Hajtatás, Korai Termesztés 30. (1999)
1999 / 3. szám - Pék Zoltán - Helyes Lajos: Termésnövekedés dinamikájának jellemzése a kígyóuborka tavaszi hajtatásában
Termésnövekedés dinamikájának jellemzése a kígyóuborka tavaszi hajtatásában Pék Zoltán - Helyes Lajos Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszék Bevezetés A világon megtermelt uborka mennyiségének mintegy 20%-a a kígyó típusba tartozik. A hajtatott kígyóuborka termesztése hazánkban is jelentős. A termőterület 700 ha körül alakult az utóbbi években, amelyről mintegy 120 000 t termést takarítottak be átlagosan. Ez több mint 17 kgTn2 termésátlagot jelent. Az európai termesztési rendszerekben az üvegházi uborkát általában januárban és februárban vetik, a betakarítás ideje tavasz és nyár. Az uborkahajtatás hazánkban az év két jól elkülöníthető időszakában a legjövedelmezőbb, amit a tavaszi és az őszi értékesítés átlagárának változása okoz, de jelentősebb a tavaszi hajtatás. A hajtatott fajták nagy része a kígyó típushoz tartozik, a kisebb termés méretű salátauborkák hajtatása inkább a nyári hónapokban jelentős. A hajtatásban, hazánkban használt fajták kizárólag hibridek és 90%-ban külföldi cégek tulajdonában vannak. A hibridek termőképessége nagy, a termőidőszak pedig viszonylag rövid az erőteljes növekedési erély miatt. Fontos ezért pontosabban ismerni, a kígyó típusú fajták termőképességét, termésnövekedésének dinamikáját, időzítésének lehetőségeit és mindezek befolyásolhatóságát. A teljesítőképesség pontosabb jellemezhetőségének érdekében állítottunk be 1998-ban tavaszi kígyó uborkahajtatási kísérletet. Anyag és módszer 1998-ban hajtatási kísérletet állítottunk be a kígyóuborka termésképzésének és növekedésének jellemzésére. A kísérletet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének Oktatási Kísérleti és Bemutató Telepén végeztük. A kísérletben négy partenokarp hibrid, kígyó típusú uborkát használtunk. A vetést január 8-án végeztük, 10 cm átmérőjű cserepekbe. A kiültetésre február 20.-án került sor. Kiültetés után az átlagos tőszám 2 db/m2 volt. A termesztés talajon történt, melyet előzőleg 15 kg/m2 szerves trágyával alaptrágyáztunk. A fajtákat négy ismétlésben véletlen blokk elrendezésben állítottuk be. A metszést hetente egy alkalommal végeztük el. Hatvan centiméteres növénymagasságig minden terméskezdeményt és oldalhajtást eltávolítottunk, e felett, pedig minden harmadik nóduszon a kialakuló terméseket és minden nóduszon a hónaljhajtásokat lemetszettük. A vizsgálat során hetente két alkalommal feljegyeztük: a virágzás kezdetét, a virágzáskori partenokarp terméskezdemény hosszát és átmérőjét, a piacképes termés hosszát, a termés tömegét, a termés átmérőjét és a betakarítás időpontját. A megfigyeléseket 20 kijelölt növényen végeztük. Fajtánként 5-5 növényt választottunk ki véletlenszerűen. Eredmények A fajták terméseredményeit általában a növényekről betakarítható összes termés tömegével illetve ennek időbeli alakulásával szokták jellemezni. Ez függ a fajták átlagos termés tömegétől, a termőidőszak hosszától, a termesztési időszaktól, valamint az alkalmazott termesztéstechnológiától. A kísérletünkben vizsgált fajták összes termésének eredménye csak 13%-ban tért el egymástól. Ugyanezt megvizsgálva a korai terméshányadra, amely az első hat szedés össztömegét jelentette, a különbség még kisebb, 10% alatti (1. ábra).