Gyümölcskertész, 1893 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1893-03-10 / 5-6. szám
47 helyéből kibillentettem, a 12-ből tehát kettő így a magam vigyázatlansága által elveszett. 1 pedig csak úgy a maga emberségéből ment tönkre, mondván kilencz, teljes egészségnek örvendve élt és uralkodott, gyarapodásával gyönyörködtette a szemlélőt és biztatott, hogy lesz még karczos! Ezt akartam mindazoknak, kik ez iránt érdekelték, elmondani, hogy az ily érett vesszőbe való közönséges hasízék oltást sokkal könnyebbnek, czélravezetőbbnek, nagyobb sikerrel járónak látom én magam egyszerű eszem szerint, mint a zöld oltást, mert csak onnét indulok ki, hogy zöld oltásból egyet sem bírtam életre hozni, míg ezez majdnem mind sikerült. Nem tudom ugyan, hogy ez mindig úgy sikerül-e, mert ez volt az első próba, de ha így sikerül, erős hitem az, hogy több oltott tőke gyarapodik ezen az uton mint a zöld oltás útján. Azért is előnyösebb volna ezen oltásmód a zöld oltásnál, mivel ez már kora tavaszszal eszközölhető, akkor, mikor még a munka nem sürgős, míg a zöld oltás úgyszólván már csak a legnagyobb munkaidőben eszközölhető. A közérdek szempontjából jónak láttam ezt szerkesztő urnak lapjában felvétel végett megküldeni. Mellékesen megjegyzem, hogy aki kiváncsi volna állításom valóságáról meggyőződést szerezni, szívesen meghívom az enyingi öreghegyben levő hajlékomhoz, azon kikötéssel azonban, hogy ha oly szándékot táplálna magában, hogy ott még bort is akarna inni, akkor tanácslom a, illetőnek azt, hogy azt hozzon magával, mert másként eldalolhatja, ha jól emlékszem Petőfivel, hogy »Kiszáradt a gégém csapja«.* Székely Mór: A kerti magtermelésről. Mindennemű magtermelésnél — szolgáljon az a mezőgazdaság vagy kertészet czéljaira — elsősorban a jól megművelt, gaztól tisztántartott, kellő nedvességű tápdús terület szükséges. Ennek elérésére ne kíméljük erőnket, szorgos utánjárásunkat, de leginkább a költségeknél nem szabad fukarkodnunk, mert csak ezeknek figyelembe vétele mellett érhetünk tiszta, hasznos munkát s számíthatunk örvendetes eredményekre. Már a magtelep beállításánál igyekeznünk kell a lehetőleg egyenes fekvésű s kevésbé gazos területet kiszemelni s itt is a nyár folyamán növekedő gazokat annak idején kigyomlálni, kiirtani, hogy azok soha felül ne kerekedhessenek és a cultur növényeket el ne nyomhassák. . _ * Ezen oltásmód nem egyéb, mint a Comy-féle venyigehasíték oltás, amely a franczia szőlőművesek közt nagyon el van terjedve. Legalább 200,000 hold oly oltványszőlőt lehet látni termésben Francziaországban, mely ily oltással lett nemesítve. — Jobb azonban hmjtás helyett iskolába avagy állandó helyre ültetett s már 1 —2 éven át meggyökeresedett amerikai vesszőbe oltani, mint így egy idősebb tőke lebujtott venyigéibe ; mert a Riparias egyéb amerikai faj tőkéje is ezen kínzást 2-3 éven túl ki nem állja, megkapja a sárgulást s kipusztul mindenestől. S z e rk. Különös figyelmet fordítson a magtermelő a saját szükségletére kiválasztott példányokra, hogy azok a faj karakteristikus jellegzetének megfeleljenek nem csak azért, hogy a faj tisztán és jól fenn tartassák, hanem azért is hogy olyan fajokat, amelyek még javítást kívánnának és javíthatók ez által javíttasanak, nemesíttesenek. A vegetatióval külömböző időszakba eső növényeket e czélra aszerint osztályozzuk, hogy a legjobb s legszebb példányok saját magszükségletünkre s javítási czéljainkra vissza maradjanak; de egyszersmind eltávolítjuk a hamis és hibás példányokat is hogy a faj tisztaságát s jóságát az általános elterjedésnél, eladásoknál is fenntartsuk. — Könnyen elkorcsosuló fajokat pl. káposztaféléknél a lehetőleg, egyik fajt a másiktól távol, jól elkülönítve ültessünk, hogy a külömböző fajok egymást meg ne termékenyítsék s el ne fajozzanak. A magvaknak elvetése fajtáik szerint szabad földbe, rendes helyére, vetőágyba vagy melegágyba történik, ahonnan a szétültetendő vagy kiültetendőket egy ültetőfa segítségével illetőleg kézzel elültetjük. Nagyobb területek bevetését kiváltképen a mezőgazdaságnál vetőgéppel végzik, kisebb területek kézzel száratnak be, a kerti táblákat pedig vagy kézzel hintve vagy kapasorba vetjük. A nyár folyamán szükséges munkálatokat, kapálás, gyomlálás, karózás, feltöltés stb. idejekorán végezzük. A nagyobb kapás növény területeket itt is géppel lehet megmunkálni valamint a felöltést is külön e czélra készült feltöltőekével lehet megejteni. Mindezek mellett azonban legtöbbször a kapát használjuk. Gyomlálni gyakrabban szükséges vagy legalább minden kapálás előtt hogy, a kapálást tisztábban végezhessük és a földet jobban megporhanyíthassuk; de kiváltképpen a nagyon gazos táblák gyomlálásánál különös gond fordíttassék arra, hogy a gazzal együtt a palántákat is fel ne tépjük vagy gyökereiket nagyon meg ne tépjük és rongáljuk. A gyakori gyomlálás és kapálás a növények fejlődését szerfelett előmozdítja s épen ezért minél többször s ameddig csak lehet szorgalmasan kapálgassunk. A káposztafélék, gyökérneműek stb. átteleltetését zöldséges pincze, verem vagy ezek híján szabad árkokba ejtjük meg. (Az elrakások mikéntjét folytatólagosan minden egyes fajhoz le fogom írni.) Az átteleltetésre elrakott retek, répa, petrezselyem, murok, káposzta stb. eleinte csak gyengén fedjük be, de ha a fagyok állandóan beállanak jobban, kellő erős takarással látjuk el. A magvak aratása, leszedése, gyűjtése a külömbféle fajú növények külömböző kalászain, bogyóin, taréján, gyömölcsén külömböző időben s módon történik. Az egyiket a föld színe fölött sarlóval aratjuk le, a másikat késsel szedjük szár vagy szár nélkül, a harmadiknak meg már csak a hegyeit csipkedjük le körmeinkkel; s míg az egyiket egyszerre levágjuk s felgyüjtjük addig a másikat apródonkint, naponta szedegetve gyűjtjük össze. (Erre nézve is minden egyesnemű gyűjtési-, szárítási- eső)