Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek 12. (1891)

1891 / 1. füzet

CSAPP KEDVENCZE hatóságoknál, a kormánynál s a törvényhozásnál, hogy úgy a községekben, mint a megyékben, sőt magában a törvényhozás házában is megtalálja ügyünk azon hat­hatós pártolást, melylyel a fejlődés akadályait leküzdeni és a közérdekben meg­kívánt alkotásokat létrehozni lehessen. A fő feladat ezen a téren azonban nem a hatóságokra, nem a kormányra vagy törvényhozásra, hanem a kertészet érdekeltjeire hárul. Őket a kívánalmak felisme­résére, az okszerű czélok kitűzésére vezérelni s a­hol szükséges, tettre is buzdítani lesz czélja lapunknak. S ha a közönség támogatja törekvésünket s jeleseink elő­adják nézeteiket, melyekkel ügyünknek használni vélnek, meg vagyunk győződve, hogy oly pezsgő tevékenység fog megindulni a hazai kertészet előmozdítása körül, hogy a mulasztottakat hamar helyre hozhatjuk és a hazai gyümölcsészet és konyha­­kertészet minden ága gyorsan fel fog virágozni. Clapp kedvencze. (Favorité de Clapp; Clapp’s Liebling.) E kitűnő körte, melynek szépen sikerült színes képét ez­úttal bemutatjuk, egyike azon gyümölcsfajoknak, a­melyek már világszerte ismeretesek. Alig is akad már napjainkban olyan faiskola, a­hol ezt a körtefajt nagyban ne szaporítanák, és olyan gyümölcsös, a­hol ez a jeles faj hiányoznék. A legújabb korban Amerikában, az Erdei vajoncz magváról kelt és annak neve alatt, a ki magról nyerte, csakhamar elterjedt minden felé. Nagyon is meg­érdemelte az elterjedést, mert fája vígan nő és hosszú életre számíthat, bárha csak­nem évenkint bőven termi a szemnek-szájnak tetsző, fölséges gyümölcseit. Még az én vidékem szerfölött mostoha viszonyai közt is egyike a legbecsesebb fajaimnak úgy növényzetére mint gyümölcseire nézve. Érik augusztus közepe táján az én vidékemen, de a felvidéken, valószínűleg csak augusztus vége felé. Nagyságra nézve mindig jóval nagyobb a középszerűnél. Alakja tojásdad-körte alakú, szelíden haradásos és buczkos felületű. Szára rövid, néha pedig középhosszú, vastag, húsos, néha görcsös, nagyrészt fényes, barna­mázas. Kelyhe nyílt vagy félig nyílt. Színe világoszöld, értével sárgászöld; napos felén pirossal mosott s e színezetben sötétebb pirossal sávolt vagy pettyezett. Húsa fehér vagy sárgásba játszó fehér, igen finom, igen olvadó; magtokja körül sem köves-szemcsés; leve igen bő, igen czukros, gyöngéd savanynyal emelt, gyöngéden illatos és fűszeres ízű.­­ Fája buja növésű, széptermetű, igen edzett; korán, ren­desen és bőven termő. A nagy hegyek által az erősebb szelek ellen védett völgyek­ben szálas fának is nevelhető; de az alföld védetlen síkságán csak törpe vagy szár­nyas fának, vagy a kissé védett városi kertekben gulafának is nevelendő; mert a szálas fákról, az erősebb szelek idő előtt letizedelik gyümölcseit. A finom gyümölcsöt kedvelőknek melegen ajánlhatom a Clapp kedvencz­­körtét, melynek honi nyelvünkön a «Gyüm. Vázlatok» hozták körülményes leírását. (Lásd a munka II. kötetének 75—76. lapján !) Bereczki Máté.

Next