Hajtatás, Korai Termesztés 28. (1997)

1997 / 1. szám - Balázs Sándor: Néhány gondolat a kertészeti kutatásról

érintő­ felsőoktatási és kutatási területeken? Néhány gazdag nyugati országban a mezőgazdaság és a ker­tészet nem annyira alapvető­ ágazata a gazdaság­nak, mint nálunk, ott az ipar, a kereskedelem olyan volumenű­ és hatékonyságú, hogy egyes mezőgaz­dasági termékeket célszerű lehet felvásárolni, tehát importálni. Hallottunk már arról is, hogy esetenként dotálják a termelő­ket, ha abbahagyják egyes növé­nyek termelését. Mi nyilván más helyzetben va­gyunk, nálunk alapvető, eltartó ágazat a mezőgaz­daság, ezen belül a kertészet. Márpedig ha a mező­­gazdaságnak, s ezen belül a kertészetnek kell a belső­ ellátást biztosítania és minél többet exportál­nia, akkor nekünk a kertészeti termesztés irányítá­sához, szervezéséhez jól képzett tanácsadókra, termesztőkre van szükségünk, hogy élni tudjunk, s nem akármilyen szinten. Tehát kertészeti felsőokta­tásra szükség van és lesz a jövőben is. Természe­tesen az oktatás és kutatás méreteit, színvonalát a reális igényekhez kell igazítani. A felső­oktatás szín­vonalát pedig csak megfelelő kutatási háttérrel lehet szinten tartani vagy fejleszteni. Az oktatóknak fo­lyamatosan részt kell venniük a kutatásban, mert e nélkül a felső­oktatás színvonala középszintre süllyed. A kutatásnak a termesztés állandó fejlesz­téséhez, szinten tartásához szükséges témákra kell alapozódnia a jövőben is. De azért, hogy az alkal­mazott kutatás az alapozó jellegű kutatástól meg­kapja a szükséges alaperedményeket, élettani, bio­lógiai, műszaki és ökonómiai stb. jellegű alapozó kutatómunkára továbbra is szükség van. Egészsé­ges áramlásnak kell végbemennie az oktatói és ku­tatói tevékenységben. Megítélésem szerint az egye­temek tanüzemeinek vagy kutató bázisainak kell a főállású oktatók és kutatók részére a közös munka feltételeit biztosítaniuk. A kertészeti kutatás jövőjét én az egyetemek koordinációjában működtetett bázi­sokkal tudom elképzelni. A mai magyar kutatás bázisai a korábbi költség­­vetési intézményekből vállalatokká váltak, melyek állami támogatás nélkül eléggé működésképtelenek lettek. Tekintve, hogy Magyarországon tőkeerős ker­tészeti vállalatok nem működnek, így nehezen kép­zelhető el, hogy a kertészeti kutatás a vállalatok szervezésében történjék a jövőben, így a hangsúly az egyetemekkel közös kutatási bázis kifejlesztésén és működtetésén van. Ezeket az intézményeket bizonyos mértékig állami dotációval kell működtetni, és ahol lehet, ott a kutatást érdekeltségi alapra he­lyezni. Ha majd kialakul egy idő­ után a kertészeti termesztés szövetkezeti formája, akkor a kutatás finanszírozás feltételei is biztonságosabbak lesznek. Ez azonban szerencsés esetben is csak jó néhány év múltán látszik megoldhatónak. S mi lehet addig, mi történjék a jelenlegi kutatási bázisokkal? Köztudott, hogy a ZKI és a GYDFV száz százalé­kos állami tulajdonú vállalat, minden, a vállalati fel­tételeket biztosító háttér nélkül. Ezeknek az intéz­ményeknek az anyagi helyzete nagyon rossz és a kutatási feltételeik is siralmasak. Ma már alig van mód bennük érdemi munka kifejtésére. E két intéz­mény, de különösen a ZKI már közel két évtizede csupán nemesítéssel foglalkozik és egyéb kutatáso­kat nem végez a létért való küzdelem kényszere mi­att. Ilyen kutatási intézményeknek jelentős agrotech­nikai kutatásokkal is foglalkozniuk kellene. Egyelőre azonban erre lehetőség sincs, s ma már a korábbi szintű nemesítés is alig-alig folytatható. A technikai háttér mellett a személyi feltételek is nagyon gyen­gék. Kecskeméten pl., ahol a hetvenes években még közel harminc kutató foglalkozott a paradicsom, uborka , gyökérféle, csemegekukorica és a gomba kutatásával, mára mindössze már négy kutató ma­radt. Ezeknek sincs azonban különösebb lehetősé­gük - anyagiak híján - kutató- vagy nemesítő mun­kára. A GYDKFV anyagilag még siralmasabb helyzet­ben van. Az utánpótlás biztosítása mindkét intéz­ménynél szinte lehetetlenség, már évek óta nem tudnak fiatal kutatókat foglalkoztatni. Valamilyen furcsa és eddig kiismerhetetlen oknál fogva a szőlészeti kutatás más irányba szervező­dött. A 80-as évek elején végbement nagy átszervezése­ket a szőlészek úgy vészelték át, hogy a központjuk megmaradt költségvetési intézménynek, ugyanakkor az állomások zöme egy-egy nagy termelő­üzem tulaj­donába került. Később, szerencséjükre az állomáso­kat az üzemektől visszakapták, és a továbbiakban költségvetési intézményként működhettek. Egy időre a szőlészeti kutatás a Kertészeti Egyetemmel fuzio­nált, majd a felső­oktatás átszervezése idején ismét az FM-hez tartozó költségvetési intézmény lett. A mai nagyon nehéz helyzetben a kertészeti kutató bázisok közül megítélésem szerint a szőlészeti kuta­tók helyzete a legelfogadhatóbb. A gyógynövényku­tatás bázisintézménye, a Gyógy­nö­vény­kutató Intézet közel két évtizede már kivált az ágazati irányítás (FM) hatásköréből, és jellegénél fogva az Ipari Mi­nisztériumhoz kötődött. Helyzete az ipar hozzáállá­sával változóan az FM intézetekhez viszonyítottan elfogadhatónak volt mondható. Jó lenne a jövőben a zöldség, gyümölcs, dísznövény, szőlő és gyógynö­vény intézeteket azonos szervezetben és feltétel­­rendszerekben működtetni. Kérdés, hogy a jelenlegi intézmények a közeli éveket hogy tudják átvészelni, mert csak egy sikeres átvészelés tenné lehetővé a későbbiekben az egészséges működtetésüket. Egy­előre nincs koncepció a felső vezetés részéről az ágazati kutatások további sorsát illetően. Pedig e nélkül az átmeneti időszakban az intézmények telje­sen megsemmisülhetnek. Az is gond, hogy a felső­­oktatás és a kutatás külön gazdához tartozik, véle­ményem szerint csak egy irányítással azonos szerve­zetben lehet a munkát célirányosan irányítani és vé­gezni. Végső soron koncepció kell az egész mezőgazda­ságra, benne a kertészetre. Ebben kell a kutatások, köztük a kertészeti kutatások sorsát is meghatá­rozni. Véleményem szerint Magyarországon létjogo­sultsága van, ső­t szükséges egy erős, színvonalas kertészeti termesztés biztosítása. Ehhez mérten kell a kutatás és felsőoktatás méreteit és feltételrend­szerét alakítani.

Next