Gyümölcskertész, 1893 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1893-03-10 / 5-6. szám

47 helyéből kibillentettem, a 12-ből tehát kettő így a magam vigyázatlansága által elveszett. 1 pedig csak úgy a maga emberségéből ment tönkre,­­ mondván kilencz, teljes egészségnek örvendve élt és uralkodott, gyarapodásával gyönyörködtette a szemlélőt és biztatott, hogy lesz még karczos! Ezt akartam mindazoknak, kik ez iránt érde­­kelték, elmondani, hogy az ily érett vesszőbe való közönséges hasízék oltást sokkal könnyebbnek, czél­­ravezetőbbnek, nagyobb sikerrel járónak látom én magam egyszerű eszem szerint, mint a zöld oltást, mert csak onnét indulok ki, hogy zöld oltásból egyet sem bírtam életre hozni, míg ezez majdnem mind sikerült. Nem tudom ugyan, hogy ez mindig úgy sike­rül-e, mert ez volt az első próba, de ha így sikerül, erős hitem az, hogy több oltott tőke gyarapodik ezen az uton mint a zöld oltás útján. Azért is előnyösebb volna ezen oltásmód a zöld oltásnál, mivel ez már kora tavaszszal eszkö­zölhető, akkor, mikor még a munka nem sürgős, míg a zöld oltás úgyszólván már csak a legnagyobb munkaidőben eszközölhető. A közérdek szempontjából jónak láttam ezt szerkesztő urnak lapjában felvétel végett meg­küldeni. Mellékesen megjegyzem, hogy a­ki kiváncsi volna állításom valóságáról meggyőződést szerezni, szívesen meghívom az enyingi öreghegyben levő haj­lékomhoz, azon kikötéssel azonban, hogy ha oly szándékot táplálna magában, hogy ott még bort is akarna inni, akkor tanácslom a­, illetőnek azt, hogy azt hozzon magával, mert másként eldalolhatja, ha jól emlékszem Petőfivel, hogy »Kiszáradt a gégém csapja«.* Székely Mór: A kerti magtermelésről. Mindennemű magtermelésnél — szolgáljon az a mezőgazdaság vagy kertészet czéljaira — első­sorban a jól megművelt, gaztól tisztántartott, kellő nedves­ségű tápdús terület szükséges. Ennek elérésére ne kíméljük erőnket, szorgos utánjárásunkat, de legin­kább a költségeknél nem szabad fukarkodnunk, mert csak ezeknek figyelembe vétele mellett érhetünk tiszta, hasznos munkát s számíthatunk örvendetes eredményekre. Már a magtelep beállításánál igye­keznünk kell a lehetőleg egyenes fekvésű s kevésbé gazos területet kiszemelni s itt is a nyár folyamán növekedő gazokat annak idején kigyomlálni, kiirtani, hogy azok soha felül ne kerekedhessenek és a cul­­tur növényeket el ne nyomhassák. . _ * Ezen oltásmód nem egyéb, mint a Comy-féle venyige­hasíték oltás, a­mely a franczia szőlőművesek közt nagyon el van terjedve. Legalább 200,000 hold oly oltványszőlőt lehet látni termésben Francziaországban, mely ily oltással lett nemesítve. — Jobb azonban hmjtás helyett iskolába avagy állandó helyre ültetett s már 1 —2 éven át meggyökeresedett amerikai vesszőbe oltani, mint így egy idősebb tőke lebujtott venyigéibe ; mert a Riparia­s egyéb amerikai faj tőkéje is ezen kínzást 2-3 éven túl ki nem állja, megkapja a sárgu­­lást s kipusztul mindenestől. S z e r­k. Különös figyelmet fordítson a magtermelő a saját szükségletére kiválasztott példányokra, hogy azok a faj karakteristikus jellegzetének megfelelje­nek nem csak azért, hogy a faj tisztán és jól fenn tartassák, hanem azért is hogy olyan fajokat, ame­lyek még javítást kívánnának és javíthatók ez által javíttasanak, nemesíttesenek. A vegetatióval külömböző időszakba eső növé­nyeket e czélra aszerint osztályozzuk, hogy a leg­jobb s legszebb példányok saját magszükségle­tünkre s javítási czéljainkra vissza maradjanak; de egyszersmind eltávolítjuk a hamis és hibás pél­dányokat is hogy a faj tisztaságát s jóságát az általános elterjedésnél, eladásoknál is fenntartsuk. — Könnyen elkorcsosuló fajokat pl. káposztafélék­nél a lehetőleg, egyik fajt a másiktól távol, jól elkülönítve ültessünk, hogy a külömböző fajok egy­mást meg ne termékenyítsék s el ne fajozzanak. A magvaknak elvetése fajtáik szerint sza­bad földbe, rendes helyére, vetőágyba vagy meleg­ágyba történik, ahonnan a szétültetendő vagy kiül­­tetendőket egy ültetőfa segítségével illetőleg kézzel elültetjük. Nagyobb területek bevetését kiváltképen a mezőgazdaságnál vetőgéppel végzik, kisebb terüle­tek kézzel száratnak be, a kerti táblákat pedig vagy kézzel hintve vagy kapasorba vetjük. A nyár folyamán szükséges munkálatokat, kapálás, gyomlálás, karózás, feltöltés stb. idejeko­rán végezzük. A nagyobb kapás növény terüle­teket itt is géppel lehet megmunkálni valamint a felöltést is külön e czélra készült feltöltőekével le­het megejteni. Mindezek mellett azonban legtöbb­ször a kapát használjuk. Gyomlálni gyakrabban szükséges vagy leg­alább minden kapálás előtt hogy, a kapálást tisz­tábban végezhessük és a földet jobban megporha­­nyíthassuk; de kiváltképpen a nagyon gazos táblák gyomlálásánál különös gond fordíttassék arra, hogy a gazzal együtt a palántákat is fel ne tépjük vagy gyökereiket nagyon meg ne tépjük és rongáljuk. A gyakori gyomlálás és kapálás a növények fejlődését szerfelett előmozdítja s épen ezért minél többször s ameddig csak lehet szorgalmasan kapálgassunk. A káposztafélék, gyökérneműek stb. áttelelte­­tését zöldséges pincze, verem vagy ezek híján sza­bad árkokba ejtjük meg. (Az elrakások mikéntjét folytatólagosan minden egyes fajhoz le fogom írni.) Az átteleltetésre elrakott retek, répa, petrezselyem, murok, káposzta stb. eleinte csak gyengén fedjük be, de ha a fagyok állandóan beállanak jobban, kellő erős takarással látjuk el. A magvak aratása, leszedése, gyűjtése a kü­­lömbféle fajú növények külömböző kalászain, bogyóin, taréján, gyömölcsén külömböző időben s módon tör­ténik. Az egyiket a föld színe fölött sarlóval arat­juk le, a másikat késsel szedjük szár vagy szár nélkül, a harmadiknak meg már csak a hegyeit csipkedjük le körmeinkkel; s míg az egyiket egy­szerre levágjuk s felgyüjtjük addig a másikat apró­­donkint, naponta szedegetve gyűjtjük össze. (Erre nézve is minden egyesnemű gyűjtési-, szárítási- es­ő)

Next