Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar Évkönyve 16. (1952)

Dr. Somos András: Télikáposzta öntözési kísérletek eredményei

TÉLIKÁPOSZTA ÖNTÖZÉSI KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI Í­rta: Dr. Somos András akad. lev. tag A kísérletek célja Az első ötéves tervidőszak végére hazánkban többszázezer hold szántóterület válik öntözhetővé. Ennek következtében az öntözéses növénytermelés legfonto­sabb kérdéseinek megoldása kutatóintézeteink igen fontos feladata lett. A zöldségnövények öntözéses termelése hazánkban régi keletű. A termeléssel kapcsolatos agrotechnikai kérdések megfelelő tanulmányozása azonban mind­­ezideig csak kismértékben folyt. Ezért a Zöldségtermeléstani Tanszék már több évvel ezelőtt megkezdte a legfontosabb zöldségnövények — többek között a káposz­ta — öntözéses termesztésével kapcsolatban felmerülő kérdések tanulmányo­zását. Kísérleteinkből elsősorban a télikáposzta öntözési módjára, az öntözések időpontjára, továbbá az egyes öntözések alkalmával gazdaságosan adagolható víz mennyiségére kívántunk feleletet kapni. A kísérleteket 1948-ban az „Amager” középhosszú torzsájú fajtával kezdtük. 1951-ben az ,,Amager”-en kívül a „Görög mázsás”-t is bevontuk a kísérletbe. Az újabb fajta bevonásával az volt a célunk, hogy megállapítsuk a két fajta közül melyik alkalmasabb öntözéses termelésre. A kísérleteket a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola akkori nagytétényi tangaz­daságában végeztük. A dolgozatban ezeknek a kísérleteknek eredményeit ismer­tetem. Irodalmi áttekintés A káposzta öntözéses termeléséről az első részletesebb hazai irodalmi adatokat Frank Melanie kísérleti beszámolójában találjuk (3). Ebben a dolgozatban Frank Melanie leírja, hogy a káposzta fejlődése a talaj maximális vízbefogadó képességé­nek 90%-os telítettsége esetén a legkedvezőbb. * Frank Melanie és Hank Olivér közös tanulmányából (4) megállapítható, hogy öntözéssel hazánkban a káposzta kh-kénti termése lényegesen növelhető. Kimutatják azt is, hogy a termésmennyiség növekedése a felhasznált öntözővíz mennyiségétől függ, de ezt pontosan nem határozzák meg. A mérsékelten öntözött területről kaptak nagyobb termést. Frank Melanie vizsgálta a téli káposzta vízfelvételének dinamikáját is. Vizs­gálatai során megállapította, hogy a tenyészidőszak alatt felvett vízmennyiség felét a téli káposzta augusztus és szeptember hónapok folyamán használja fel. A kiültetés után közvetlenül, valamint az érés befejezése előtt a vízfelvétel mértéke lényegesen kisebb (2). E. G. Petrov az öntözéses zöldségtermeléssel foglalkozó könyvében (5) a káposztát a legtöbb vizet kívánó növények közé sorolja. E. G. Petrov — de egyéb

Next