Kertészmérnök 21. (1979)
1979 / 12. szám
25 -sütött, kiabált, kacagott. Vele még a számok között újból és újból megjelenő Donald kacsa sem tudott versenyre kelni, akit utoljára egy gejzir tetején láttunk lovagolni, farkasszemet nézve egy vérszomjas medvével, valószínűleg a Sziklás hegységből. Amikor az amerikaian bájosra rafinált kacsa-csapat elkacsázott, a gyerekek produkciója következett. Ének és vers a Mikulásról - ez volt a "kötelező program", amivel fel kellett készülni a Mikulás fogadtatására. A legifjabbak - igaz olykor el- elcsukló hangon, s rimeken, versszakokon nagyvonalúan átugorva - nagy sikerrel teljesítették a feladatot. Közben egyre sűrűbben hangzott el a hívogató kórus, egyszercsak megjelent a Mikulás két krampusza kíséretében. A Mikulás elmesélte, hol, merre járt eddig, mennyi dolga volt az utóbbi időben. A nagy melegre való tekintettel a szakállát is levetette, amit egy Mikulás igazán megtehet. Következett a gyerekek beszámoltatása. A kérdésre, hogy ki az, aki nem volt jó, a mintegy 200 fős sokadalomból mindössze két elszánt nebuló jelentkezett. A színpadig azonban csak egyikük jutott el, mert a másik útközben meggondolta magát, valószínűleg a krampuszokban nem bízott túlságosan. Az egyetlen "rossz" gyerek tehát eljutott a színpadig, a Mikulás elébe, ahol kiderült, hogy igazából ő sem rossz, csak néha kicsit csintalan. Tovább folyt a műsor, a Mikulás nagy cukorhajigálás közepette elviharzott,és megjelentek a bohócok: Kefe és Paradicsom, majd ismét színre lépett Donald kacsa. Közben a Mikulás odafönn a klubhelyiségben az egyetemi dolgozók gyerekeinek kiosztotta a szakszervezeti ajándékcsomagokat, s lassan szétszéledt a gyereksereg. Ideje volt ebédelni és aludni menni. A színpadon amúgy is elkezdtek munkálkodni a technikusok, hogy a délutáni rádiófelvételhez előkészítsék a termet. Minden gyerek gazdagabb lett egy élménnyel: igazi sikeres Mikulás-előzetes volt. Köszönjük a Mikulásnak, a szervezőknek, s mindenkinek, aki tett valamit a nagyon jól összeállított színvonalas műsora délelőttért. J.I.