Zöldségtermesztés 38. (2007)
2007 / 1. szám - Szakcikkek - Zatykó Lajos: Étkezési paprika kerekasztal
4 Szakcikkek Zatykó Lajos 2006. szeptember 1-én, a Farmer Expo-hoz csatlakozó Hortico Zöldség-Gyümölcs Kertészeti Szakkiállítás keretében került megrendezésre az étkezési paprika kerekasztal beszélgetés. A rendezők (az MTA Kertészeti Bizottsága Zöldségtermesztési Albizottsága, a Budapesti Corvinus Egyetem Zöldség- és Gombatermesztési Tanszéke, valamint a VTrade Kiállítások Kft.) a kerekasztal beszélgetést a 2007. évi Hortico Zöldség-Gyümölcs Kertészeti Szakkiállítás étkezési paprika tanácskozásának és üzemi bemutatójának előkészítésére, a magyar étkezési paprikatermesztés stabilitását biztosító kulcskérdések meghatározására hozták létre. Ennek érdekében a rendezők a paprikatermesztés és kapcsolódó szakterületeinek problémáit kiválóan ismerő negyven szakembert kértek fel véleményük kifejtésére, a nyilvános, és számos érdeklődőt vonzó fórum levezetésével pedig Zatykó Lajos paprikanemesítőt bízták meg. A részvevők elfogadták az étkezési paprika tanácskozás mottójául a „Minőség, mennyiség alacsony önköltségen” követendő vezérelvet, mint a hosszú távú versenyképesség biztosítékát. A liberalizált vállalkozási és kereskedelmi környezetben számos magyar zöldség (és más) termékünk vizsgázott elégtelenre a versenyben való helytállásból, átadva a helyet az olcsóbb külföldi áruknak. A magyar kertészeti termékeket kiszorító konkurencia győztesei egyrészt a nagyon alacsony bért fizető szegény országokból, másrészt viszont a nagyon magas munkabérrel, magas technológiai színvonalon, nagy termésátlagokat elérő gazdag országokból (Hollandia) kerülnek ki. A magyar paprikának ezeken kívül versenyképesnek kell lennie jó néhány alacsony bérrel és még mindemellett magas technológiai színvonallal is termelő, ráadásul kedvezőbb téli klímával rendelkező mediterrán ország árujával szemben is. A kerekasztal egyetértett abban, hogy a magyar paprikatermesztőknek a „Minőség, mennyiség alacsony önköltségen” vezérelv teljesítésére, és ezzel a piacon maradásra nincsen más választásuk, mint az igen magas technológiai színvonal és a piaci lehetőségekhez való alkalmazkodás, a költséghatékonyság állandó kontrollja mellett (Zentai Ákos). A mediterrán területekről Magyarországra és export piacainkra december 1-től április 30-ig áramló fehér paprikával a magyar fűtött felületek árui nem versenyezhetnek (Moór Andrea), a korábbi évekkel ellentétben ma már április, sőt május hónapokban sem tudunk exportálni, át kell térni az enyhén fűtött és hideg hajtatásra, ezek termésidőszakában már megszűnik a déli államok konkurenciája (Ledó Ferenc). A mediterrán és más államokból a világpiacra kerülő fehér paprika egyre nagyobb mennyisége ugyanakkor ki is bővíti a magyar export lehetőségeket, egyre szélesebb vásárlói körrel és újabb földrajzi területeken ismertetve meg a „magyar paprikát”. Rajtunk, meghatározó exportvolumenünkön, a mi marketingünkön, fajtakínálatunk minőségén is múlik, hogy a világ a fehér paprikáról tudomásul vegye, bárhol is termelték, ez „magyar paprika” (Ledó Hajnalka, Szőriné Z. Alicia). Az extenzív, szerény ráfordítású, de kicsi és bizonytalan hozamú szabadföldi technológiával előállított áru, esetleg alacsony önköltsége ellenére is, a gyenge minősége miatt még a feldolgozóipar számára is eladhatatlan, az extenzív technológiák tehát nem jelenthetnek megoldást. Magyarországon a munkavállalók (és a költségvetés) elemi érdeke a bérek (bérvonzatú járulékok, adók) felzárkózása, tehát olcsó munkaerőre sem alapozhatjuk a versenyben maradást. Céljainkat, a versenyképes paprika minőséget, tömeget és árat két magas színvonalú technológia segítségével érhetjük el: hajtatással, illetve intenzív szabadföldi technológiával. A két technológia jövőbeni jelentőségét a részvevők eltérően ítélték meg. Az enyhén fűtött és hideghajtatást, mint a megoldást nyújtó technológiát preferálók érvei szerint a hajtatás biztosít magas áruminőséget, évenkénti ingadozásoktól mentes biztonságosan tervezhető magas termésátlagot (már csak a hosszabb szedési periódus miatt is), továbbá tervezhető és megfelelő szinten tartható önköltséget (Ledó Ferenc). Ugyanakkor hasonló súlyú érvek szóltak a szabadföldi intenzív technológia mellett, még akkor is, ha ma már a hajtatásból származik a termés nagyobbik hányada. Az intenzív technológia különböző fokozatai lehetőséget adnak a piaci igények, a fajta sajátosságok, a helyi lehetőségek függvényében a legcélravezetőbb technológia alkalmazására, így a tápoldatozás, a kordonos támrendszer, a bakházképzés, a talajtakarás, az egyszerű növénytakarási formák, mint lehetséges elemek variálásával (Török János, Rácz József, /Étkezési paprika kerekasztal Zöldségtermesztés / Vegetable growing 38(1)