Hajtatás, Korai Termesztés 24. (1993)
1993 / 2. szám - Dimény Judit - Pék Zoltán: Cukorborsó
20 Cukorborsó Dr. Dimény Judit egyetemi docens Pék Zoltán kertészmérnök Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budapest Az utóbbi időben a nyugati szakirodalomban egyre több információ lát napvilágot egy zöldségnövényről, amit e növény iránt jelentkező egyre növekvő érdeklődés indokol. Ez a növény a cukorborsó, mely hazánkban csak kevéssé ismert és jobbára csak házikertben termesztett növény volt. Az utóbbi időben azonban egyes hűtőházak kezdeményezésére itthon is előtérbe került. A cukorborsó, Pisum sativum L. ssp. sativum conv. saccharatum Ser. ssp. hortense A. et G., a Dycotyledonopsida osztályba, a Fabales rendbe és a Fabaceae családba tartozik. Összehasonlítva a velő- és kifejtőborsóval a következő alapvető különbségeket mutatja. 1. Hüvelyéből a belső rostos hártya, pergamenréteg hiányzik, ezért zsenge állapotban hüvelyestől fogyasztható, mint a zöldbab, cukortartalma pedig magasabb. 2. Termőképessége, mivel a hüvely is fogyasztásra kerül, nagyobb mint a velő- és kifejtőborsóké, a nemesítők szerint az utóbbiak háromszorosát is elérheti. 3. A hüvely fogyasztásra éretten leszedve zsengeségét csak rövid ideig őrzi meg. Újabban tapasztalható hódító útjára az Egyesült Államokból indult, ahol kifejezetten ehető héjú zöldborsó nemesítésével próbálkoztak. A végeredményül kapott fajta hüvelye ráadásul zsenge állapotban ropogós és édes volt, ily módon a fogyasztó közönség rendkívül gyorsan megkedvelte. Átkerülve Európába rövid időn belül hasonló népszerűséget szerzett. Magyarországon az ’50-es évek óta ismerik. 1951-ben forgalomba hozatalra engedélyezett fajtája a Henrik, amely a ’80-as évekig egyetlen volt ebben a kategóriában. Itthon a figyelem ráterelődése, a dunakeszi és a békéscsabai hűtőház érdeklődésének köszönhető, amelyek tavaszi feldolgozókapacitásuk jobb kihasználása érdekében kerestek egy olyan növényt, melyből fagyasztott terméket lehet előállítani és sikeresen termeszthető a hazai viszonyok között. A cukorborsó termesztéstechnológiájának egyes elemei jelentősen eltérnek a már régebb óta termesztett velő- és kifejtőborsó fajtákétól. A vetésforgó, talajművelés és növényvédelem elemeinek elvi alapjai szempontjából nincs lényeges különbség. Tenyészterülete, tápanyag és vízigénye azonban az intenzív növekedés miatt nagyobb. Az öntözésre és tápanyagvisszapótlásra a legalkalmasabb a csepegtető öntözés. Másik fontos technológiai elem, a növény habitusából adódik. A fajtáknak erőteljes a növekedése és folyamatos az érése, ezért szükséges a termesztésükhöz támrendszer. A támrendszernek több előnye is van. A termőfelületet megnöveli és megakadályozza a hüvelyek földrekerülését, ezáltal csökkenti a veszteségeket. Növeli a szedési és növényvédelmi munka hatékonyságát. A támrendszerek közül a függőleges, egysíkú és 150 cm magas típus vált be legjobban szinte az összes fajtánál. Bonyolultabb támrendszer feleslegesen tenné drágábbá a technológiát. Folyamatosan érik, így a gépi betakarítás nem jöhet szóba, mert szedéskor a hüvely zsenge, könnyen megsérülhet. A betakarítást, szállítást és feldolgozást csak egymással szoros összefüggésben szabad tárgyalni. A szedésérettség megállapítása egyenlőre még vizuálisan történik. Az objektív érésmeghatározás módszerének kidolgozásához még hosszan tartó geológiai vizsgálatok szükségesek. A termelőnek minél nagyobb mennyiségű áru előállítása az érdeke, míg a feldolgozónak elsősorban a megfelelő minőség elérése a cél. A cukorborsó fajták két nagy alapvető csoportra oszlanak. A ‘snap’ fajtakörbe azok a fajták tartoznak, melyeknek hüvelyei akkor takaríthatók be, amikor a magvak már teljesen kifejlődtek a hüvelyben, míg a ‘sugar’ fajtakörbe tartozó fajtákat, apró kenhető magvú, lapos hüvelyű állapotban kell szedni. Zsengeségét szedés után gyorsabban veszti el, mint a hagyományosan termesztett zöldborsó fajták, ezért minél rövidebb időn belül fel kell dolgozni, illetve a termesztés csak az adott feldolgozóüzem vonzáskörzetében eredményez piacos árut. A feldolgozás minden esetben fagyasztott termék előállítását jelenti, mert pillanatnyilag a fogyasztók konzervként még nem tartanak rá igényt. A feldolgozás első fázisa a mosás, majd következik a babhegyező gépen történő véglevágás. Ezután újabb mosás következik. Ügyelni kell a hüvelyvégek pontos levágására, mert a hüvelyekbe behatolt víz, ami egyrészt a fagyasztás során belső kérget képez és felengedtetés után a hüvely szétrepedhet, másrészt a vevő nem ilyen formában akari