Hajtatás, Korai Termesztés 23. (1992)

1992 / 1. szám - Túri István: Hatékonyabb öntözést

ekkor viszont a talaj csökkenő víztartalma okoz lassúbb növekedést. Ez a gyakorlatban pl. egy 100 napos tenyészidőtől (szakszerű szóró­fejes öntözés esetén is) kb. 10-20 napon át a magas víztartalom (illetve a levegőhiány), 15-20 napon keresztül pedig az alacsony víztartalom hátráltatja a növények optimális fejlődését. A szükségesnél gyakoribb öntözés a levegőhiányos, a ritkább a vízhiányos napok számát növeli. Ebből következik, hogy az ilyen napokon a szórófejes öntözésnél a fejlődés lassulása elkerülhetetlen. Összehasonlítva a szórófejes öntözést a kézi tömlős öntözéssel, a fenti hiányosságok ellenére is a szórófejes öntözés messze jobb. Csepegtető öntözés A cseppforrásból a talajba kerülő víz mozgása a ne­hézségi erő (gravitáció), a ka­pilláris erők és természetesen az abszorpciós erők együttes hatásától függ. Ezért a tulajdonságoktól függően azonos vízadag és azonos talajnedvesség mellett is a csepegtetőtestek alatt átned­vesedett (a vízkapacitás 100%-ig telített) talajtömb alakja és mérete eltérő. Az átnedvesedett talaj­tömb mérete egy bizonyos határon belül a csepegtető testeken át kijuttatott víz mennyiségétől függ (lehet 1 dm3, esetleg 1 m3 is). A felső határt a talaj típusa határozza meg. A felső határon túl adagolt víz hatására az átnedvesedett talajtömb mérete már nem nő, a felesleges víz az alsóbb talajrétegekbe szivárog és természetesen ilyenkor a nedves talaj­tömbön belül a víztartalom a vízkapacitás 100%-a fölé emelkedik. A csepegtető öntözésnek nagy előnye, hogy a növény gyökerei az átnedvesedett talaj­tömb közelében meg­keresik azt a viszonylag keskeny sávot, ahol a víz és a le­vegő arány­a számukra legmegfelelőbb. Ritka öntözés esetén az átnedvesedett talajtömb zsugorodik, a gyökerek a nedvességet követik. Ezért a következő öntözésnél a gyökerek egy része a növény szá­mára kevésbé kedvező nedves zónába kerül. A csepegtető öntözés lehetővé teszi a gyakori kisadagú öntözést. Ezzel az átnedvesedett talajtömb mérete, illetve a talajtömb nedves határterületei könnyen állandósíthatóak. A növény gyökereinek a nedvesség követésére ,felkutatására és a túlzott nedvességből való menekülésre fordított energiái felszabadulnak és a növekedésnél hasznosulnak. A csepegtető öntözéssel folyamatosan biztosítjuk a növény számára fontos vizet, tápanyagot és a talajlevegőt, mindez a növekedést, illetve a terméshozamok alakulását a permetező öntözéshez viszonyítva jelentősen javítja. Öntözési időpontok. A mai termesztési gyakorlatban az öntözés időpontját ösztönösen, mérés nélkül, érzékeléssel, elsősorban a talaj felületének a kiszáradása alapján határozzák meg. A tudományos talajnedvesség mérési módszerek (elektromos vezetőképesség, talajszívóerő, neutron­próba, stb.), a magas költségek és a kellő szakismeret hiánya miatt nem terjedtek el. Vizsgálataink szerint a nagy hozamok biztosításához elsősorban a növények növekedésével és fejlődésével kapcsolatos jelek alapján lehetne a helyes öntözési időpontokat meghatározni. A növények jelzései hibátlanok, de a korai felis­merésükhöz sok tapasztalatra van szükség, ilyen isme­retekkel kevés termesztő rendelkezik, ezért ez a módszer sem terjed. Méréseink szerint a szórófejes és a tömlős öntözésnél a talaj nedvességtartalmára,illetve az öntözés időpontjára jól lehet következtetni a talajfelszín vízveszteségéből. Amíg a talajfelszín egységesen nedves, a talajban lévő víz a kapacitás 80%-a felett van. Amint a nedves talaj felületén szaporodnak a száraz talajszemcsék, közeledik a 80% körüli érték. Akkor kell öntözni, ha a talaj felszíne megpirkad, ekkor a száraz talajszemcsék már egységes vékony (né­hány mm vastag) száraz réteget képeznek. Ezen a rétegen át már nem látható a talaj nedves része. Ilyenkor a víz­kapacitás biztonsággal a 80% alá csökkent. Ez az állapot a laza talajokon előbb, a kötött talajokon később érzékelhető. A talajfelszín száradásának mértékét a déli órákban kell szemlélni. Természetesen a fenti módszer csak kényszer­­megoldás, az öntözővíz pontos meghatározásához mie­lőbb be kell vezetni a műszeres talajnedvesség-mérést. Csepegtető öntözésnél az öntözött területnek csak a csepegtető testek alatti része nedvesedik át. A gyakori kisadagú öntözésekkel az átnedvesedett talajtömbben állandó 100% körüli vízkapacitásnak megfelelő ned­­vességi szint tartható. Az öntözési idény folyamán az öntözések időtartamának meghatározásakor arra kell törekedni, hogy az átnedvesedett talajtömb mérete jelentős mér­tékben ne változzék. Lehetőleg mindig ugyanazt az öntözővíz mennyiséget kell kiadagolni, mint amennyi az átnedvesedett talajtömbből az utolsó öntözés óta elfogyott. Nem többet, mert akkora 100% vízkapacitásig telített talaj területének határai kitolódnak és a gyökerek menekülésre (átren­deződésre) kényszerülnek. Nem is kevesebbet, mert ezzel az átnedvesedett talaj­tömb mérete zsugorodik és emiatt is a gyökerek mozgásra kényszerülnek. Mindkét esetben csökken a hozam, romlik a termés minősége. Figyelembe véve, hogy az átnedvesedett talajszelvény víztartalma a tenyészidő folyamán naponta jelentősen változik, a termesztővel szemben azt a követelményt támasztja, hogy a napi vízfogyasztást ismerje és ennek megfelelően csak a hiányt pótolja. Addig is, amíg a

Next