Hajtatás, Korai Termesztés 26. (1995)
1995 / 1. szám - Karai János: A zöldségtermesztés gépesítésének helyzete és nehézségei
tömbösítésével rakodólapon, villásemelővel ellátott traktorral szintén megoldható. Pillanatnyilag a zöldségek betakarítására talán a legggazdaságosabb megoldás a kihelyezett konténeres módszer. Ennél a konténer célszerűen a tartályláda, amelyeket villásemelővel kocsira rakva szállítanak további kezelésre, vagy feldolgozásra. A folyamatos szállítás és az ezzel összehangolt szedés miatt külföldön olyan alacsony rozsdamentes acélkereteket készítenek, amelyre egy tartályláda elhelyezhető. A keretet egytengelyű gumikerekek támasztják alá, a nyomtávolság pedig kisebb a traktorénál. A keret viszonylag hosszú rúdja elől-hátul lehetővé teszi a kocsik akár 180 fokos elfordulását. 6-10 db kocsi összekapcsolásával a sorok között a tartályládák egész sorát lehet kihelyezni. A szedők a kíséretek szerint 30%-kal nagyobb teljesítményt elérve dolgoznak és a traktor is jobban kihasznált, mint a villásemelővel dolgozó. Nem elhanyagolható a kis- és a kisegítő gazdaságok gépesítésének helyzete, hiszen milliós tömegeket érint és főleg olyan korban lévőket, akiknek a jó eszköz és gépellátás még évekre biztosíthatja kedvenc tevékenységük folytatását. A rendszerváltás óta e téren örvendetes javulást tapasztalhattunk. Jelenleg a kertészeti eszközök és kisgépek terén is kínálati piaccal rendelkezünk. A szükségleteknek megfelelően minden beszerezhető, ami a zöldségtermesztéshez indokoltan szükséges. Összefoglalásként megállapítható, hogy 1. A kis- és a kisegítő gazdaságok gépellátásában megoldott a pázsitnyírás, az öntözés és vízellátás, valamint a növényvédelem. A többi folyamatnál részmegoldások, illetve segédeszközök állnak rendelkezésre. 2. Hazánkban a kis eszközök és gépek gyártása terén olyan nagy a lemaradás, hogy a hazai gyárak nem is biztathatók hasonlók készítésére. Bedolgozásra, esetleg alkatrészek gyártására azonban érdemes lenne törekedni. 3. A nyugaton alkalmazott multimot rendszerben a motor teljesítménye nem egyformán elégséges a kapcsolt munkagépek üzemeltetésére. 4. Hiányzik a rendszerből a villamos motoros üzem, amely a hálózattal ellátott területeken csöndes és abszolut környezetbarát üzemelést tenne lehetővé. 5. A hazai szerszámok árai bár minőségben messze elmaradnak a nyugati cégek termékeitől nagyjából a nyugati árakat közelítik. 6. Gyáraink az új nyugati fejlesztésű gépek adaptálása helyett ott folytatják, ahol kvázi 1985-ben abbahagyták a termelést, nem fejlesztenek. 7. Gépgyáraink nagy többségében az anyagköltség 40- 60%, a munkabér pedig 15-20% körül mozog, tehát acélt árulunk munka helyett. 8. Gépgyáraink termékeik árának meghatározásakor egymás árszínvonalát figyelik és az alatt igyekeznek meghatározni gépeik árát, de nem olyan mértékben, hogy az lényegesen emelhetné a termelés felfutását. 9. Hazánkban a „mindenki gyárt mindent” elv érvényesül, nincs kooperáció, nincs tipizálás, nincs bedolgozás, nem kísérik figyelemmel a szabványosítást, ami pedig lényegesen leszoríthatná a részegységek árszintjét. Ez a legfőbb akadálya annak, hogy a nemzetközi kooperációban nagyobb részt vállaljunk. 10. Hihetetlen mértékben csökkent a könyv és a folyóirat kiadásunk. Az új tulajdonosok nem jutnak megfelelő szakanyagokhoz. Javasolni kellene a két újságíró szövetségnek, hogy szorgalmazzák lapjaiknál kertművelés, vagy hasonló című rovat indítását. Ebben az új gazdálkodókat, kertművelőket, megtanítanánk az új eljárásokra és vázolnánk a jövő lehetőségeit. Tudatosítani kellene, hogy a piacszerzők és szervezők mellett jól képzett termelők is kellenek a zöldségtermesztésben, mert ha ez az elv nem érvényesül, nem lesz mit eladni. Ennek a szemléletnek tükröződnie kellene az oktatás minden szintjén. 11. Az Európai Közösség leendő tagjaként, foglalkozni kellene a közös piaci helyzettel, szabványokkal, előírásokkal. A magam részéről megfontolandónak tartanék a németekkel közös folyóirat kiadását is. 12. Sajnálatos módon a termelés és a nagybani piac egyre jobban elszigetelődik egymástól. Az értékesítés időzítésében és esetleges üzemen belüli feldolgozásban a termelő alig ismeri a körülményeket, még kevésbé tud a várható feladatra felkészülni és a technikai feltételeket megtervezni.