Kertészeti lapok 1890
1890. Augusztus / 8. szám
210 A füst a vegetáczióra gyökereztek, egy már előre elkészített és kigőzölgött ágyra ültetjük őket, párosan 20-22 cm. távolságra egymástól. A melegágyban 20—22 cm. mély tápdús föld legyen. Az ültetés után, napos időben, kevés árnyékot adunk, melytől idővel a már kifejlett palántákat elszoktatjuk. Az ültetésnél ajánlatos a palántákat két levélre elcsípni, mi által a felnyúlástól óvjuk meg. Továbbá az oldalon előtörő erős hajtások a virágzásra valamint gyümölcsözésre képesebbek lévén, teljes 14 nappal korábban szedhetjük a zöld babot. A virágzás idején minden figyelmünket oda irányítjuk, hogy a termékenyülést elősegítsük, mit a gyakori szellőztetés által el is érhetünk. Tehát levegőzni kell naponta, ha csak néhány perezre is. A bimbó képződés idején a babot feltöltjük és időközönként 3—4-szer híg trágyalével megöntözzük. A túlságos öntözés azonban csak hátrányára van, mert bár dús lombozatot kap babunk, annál kevesebb termést ad. Mindamellett szép időjárással ajánlatos naponta fecskendezni. Hajtatásra ajánlatos fajok, a fehér fragedett, Mont d'or stb. A füst hatása a vegetáczióra. Danger után írta : Keszthelyi Ernő. A növényzet fejlődése — mint tudjuk — sok minden körülménytől függ, sok mindenféle tényező gyakorol reá előnyös avagy káros befolyást. A jó kertésznek tisztában kell lenni ezekkel, mert csak úgy tudja saját érdekét kellőleg előmozdítani, csak így tudja a növényzet fejlődésétől anyagi hasznát érdeme szerint, kellő mértékben kinyerni. A növényzet fejlődésére károsan hat a füst, mely igen sok helyütt átka a kertésznek, anélkül, hogy baján segíteni tudna. Danger L, aki a füstnek a növényzetre való hatását sokáig és alaposan tanulmányozta, érdekes megfigyeléseket tett, melyek tanulságul szolgálhatnak a kertészeknek arra, hogy növényeiket miért óvják gondosan a füsttől s mily helyeket mellőzzenek, midőn kerteket, vagy gyümölcsösöket készülnek létesíteni. Egy kertész megfigyelései szerint, egy kertben, mely kis téglagyár közelében volt, ama 3 éven át folytatott kísérletek, hogy tűlevelű fákat ültessenek, eredménytelenek voltak, bárha a téglagyár füstje csak bizonyos határozott széliránynál alacsony vonalban húzódott a kert fölött. A körülbelül 100 méternyi távolságban levő téglaégető kemencze régi építési modorban készült. A kemencze boltozott tetején körülbelül 6 méternyi magasságban vagy 40 szűk il 2 méter magas kémény emelkedett, úgy hogy a füst s hőség még mindig elegendő magasságban oszlott el. Ezen a bajon egy magas kémény építésével mindenesetre lehetett volna részben segíteni. Midőn 1884., 1885. és 1886. évek junius hónapjának elején, napos, száraz, meleg napokon (30° B. árnyékban) a kőszénnel fűtött téglagyárban teljes tűzzel dolgoztak, s a füst alacsonyan az illető kert faültetvényei fölött szállott el, a telep Coniferái közül hirtelen nagy mértékben megbetegedtek az Abies- és Pinus-fajok, átlag 2—3 éves példányok. Legrosszabbul azonban Picea excelsa, Abies pectinata, A. Nordmanniana, A. balsamea, Pseudotsuga Douglasi és Pinus Strobus jártak. A fiatal, erőtől duzzadó, egészséges hajtások legtöbbjei a forró felhőtlen déli órák után lankadtan hanyatlottak alá, a tűlevelek üde világoszöld színét kénessárga, sötétszürke, később vörösbarna szín váltotta fel. A gyantás nedv oly nagy mértékben folyt, hogy minden egyes tűlevélen néhány csepp függött, olyannyira, hogy a legkisebb érintésnél az érintő kéz teljesen gyantában fürösztettnek látszott. Valamennyi megbetegedett tűlevél később lehullott, de a fiatal hajtások új fejlődése következett, melyek azonban nagyon sanyarúan fejlődtek. Csak több év után erősödtek meg a fák. A kertnek távolabb eső helyén fenyőfajok, melyeket a kémény füstfelhői nem értek teljesen épségben folytatták fejlődési munkájukat. Az előbb említett kert egyéb Coniferái közül következőképen nem sérültek. Chamaecyparis Lawsoniana, Ch. pisifera, plumosa és Thuya occidentalis. Az ugyane csoportban álló lombosfafélék közül következők nem sérültek : Weigelia.