Kertészeti lapok 1890
1890. Február / 2. szám
A rózsák alkalmazása a kertekben ésparkokban 33 veset és nedveset. Mind a két talajrész 3—4 láb mélységű és kisebb-nagyobb mélvben homokkal kevert elkorhadt turfa-féle talajból áll. Mindkettőt tavasz felé többnyire 4—8 hüvelyknyi víz borítja el, mely víz azonban tavasz vége felé elszikkad. A mérsékelt nedvességű talajon nyáron, mintegy gyenge láb mélység alatt, míg a nedvesen 4—6 hüvelyk alatt víz van ; hogy tehát mind a két talajrész egyaránt alkalmassá váljék a dinnyetermesztésre, a következő mívelési módot ajánlom. Tavaszkor — még jobb őszkor — a mérsékelt nedves talaj részen széles táblákra osszuk fel egyenlőképen az egész dinnyének szánt tért, mely táblák középrészei 3 lábnyi szélességben a jobbrólbalról fenmaradt P/2 láb térnek felső talajával egy láb magasan ágyakra feltöltetnek, és pedig úgy, hogy felületük mintegy púpot képezzen, mely arra szolgál, hogy a rohamosabb eső lefolyhassék rajta. Hogy a talaj gyepszine eleve kapával eltávolítandó, nem is kellene mondanom. A nedves talajon már 9—9 láb széles táblák hasítandók ki s itt, a 3—3 lábnyi fennmaradt talajjal nem egy, hanem két láb magas ágyak készítendők. Hogy az ilyen ágyakon csakis sorokban nevelendő a dinnye és pedig 1 — 1 lábnyi távolságban, magától értetődik. E kétféle míveletnél kettős eredményt fogunk elérni : először azt, hogy a feltöltés által az ily talajból előfordulni szokott úgynevezett korhany vagy televény-savany a levegő hozzáférhetősége által elszáll, másodszor, hogy úgy az egy, mint a két lábnyi magasságba feltöltött ágyakban a hajcsövesség természetes törvényénél fogva a most majd egyenlő 2—2 láb mélységről felszivárgó talaj vizét a dinnyék a nagy nyári hónapokban akadálytalanul és károsodás nélkül felhasználhatják. Végre megjegyezni kívánom még, hogy miután egy helyben semmiféle talajban egy és ugyanazon növényt állandóan tenyészteni nem lehet, gondoskodni kell arról, hogy a táblák az első két-három év után ugarrendszer mellett egyik esztendőben kevés mészszel vagy márgával, másikban pedig állati trágyával is míveltessenek. A közvetett mész- vagy márgatrágyázás által egyrészt a gazdag turfa-televény jobban felbontódván, abban a növényi tápsók érvényre jutnak, másrészt, mint maga a mész, a dinnyenövényeknek közvetlen tápszerül is behatóan szolgálnak. A rózsák alkalmazása a kertekben és parkokban. Irta L'huiler István, az istvántelki kertészképző-intézet alkertésze. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy a magas törzsű rózsák, az úgynevezett rózsafácskák, igen szép alakot adnak, melyben legtöbb fajtájuk tökéletesen és dúsan virágzik, de azt sem tagadhatjuk, hogy a magastörzsű rózsafácskák, ha mindenüvé és túlságos számban ültetjük, unalmas egyformasággá válnak. A rózsa oly különböző növésében, alakjában és virágzásában, hogy kénytelenek vagyunk minden egyes osztályt avagy fajt külön-külön alakban és módon nevelni. Ezt már igen sokszor és sokan mondták ugyan, de nem lehet eléggé ismételni, mert különben a magas törzsű rózsák egyeduralmának már régen vége volna. A rózsák legáltalánosabb alakjai: a bokor-rózsa, a magas törzsű rózsa, a gúla-alakú rózsa (pyramis) és a rózsa-oszlop, a rózsa mint kúszó növény, az alacsony és lehajtott rózsa (ágyakon). A bokor-rózsa alacsonyan ojtott vagy dugványról *) szaporított bokrocska, több rendetlen mint rendes alakkal, melyet egyenkint útszélen, gyepen vagy nagyobb ágyakra alkalmazunk. Ez utóbbi esetben az ily czélokra használt rózsafaj terjeszkedését jól kell ismernünk, hogy a magasabban növőket középre, az alacsonyabbakat pedig ezek közé ültessük. Ily ágyakra használhatunk egyszer nyiló fajokat (nyári rózsa) vagy körül ültetjük őket alacsony Noisette, Bourbon és remontáns rózsákkal, avagy pedig csak többször nyiló fajokat ültetünk oda. Az ágyakat rendesen vagy szabálytalanul alakíthatjuk. Az utóbbi módot fogadjuk el, mert a rózsák oly különbözően nőnek, hogy az ágyat bizonyos rendes alakban fentartani lehetetlen. *) Dugványról csak azokat a fajtákat neveljük, melyekről már meg vagyunk győződve, hogy jól virágzanak, anélkül is, hogy be volnának ojtva. Szerk.