhatunk a kőből rakott támfalak sűrű hálózata által közrefogott teraszos lejtőkkel. A tokaji Nagy-hegy teraszos szőlőinek parlagosodása már a filoxéra pusztítását követően elkezdődött,89’115 területüket mára túlnyomórészt természetközeli élőhelyek borítják (1. ábra), ahol értékes, védett növény- és állatfajok telepedtek meg a művelés felhagyását követő, a szukcessziós folyamat során kialakuló életközösségekben." A Nagy-hegyen tehát elválaszthatatlanul összefonódva jelennek meg a táj természeti értékei és a hagyományos szőlőtermesztés által létrehozott, épített tájelemek. A világörökségi területek jelenleg készülő kezelési terve kapcsán remélhetőleg ezeknek az egykor megművelt, de régóta felhagyott területeknek lajstromba vétele, értékelése és későbbi sorsa is napirendre kerülhet.12 A támfalak építésének módjáról csupán közvetett információink vannak. Balassa" számos levéltári forrás alapján említi, hogy a kőgátrakás kifejezetten szakmunka volt, amelyet többnyire az Abaúj vármegyei Mecenzéf (ma: Medzev, Szlovákia) német származású lakói végeztek, akik mindenféle vas eszközök készítéséhez, valamint útépítéshez is kiválóan értettek. Általában a helyben található követ használták fel, és csak ritkábban szállították nagyobb távolságról. Ugyancsak Balassai által feldolgozott források említik, hogy számos esetben a kőgázrakás motivációja nem a lejtők teraszozása, hanem csupán az volt, hogy a talaj megmunkálásakor kirakott követ a parcellák szegélyén elhelyezzék, s ezáltal a megművelt terület rovására minél kisebb helyet foglaljon el. A máig fennmaradt gyakorlat alapján feltételezhetjük, hogy a legtöbb terasz és támfal nem egyszeri terepalakítás eredménye, hanem a sorok közé, művelés közben kihordott törmelékből és kőtömbökből folyamatosan magasodó, rendszeres 1 Dunjó, G., Pardini, G., Gispert, M. (2003):Land use change effects on abandoned terraced soils in a Mediterranean catchment, NE Spain. Catena 52:23-37. 2 Koulouri, M. - Giourga, Chr. (2007): Land abandonment and slope gradient as key factors ofsoil erosion in Mediterranean terraced lands. Catena 6g (3): 274-281. 3 Amaez, ]. - Lasanta, T. - Errea, M.P. - Ortigosa, L. (2010): Land abandonment, landscape evolution, and soil erosion in a Spanish Mediterranean mountain region: The case ofCamero Viejo. Land degradation & development 22 (6): 537- 550. 4 Bevan, A. - Conolly, ]. (2011): Terraced fields and Mediterranean landscape structure: An analytical case study from Antikythera, Greece. Ecological Modelling 222:1303-1314. 5 Lasanta, T., Amáez, )., Oserín, M., Ortigosa, L.M. (2001): Marginal Lands and Erosion in Terraced Fields in the Mediterranean Mountains. Mountain Research and Development 21(1): 69-76. 6 Stanchi, S. - Freppaz, M. - Agnelli, A. - Reinsch, T. - Zanini, E. (2012): Properties, best management practices and conservation of terraced soils in Southern Europe (from Mediterranean areas to the Alps): A review. Quatemary International 265: go-ioo. 7 Petit C. - Konold W. - Höchtl F. (2012): Historic terraced vineyards: impressive witnesses of vemacular architecture. Landscape History 33(1): 16-22. 8 Balassa I. (1991): Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj pp. 87-91, 95. 9 Boros L. (2008) Parlagterületek kialakulása, típusai a Tokaj-hegyaljai borvidéken. Földrajzi Közlemények 132(2): 145-156. 10 Boros L. (2011): Tokaj-Hegyalja szőlőterületének idő- és térbeli változásai a 18-20. század folyamán. Changes of the Tokaj-Hegyalja wine-growing area in space and time during the 18-20TH century. Földrajzi Közlemények 135 (4): 445-457- 11 Sendtko A. (íggg): Succession of xerothermic vegetation in abandoned vineyards of the Tokaj region (northeastem Hungary). Studies in phytosociology and population biology 345-448. 12 Balling P. (2013): Szőlőterületek rekonstrukciója II. rész. Szőlő Levél, A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Elektronikus Folyóirata 3(1): 12. 22