Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek 4. (1883)
1883 / 11. füzet
GYÜMÖLCSÉSZETI ÉS KONYHAKERTÉSZETI FÜZETEK. Míg ugyanis egyfelől a chlorophylla jelzett körülmények közt szinte lényeges chemiai változáson megy keresztül , két alkatrésze — sárga és violaszinanyagra — oszlik, őszies színárnyalatot kölcsönözve a levélnek, másfelől a képzett sav felbontja a választóréteg s a levél sejtjei sejtközi csatornáinak állományát, miáltal a szövetrétegek sejtjei egymástól elválnak s a falevelek lehullnak. Némely fűnemü növényeknél, melyek átlégzési s egyéb szervi viszonyokban megegyeznek a fafélékkel, szintén hasonló levélhullás észlelhető. A faféle növényeknél ez átalános s csak annyiban állhat elő lényeges különbség amennyiben a lombhullás egyiknél korábban, a másiknál később s nehezebben áll be. Ennek oka egyszerűen azon körülménynek tulajdonítandó, hogy némely növények a meleg évszakban erősebben lélekzenek s az által a hőmérséklet szállása ezeknél a vizelpárolgást igen erős arányban kisebbíti, miáltal a választóréteg képződése, a savak előállása, a sejtközi csatornák állományának felbontása s a sejtek elválása sokkal előbb és könnyebben következik be, mint az erősebb lombozatu fáknál s kivált a télen át is zölden maradó növényeknél, melyeknél a vizpárolgás átalában alacsonyabb fokú, úgy hogy körülbelül nyáron s télen egyenlő; igy aztán a levélhullás leírt jelenségei is más mérvben mennek bennük végbe. Ismeretes dolog, hogy az üvegházi növények s az örök nyár szerencsés égaljának plántái egész éven át megőrzik zöld levéldíszeket; mert a növényházak s a forró égöv majdnem állandóan egyforma meleg levegőjében a levelek lélegzése — transpiratiója — sem őszi, sem téli hideg által nem zavartatva, folytonosan egyenletes mértékben történik, miért is ily körülmények közt sem nedvzekedés, sem savképződés nem állhat elő s következőleg itt a levelek lehullása majdnem az ismeretlen jelenségek közé tartozik. De ha lefosztja is a mi égaljunkon az ősz hideg lehelete a zord tél közeledtére növényvilágunk zöld ruházatát, a természet a helyett a kikelet gazdag örömeit ajándékozta nekünk, midőn a lombtalan ág újra zöld köntösbe öltözik, az alvó csirák életrekelnek, a patak felszabadul bilincseiből, uj erőben s magasztosságban nyilatkozik az élet. Legyen azért nekünk a földön heverő száraz avar emlékeztetés a jövendő tavasz reménydús rügyeire s a természet örök, változhatlan, bölcs törvényére. A boldog viszontlátás, az édes feltámadás reményében alszik el egész fájdalmatlanul a természet s ebben a reményben szemléli oly nyugodtan a koszorús költő az őszi elhalást, midőn mondja: „Ez a halvány búcsúzó kép mért is fájna ? Elmerengve nézek a szép őszi tájra, Hol mosolygó, csendes múlást látok ; Ez a halál költészete S az uj élet felől zálog." Adatok a Sztraka-féle szalma zenett (Stroh Reinette) nevű alma leírásához. — Sztraka Ernőtől. — Ezen kitűnő alma lelhelye B.-Csaba városa, hol Sztraka Károly, a gyümölcsészet terén szakférfi, lett reá először figyelmes, annak jeles tulajdonsága felösmerte, azokat leirta, az almát oltás utján nagyban elszaporitotta, s Békés-+ — 347 —