Hajtatás, Korai Termesztés 24. (1993)

1993 / 2. szám - Dimény Judit - Pék Zoltán: Cukorborsó

20 Cukorborsó Dr. Dimény Judit egyetemi docens Pék Zoltán kertészmérnök Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budapest Az utóbbi időben a nyugati szakirodalomban egyre több információ lát napvilágot egy zöldség­növényről, amit e növény iránt jelentkező egyre növekvő érdeklődés indokol. Ez a növény a cukor­borsó, mely hazánkban csak kevéssé ismert és jobbára csak házikertben termesztett növény volt. Az utóbbi időben azonban egyes hűtőházak kezde­ményezésére itthon is előtérbe került. A cukorborsó, Pisum sativum L. ssp. sativum conv. saccharatum Ser.­­ ssp. hortense A. et G., a Dycotyledonopsida osztályba, a Fabales rendbe és a Fabaceae családba tartozik. Összehasonlítva a velő- és kifejtőborsóval a következő alapvető különbségeket mutatja. 1. Hüvelyéből a belső rostos hártya, perga­menréteg hiányzik, ezért zsenge állapot­ban hüvelyestől fogyasztható, mint a zöld­bab, cukortartalma pedig magasabb. 2. Termőképessége, mivel a hüvely is fogyasz­tásra kerül, nagyobb mint a velő- és kifejtő­borsóké, a nemesítők szerint az utóbbiak háromszorosát is elérheti. 3. A hüvely fogyasztásra éretten leszedve zsen­­geségét csak rövid ideig őrzi meg. Újabban tapasztalható hódító útjára az Egye­sült Államokból indult, ahol kifejezetten ehető héjú zöldborsó nemesítésével próbálkoztak. A végeredményül kapott faj­ta hüvelye ráadásul zsen­ge állapotban ropogós és édes volt, ily módon a fogyasztó közönség rendkívül gyorsan megkedvel­te. Átkerülve Európába rövid időn belül hasonló népszerűséget szerzett. Magyarországon az ’50-es évek óta ismerik. 1951-ben forgalomba hozatalra engedélyezett fajtája a Henrik, amely a ’80-as évekig egyetlen volt ebben a kategóriában. Itthon a figyelem rá­­terelődése, a dunakeszi és a békéscsabai hűtőház érdeklődésének köszönhető, amelyek tavaszi fel­dolgozókapacitásuk jobb kihasználása érdekében kerestek egy olyan növényt, melyből fagyasztott terméket lehet előállítani és sikeresen termeszt­hető a hazai viszonyok között. A cukorborsó termesztéstechnológiájának egyes elemei jelentősen eltérnek a már régebb óta termesztett velő- és kifejtőborsó fajtákétól. A vetésforgó, talajművelés és növényvédelem eleme­inek elvi alapjai szempontjából nincs lényeges különbség. Tenyészterülete, tápanyag és vízigénye azonban az intenzív növekedés miatt nagyobb. Az öntözésre és tápanyagvisszapótlásra a legalkal­masabb a csepegtető öntözés. Másik fontos technológiai elem, a növény habi­tusából adódik. A faj­táknak erőteljes a növekedése és folyamatos az érése, ezért szükséges a termesz­tésükhöz támrendszer. A támrendszernek több előnye is van. A termőfelületet megnöveli és meg­akadályozza a hüvelyek földrekerü­lését, ezáltal csökkenti a veszteségeket. Növeli a szedési és nö­vényvédelmi munka hatékonyságát. A támrend­­szerek közül a függőleges, egysíkú és 150 cm magas típus vált be legjobban szinte az összes fajtánál. Bonyolultabb támrendszer feleslegesen tenné drágábbá a technológiát. Folyamatosan érik, így a gépi betakarítás nem jöhet szóba, mert szedéskor a hüvely zsenge, könnyen megsérülhet. A be­takarítást, szállítást és feldolgozást csak egymással szoros összefüggés­ben szabad tárgyalni. A szedésérettség megálla­pítása egyenlőre még vizuálisan történik. Az ob­jektív érésmeghatározás módszerének kidolgozá­sához még hosszan tartó geológiai vizsgálatok szük­ségesek. A termelőnek minél nagyobb mennyisé­gű áru előállítása az érdeke, míg a feldolgozónak elsősorban a megfelelő minőség elérése a cél. A cukorborsó fajták két nagy alapvető csoport­ra oszlanak. A ‘snap’ fajtakörbe azok a fajták tar­toznak, melyeknek hüvelyei akkor takaríthatók be, amikor a magvak már teljesen kifejlődtek a hüvelyben, míg a ‘sugar’ fajtakörbe tartozó fajtá­kat, apró kenhető magvú, lapos hüvelyű állapot­ban kell szedni. Zsengeségét szedés után gyorsab­ban veszti el, mint a hagyományosan termesztett zöldborsó fajták, ezért minél rövidebb időn belül fel kell dolgozni, illetve a termesztés csak az adott feldolgozóüzem vonzáskörzetében eredményez piacos árut. A feldolgozás minden esetben fagyasztott ter­mék előállítását jelenti, mert pillanatnyilag a fo­gyasztók konzervként még nem tartanak rá igényt. A feldolgozás első fázisa a mosás, majd következik a babhegyező gépen történő véglevágás. Ezután újabb mosás következik. Ügyelni kell a hüvelyvé­gek pontos levágására, mert a hüvelyekbe beha­tolt víz, ami egyrészt a fagyasztás során belső kér­get képez és felengedte­tés után a hüvely szétreped­het, másrészt a vevő nem ilyen formában akar­­i­

Next