Hajtatás, Korai Termesztés 22. (1991)
1991 / 1. szám - Túri István: Paprikahajtatás hosszú kultúrában
virágok rossz vagy túl jó termékenyülése, a kisebb, esetleg torz bogyók, stb. az egyébként egészségesnek látszó növényeken mind a vírusfertőzöttség jelei. Az is gyakran előfordul, hogy a vírusfertőzést a növényeken semmilyen szemmel látható elváltozás nem jelzi. A termesztők legtöbbször a vírusos növények láttán csak egy vírusfajra gondolnak, ezzel szemben a komplex fertőzés a gyakoribb, amikor több vírusfaj van egyidejűleg jelen. A paprikánál a levéltetvek a nagyobb kárt nem a táplálkozásukkal, hanem az ahhoz kapcsolódó vírusfertőzéssel okozzák, ezért a hosszú kultúra megvalósításának fontos követelménye, hogy a termesztők a levéltetvek és általában a rovarkártevők (atkák, kabócák, tripszek, stb.) távoltartásával megelőzzék a vírusfertőzéseket. A védekezést a palántanevelésnél már a vetés és a kelés előtt egy-egy permetezéssel el kell kezdeni. A kelés után pedig folytatni kell függetlenül attól, hogy a termesztő lát-e levéltetveket vagy sem. A permetezéseket a hajtatóhelyiségekben is közvetlen a kiültetés előtt kell kezdeni és ezt követően 7-14 naponként rendszeresen folytatni. Szigorú szabály, hogy az előírt töménységet, egységnyi területre előírt permetlé-mennyiséget és a várakozási időt be kell tartani. Csupán a rovarölőszerek típusát célszerű időnként változtatni. Felhívjuk a figyelmet, hogy védjék növényeiket a rovaroktól (főleg a levéltetvektől) és ezzel a vírusoktól is megvédhetik, de óvakodjunk a növényvédőszerek túladagolásától, mert a növények fejlődésében ez is komoly zavarokat okozhat. A növények szöveteibe felszívódó növényvédőszer típust legfeljebb havonta egyszer szabad használni! A hosszú kultúra csak akkor lehet sikeres, ha a növényeket képesek vagyunk a vírusfertőzésektől úgy megvédeni, hogy közben a növényeink a túlzott permetezéstől sem betegszenek meg. Metszés A hosszú kultúra elengedhetetlen feltétele a támrendszer melletti nevelés. Az eredés után a növény tövére (úgy, hogy ne legyen szoros az idény végén sem), és a felső tartóhuzalhoz kötött zsinórhoz (a paradicsomhoz és uborkához hasonlóan) kell a hajtást igazítani. Általában az egyszárra nevelés bizonyult előnyösebbnek. Amint a kiültetés után a palántán kialakul az első 2-3 elágazás és eléri az 5-9 cm-t, a legszebbet meghagyjuk, a másik kettőt tőből eltávolítjuk. Ez a meghagyott “vezérhajtás” rövid időn belül újból (rendszerint csak kétfelé) elágazik, itt is 5-7 cm hosszúság idején a rövidebb hajtást tőből eltávolítjuk. Ezt követően minden oldalhajtást meg kell hagyni, és ha 15-20 cm-nél magasabbra nő, vissza kell csípni. Lehetőség szerint a termések zöme a főszáron vagy a mellékhajtásnak a főhajtáshoz minél közelebbi részén helyezkedjen el. Az oldalhajtások végén ritkán lesz szép darabos árú, ezért innét célszerű a kis terméseket mielőbb eltávolítani. A gyökérnyak és az első elágazások közti szakaszon képződött hajtásokat is 10-15 cm hosszúság esetén vissza kell csípni és az ezeken képződő termések mindegyikét el kell távolítani. Akinek módjában áll, célszerű ezt a szakaszt a paradicsomhoz hasonlóan kacsázni (a levelek hónaljából előtörő hajtásokat tőből eltávolítani). Trágyázás A mai gyakorlat - a nagy jóakarat miatt - túltrágyáz, ezért a nyár közepére lelassul vagy teljesen leáll a hajtásvégek növekedése. A bogyók csúcsán jelentkező barna folt, a bogyók korai színeződése és elaprósodása, mind a túltrágyázás jelei. Ma már fontos tudni, hogy a lassú növekedést nemcsak a kevés, hanem a túlzottan sok tápanyag is előidézheti. Sajnos a feleslegesen sok trágyával beteggé tett növények képtelenek erőteljesen megújulni, ezért ezek hosszú kultúrához alkalmatlanok. Helyes megoldást a talajvizsgálatokon nyugvó alap- és fejtrágyázás jelentene, ahol erre nincs mód, a következőket javasoljuk: Alaptrágyának (ősszel vagy a termesztés kezdete előtt a talaj 25-30 cm-es rétegébe bedolgozva) négyzetméterenként 10 kg érett marhatrágya, 5 dkg szuperfoszfát, 2 dkg kálisó és 1 dkg pétisó. Fejtrágyázást az első diónagyságú termések megjelenésekor kell kezdeni, az egész tenyészidőszak alatt folyamatosan 7-10 naponként m2-re számítva 1-1,5 dkg BUVIFER vagy Volldanger kijuttatása biztosítja a nagy hozamhoz elegendő tápanyagot. 4