Hajtatás, Korai Termesztés 2. (1971)
1971 / 1. szám - Somos András - Koródi László - Turi István: Hogyan tovább
HOGYAN TOVÁBB Az állami támogatás megszüntetése, a hitelfeltételek romlása és a hitel átmeneti szüneteltetése hajtató és palántanevelő telepek építésénél 1971-ben megnehezítette az új beruházások megindítását. Azzal kell számolnunk, hogy még a fóliás termesztés eddigi gyors fejlődési üteme is lelassul,jóllehet még ez sem tudott lépést tartani a hajtatott zöldség iránt állandóan növekvő igényekkel. Pedig a hajtatott zöldség részére - leszámítva a legkorábbi hajtatást, melynél az állandósuló import a nagyon magas árakat letörte - az értékesítési lehetőségek előreláthatóan tartósan javulni fognak. Az összes hajtatófelület növekedését ugyanis még az is mérsékelni fogja,hogy az üzemek rohamosan felszámolják az ablakos melegágyakat, s az új fóliatelepeknek az így keletkezett hiányt is pótolniuk kell, ezért a kínálat hajtatott áruban egyelőre csak mérsékelten növekedhet. Valószínű az is, hogy a megcsappant termelési kedv miatt a szabadföldi zöldségtermesztés is kevesebb áruval jelentkezik a piacon, minek következtében a szezonvégi árak a hajtatásban jobbak maradhatnak. A nagyobb légterű fóliasátrak és különösen a fűtés terjedésével a fólia alatt is korábban indul meg, s így jobban széthúzódik a hajtatási idény. Ez az értékesítés szempontjából szintén kedvező. Szabad-e tehát megtorpanni és a nehézségek láttán a beruházásról, akár átmenetileg is lemondani? Meggyőződésünk, hogy semmi esetre sem, csupán a beruházási politikát kell a megváltozott lehetőségekhez idomítani. Ennek az új politikának az alapját pedig a legszigorúbb beruházás-gazdaságossági elveknek kell képezniük. Vagyis mérlegeléseinknél a különböző beruházási lehetőségek közül azt kell előnyben részesíteni, melynél jelenleg a 100 Ft beruházási összegre a legnagyobb tiszta jövedelem jut, illetve azonos szintű jövedelem esetén nagyobb a beruházás összegére vetített bruttó termelési érték. A másik fontos szempont a beruházásnál az, hogy a termesztőberendezésekben a munkák gépesíthetők legyenek, illetve ha egyelőre fűtésre nem jut pénz, a későbbiek során a fűtést gazdaságosan lehessen megoldani, sőt a fűtés szintjét fokozatosan emelni lehessen. Az ilyen berendezések későbbi korszerűsítése nem ütközik akadályba. Olyan termesztési célra építsünk elsősorban, melynek a jelenlegi olcsó műszaki megoldások előreláthatólag hosszú időn át megfelelnek. Gondoljunk arra is, hogy a területet később fejleszteni lehessen. Ez az előrelátás elengedhetetlen akkor, ha a termesztőberendezések áttelepítése komplikált, mert pl. talajmelegítésre rendezkedtünk be, olajtartályt, utat stb. építettünk. Ma még nem alakult ki pontosan a jövő fóliatelepének optimális nagysága, de feltehető, hogy egy ha-nál kisebb palántanevelő, illetve 5-10 ha-nál kisebb hajtatótelepet nem érdemes építeni, de az is lehetséges, hogy a legkedvezőbb méret 20-50 ha körül lesz. A felsorolt irányelvek figyelembevételével üzemi méretekben úgy látjuk,hogy a 7,5 m széles és 3 m magas sátraknál kisebbeket nem célszerű építeni. Ez az a méret, amely már lehetővé teszi a szántóföldi gépek mozgását is a sátor belsejében és mégsem drága. A kisebb sátrakban a nagy gépek nem tudnak jól dolgozni, de a nagyobb növények, fejlődéséhez sincsen hely. Ezek főleg olyan háztáji kertekbe valók, ahol a gépi munka nem jön tekintetbe és magasabb növényeket nem termelnek. Itt is csak akkor érdemes a nagy sátrakról lemondani, ha a kisebbek jóval olcsóbbak, illetve a nagyobbakra nem jut pénz. A nagyobb sátrak növénytermesztési előnyei, általánosabb használhatóságuk megéri a többletköltségeket. A vázszerkezeten túl feltétlenül szükséges az öntözés megoldása, ha csak tömlővel is, de a csapokat úgy helyezzük el, hogy későbben a szórófejes öntözés is beszerelhető legyen.