Kertészeti lapok 1890
1890. November / 11. szám
dinnye hajtatása. 297 sem az éghajlatot, sem a talaj minőségét nem mérlegeljük, hanem ültetünk válogatás nélkül mihelyt lehet, és sehol sem észleltük, hogy a nehéz és nedves talajba ültetett fák többet szenvednének az őszi és téli, mint a tavaszi ültetéskor. Ezen állítás nem feltevésen, hanem kipróbált és beigazolt tényeken alapszik, és ha mindazok, akik ellentétes tanokat hirdetnek, hasonlókép összehasonlító kísérleteket tennének, önmaguk is bizonyára meggyőződnének, hogy nincs reá ok, miért ültessünk amolyan (hideg és nedves) talajba később, mint a könynyebb, lazább és kevésbbé vizenyősbe. Ezen jó urak káros befolyásokról beszélnek, s tudálékos nagyképűséggel magától értetődő dolgokra hivatkoznak ; — de hát voltaképen mi az, a mi magától értetődjék ? Erre egészen egyszerű és rövid válaszunk csak az, hogy bizony — semmi ! Hányszor hivatkoznak ezen ellenlábasaink káros hatású »jégkristályokra« és a téli ültetések folyományaként bekövetkező »gyökérrothadásra«, továbbá arra, hogy a hideg talajba ültetett fák gyökereire a hideg méregként hat, és van-e ezen állításokban csak egy hajszálnyi igazság is ? Hála az égnek — nincs ! Mindezek be nem igazolt elméleti dolgok, tűnő álomképek, melyek habár a papiroson valóknak látszanak is, a gyakorlati kísérletek folytán valótlanoknak bizonyulnak. Zárszavunk pedig csak az, hogy ha már a fentebb hirdetett tanoknak vonakodnak hitelt adni, tegyenek minél szélesebb körű kísérleteket, s győződjenek meg saját tapasztalataik folytán tanaink igaz voltáról ! Mert a tapasztalat a legjobb mester ! A dinnye hajtatása. Irta : L'huillier István. A dinnye hajtatásához 3—4 éves magot használunk, egyáltalában mindenütt ilyent kellene használni. Az első hajtatáshoz korai fajtákat választunk, milyen pl. a kis prescott, az angol és narancs cantaloup. A magot január első felében vetjük, mihez egy egyablakos ágy elégséges. A szükséges mennyiségű földet még őszszel készítjük el és az átfagyás ellen megvédjük. Ehhez a legjobb melegágyi földet veszszük, melyet híg trágyalével ismételten átöntözünk. Lótrágya és fahulladékból készült ágyunk, midőn jól átmelegedett, 30 cm. vastagon töltetik meg a nevezett földdel ; a ládát pedig vastagon körül rakjuk trágyával. Midőn a föld gyomrában a hőmérő elérte a + 30—35R. fokot, a láda levegője pedig a 4 16 —24 R. fokú meleget, 10 cm. átmérejű cserepeket sülyesztünk az ágyba jó szorosan egymás mellé. Ezeket a fentebb említett keverékfölddel töltjük meg, kissé megnyomjuk és egy-egy szem magot tűzünk belé. Közvetlen az ágyba is lehet vetni, melyhez ujjunkkal 6—8 cm. távolságban egymástól 3 cm. mély barázdát vájunk s ezekbe vetjük a magot egymástól ismét 6—8 cm. távolságba. Igen jó a tőzegdarabokba való vetés is, melyeket azután mindenestől elülte- ' tünk. De minden esetben az ágy közepére essenek a magvak vagy a maggal ültetett cserepek, mivel ha közel állanak a nedves deszkafalhoz, könnyen rothadást kapnak. Ezek után az ablakot fölteszszük és szalmatakaróval befödjük. Az előbúvó kis palántákat fokozatosan a világossághoz szoktatjuk, míg végre a takaró egészen levétetik és csak éjelenkint vagy nagyon zord szeles napokon födjük be ismét nappal is. A nap legmelegebb óráiban kevés levegőt adunk olyanképen, hogy az ágy fölső szélén az ablakot 3—6 cm. magasságra emeljük. Ez alkalommal az ablak keretének belsejéről is letöröljük a nedvességet. Nem sokára a magvak kikelése után új ágyat csinálunk, melybe, midőn az első már hűlni kezd, a palántákat cserepestől sülyesztjük. Ha pedig a magot közvetlenül az ágyba vetetjük, úgy ezt az újabb ágyat, mint áttűzdelőt használjuk föl, minél a következőképen járunk el. Az ablakok fölrakása után 3-4 nap múlva 10 cm. átmérejű cserepeket sülyesztünk az ágyba szorosan egymás mellé ; ezeket a már nevezett minőségű földdel töltögetjük meg, s néhány nap múlván, midőn már minden jól átmelegedett, tűzdeltetnek palántáink a cserepekbe egyenkint, még pedig annyira, hogy a szár egész a sziklevélig