Hajtatás, Korai Termesztés 14. (1983)
1983 / 1. szám - Somos András: Magyar-szovjet kapcsolatok az agrárkutatás, oktatás és termelés területén
Magyar-szovjet kapcsolatok az agrárkutatás, oktatás és termelés területén Dr.Somos András egyetemi tanár, intézeti igazgató A Szovjetunió megalakulásának hatvanadik évfordulója nagyon jó lehetőséget nyújt az agrártudományok területén kialakult kapcsolatok áttekintésére. A magyar kutatók részéről a szovjet agrárkutatókkal való együttműködés lehetőségének felderítése már a hazánk felszabadulása előtti időben megkezdődött. Ezek a próbálkozások azonban nem sok eredményt hoztak, csupán kezdeti útkeresésnek tekinthetők. A komolyabb együttműködés lehetőségeinek folyamatos kialakítása csak 1945 után következett be. Az azóta eltelt közel négy évtizednyi időszak fontosabb eredményeiről kívánok néhány példa kiemelésével áttekintést nyújtani. A felszabadulást követő években elsősorban a szakmánkat érdeklő szovjet irodalom felderítését, személyi kapcsolatok felvételét és kialakítását végeztük. Az orosz és a szovjet talajtan és növényélettan klasszikusai közül - Dokucsajev, Koszticsev, Timirjazev, Prjanisnikov, Viljamaz - munkás ságának közelebbi megismerése jelentette az első lépést. A talaj termőképességének megőrzésére és javítására vonatkozó elméleti összefüggések ismeretében megvizsgáltuk, hogy melyek azok a módszerek, amelyek a magyar talajok termőképességének fokozásában, a növénytermesztés hatékonyságának növelésében hasznosíthatók. Gondolok itt a víz- és szélerózió kártételének csökkentésére alkalmas mezővédő erdősávok létesítésére, a csapadékvíz gyűjtésére és nyári hasznosítására alkalmas vízgyűjtő és tározó berendezések létesítésére, a termesztett növények gazdaságos tápanyagpótlására alkalmas módszerek kialakítására. Villansz tanításaiból a természetes növénytakarót alkotó növényfajok fejlődési törvényszerűségeinek /váltási sorrendjének megismerésére, továbbá a növények fejlődését alakító alapvető élettényezők érvényesülésében megnyilvánuló törvényszerűségekre. /A növények fejlődésére ható tényezők egyenrangúságára, egységes jelenlétére, a helyettesíthetőség szűk korlátaira stb. / Az agrárterület egészén belül a szakmánkban - a kertészeti növényfajok termesztésében - Micsurin munkássága és az általa kialakított gyümölcsnemesítési módszerek jelentettek minőségi változást, a hagyományos nemesítési módszerekkel szemben. A termesztett növényfajok optimális területi elhelyezésének kiválasztásában Vavilov géncentrum-elmélete jelentett nagy segítséget. Az elmélet lényege, hogy egy-egy faj őshazája ott van, ahol formagazdagsága a legnagyobb. Ez a terület tükrözi a szóbanforgó faj számára a legkedvezőbb környezeti viszonyokat is. Az agrártudományok művelői előtt álló feladatok elmélyültebb, tudományos alapokon nyugvó megoldásához a természettudományok közül elsősorban a biológia, biokémia, biofizika, genetika elméleti alapjaira támaszkodva növelhetjük az agrárkutatás hatékonyságát. A zöldségtermesztésben V. I. Edelstein professzor irányításával végzett kutató- és termelésfejlesztő munka módszerei közül sokat elsajátíthattunk, saját tevékenységünk tudományos színvonalának javításához, így többek között említhető, hogy a termesztett zöldségfajok fejlődésének optimális igénye egy adott környezetben hogyan biztosítható az egyes munkamozzanatok pontos időzítésével. Más fogalmazásban az adott területen termesztett növényfajok fejlődését döntően befolyásoló ökológiai tényezők közül a napsugárzás optimális kihasználása a szaporítási és ápolási munkák időpontjának helyes meg