Hajtatás, Korai Termesztés 23. (1992)
1992 / 1. szám - Túri István: Hatékonyabb öntözést
ekkor viszont a talaj csökkenő víztartalma okoz lassúbb növekedést. Ez a gyakorlatban pl. egy 100 napos tenyészidőtől (szakszerű szórófejes öntözés esetén is) kb. 10-20 napon át a magas víztartalom (illetve a levegőhiány), 15-20 napon keresztül pedig az alacsony víztartalom hátráltatja a növények optimális fejlődését. A szükségesnél gyakoribb öntözés a levegőhiányos, a ritkább a vízhiányos napok számát növeli. Ebből következik, hogy az ilyen napokon a szórófejes öntözésnél a fejlődés lassulása elkerülhetetlen. Összehasonlítva a szórófejes öntözést a kézi tömlős öntözéssel, a fenti hiányosságok ellenére is a szórófejes öntözés messze jobb. Csepegtető öntözés A cseppforrásból a talajba kerülő víz mozgása a nehézségi erő (gravitáció), a kapilláris erők és természetesen az abszorpciós erők együttes hatásától függ. Ezért a tulajdonságoktól függően azonos vízadag és azonos talajnedvesség mellett is a csepegtetőtestek alatt átnedvesedett (a vízkapacitás 100%-ig telített) talajtömb alakja és mérete eltérő. Az átnedvesedett talajtömb mérete egy bizonyos határon belül a csepegtető testeken át kijuttatott víz mennyiségétől függ (lehet 1 dm3, esetleg 1 m3 is). A felső határt a talaj típusa határozza meg. A felső határon túl adagolt víz hatására az átnedvesedett talajtömb mérete már nem nő, a felesleges víz az alsóbb talajrétegekbe szivárog és természetesen ilyenkor a nedves talajtömbön belül a víztartalom a vízkapacitás 100%-a fölé emelkedik. A csepegtető öntözésnek nagy előnye, hogy a növény gyökerei az átnedvesedett talajtömb közelében megkeresik azt a viszonylag keskeny sávot, ahol a víz és a levegő aránya számukra legmegfelelőbb. Ritka öntözés esetén az átnedvesedett talajtömb zsugorodik, a gyökerek a nedvességet követik. Ezért a következő öntözésnél a gyökerek egy része a növény számára kevésbé kedvező nedves zónába kerül. A csepegtető öntözés lehetővé teszi a gyakori kisadagú öntözést. Ezzel az átnedvesedett talajtömb mérete, illetve a talajtömb nedves határterületei könnyen állandósíthatóak. A növény gyökereinek a nedvesség követésére ,felkutatására és a túlzott nedvességből való menekülésre fordított energiái felszabadulnak és a növekedésnél hasznosulnak. A csepegtető öntözéssel folyamatosan biztosítjuk a növény számára fontos vizet, tápanyagot és a talajlevegőt, mindez a növekedést, illetve a terméshozamok alakulását a permetező öntözéshez viszonyítva jelentősen javítja. Öntözési időpontok. A mai termesztési gyakorlatban az öntözés időpontját ösztönösen, mérés nélkül, érzékeléssel, elsősorban a talaj felületének a kiszáradása alapján határozzák meg. A tudományos talajnedvesség mérési módszerek (elektromos vezetőképesség, talajszívóerő, neutronpróba, stb.), a magas költségek és a kellő szakismeret hiánya miatt nem terjedtek el. Vizsgálataink szerint a nagy hozamok biztosításához elsősorban a növények növekedésével és fejlődésével kapcsolatos jelek alapján lehetne a helyes öntözési időpontokat meghatározni. A növények jelzései hibátlanok, de a korai felismerésükhöz sok tapasztalatra van szükség, ilyen ismeretekkel kevés termesztő rendelkezik, ezért ez a módszer sem terjed. Méréseink szerint a szórófejes és a tömlős öntözésnél a talaj nedvességtartalmára,illetve az öntözés időpontjára jól lehet következtetni a talajfelszín vízveszteségéből. Amíg a talajfelszín egységesen nedves, a talajban lévő víz a kapacitás 80%-a felett van. Amint a nedves talaj felületén szaporodnak a száraz talajszemcsék, közeledik a 80% körüli érték. Akkor kell öntözni, ha a talaj felszíne megpirkad, ekkor a száraz talajszemcsék már egységes vékony (néhány mm vastag) száraz réteget képeznek. Ezen a rétegen át már nem látható a talaj nedves része. Ilyenkor a vízkapacitás biztonsággal a 80% alá csökkent. Ez az állapot a laza talajokon előbb, a kötött talajokon később érzékelhető. A talajfelszín száradásának mértékét a déli órákban kell szemlélni. Természetesen a fenti módszer csak kényszermegoldás, az öntözővíz pontos meghatározásához mielőbb be kell vezetni a műszeres talajnedvesség-mérést. Csepegtető öntözésnél az öntözött területnek csak a csepegtető testek alatti része nedvesedik át. A gyakori kisadagú öntözésekkel az átnedvesedett talajtömbben állandó 100% körüli vízkapacitásnak megfelelő nedvességi szint tartható. Az öntözési idény folyamán az öntözések időtartamának meghatározásakor arra kell törekedni, hogy az átnedvesedett talajtömb mérete jelentős mértékben ne változzék. Lehetőleg mindig ugyanazt az öntözővíz mennyiséget kell kiadagolni, mint amennyi az átnedvesedett talajtömbből az utolsó öntözés óta elfogyott. Nem többet, mert akkora 100% vízkapacitásig telített talaj területének határai kitolódnak és a gyökerek menekülésre (átrendeződésre) kényszerülnek. Nem is kevesebbet, mert ezzel az átnedvesedett talajtömb mérete zsugorodik és emiatt is a gyökerek mozgásra kényszerülnek. Mindkét esetben csökken a hozam, romlik a termés minősége. Figyelembe véve, hogy az átnedvesedett talajszelvény víztartalma a tenyészidő folyamán naponta jelentősen változik, a termesztővel szemben azt a követelményt támasztja, hogy a napi vízfogyasztást ismerje és ennek megfelelően csak a hiányt pótolja. Addig is, amíg a