Kertészeti lapok 1891

1891. Május / 5. szám

.4 dinnye 129' belül 1 m. átméretű halmon, katlanszerű fészket, tányért vájunk, melybe aztán a me­legágyban már megnevelt palántát ültetjük. E palánták megneveléséhez a melegágyat április derekán csináljuk meg és akkor vet­jük el a magot is, s a palántákat, mihelyt kikeltek, s első leveleiket kifejlesztették, egyenkint apró cserepekbe ültetjük és csere­pestül melegágyba sülyesztve, ápolgatjuk, míg a kiü­ltetés ideje el nem érkezik. A fészkekbe csak június elején ültetjük s csak nagyon szép időjárás mellett május vége felé. A kiültetett palántákra üvegharango­kat borítunk vagy hasonló óvótárgyat. Csen­des, napos időben a harangok szellőztetnek, idők v­zönkint egészen levétetnek s végre, mi­dőn az indák megindultak s a harangok szé­lét elérték, ezek végképpen eltávolíttatnak. Midőn palántáink 4 -5 levelet kifejlesztet­tek, akkor 2 levélre elvágatnak, s igy vágjuk el az indákat is azzal a különbséggel, hogy ezeket már 4 levélre hagyjuk , míg az újból előtörő indákat pedig 8 levélre. A mely in­dákon gyümölcs mutatkozik, azokat a gyü­mölcs fölött egy levélre rövidítjük meg. He­tenkint egyszer híg trágyalével öntözzük meg, de vigyázva, hogy a palántát le ne lo­csoljuk, tehát csak a földjére öntsü­k a töve körül. Időközönként tiszta vízzel öntözzük meg és különösen száraz időjárás mellett na­ponta legalább egyszer meglocsoljuk s ha lehet, úgy ezt mindig este tegyük. Itt megjegyzem, hogy a dinnye­palánta növekedésére, gyümölcsének kifejlődésére, valamint c­ukrosságára és fűszerességére nagy befolyása van az öntözésnek, de külö­nösen a víz minőségének. Ezt egy újabbkori tapasztalt termesztőnél fedeztem fel, a­ki ugyanis úgy készíti el dinnyéinek öntözésé­hez a szükséges mennyiségű vizet, hogy a levegőn, napon állni hagyja, hogy a levegő hozzájárulása által keménységét veszítse és meglangyuljon. Az öntözést rendesen a kora reggeli órákban vagy a mi még jobb, alkonyatkor végezzük, ez­által elérjük azt, hogy dinnyéink olvadékony,, czukros, fűsze­res zamatja felséges lesz. És ha dinnyéink öntözésére ügyelünk, úgy azok soha sem lesznek taplós, pudvás sem pedig rozsdásak, mely rossz tulajdonságokat csakis a hideg, kemény vízzel való öntözéstől kapják, kivált­képpen, ha verőfényes nappal, hőségben ön­tözzük meg vele. Kísérletül öntözzön meg bárki egy még nem egészen kifejlődött s gyümölcscsel meg­rakodott dinnyetövet, verőfényes nappal, nem szükséges, hogy azt éppen a déli óra alatt tegye, hanem az ehhez közel eső időtáj­ban hideg kútvízzel. Azt fogja tapasztalni, hogy dinnyéje megdermedt ; ezen tő gyü­mölcséből hiányzani fog a nagyobb mennyi­ségű c­ukrosság, nem lesz olvadékony, ha­nem taplós, fűszeressége pedig a rendesen ápoltakéhoz képest, mintha nem is volna. A dinnye, mint futónövény, felfuttatásá­ról már igen sokszor hallottam egyet-mást elmondani, valamint olvastam is egyet-mást nagyszerűségéről, de mindaddig, míg azt magam is nem láthattam, ellene voltam számmal, szándékommal. Mint mondom,, mindaddig nem tudtam hinni a dinnye, mint futónövény alkalmazásának szépségében, míg azt saját szememmel nem láthattam. Előre bocsátom, hogy az e módon való alkalmazá­sa a dinnyének nem holdakra menő telepek­re való, mert ez inkább csak kertked­velők mulatságául szolgálhat, kik szívesen elbarmálódnak és eldolgozgatnak kis kert­jükben, kedves növénykéiket tisztogatva, kö­tözgetve ápolják és figyelemmel kisérve min­den újabb tüneményt, átmenetet, örvendez­nek a természet szépségében. De feltétlenül szükséges is, hogy az ilyen felfutó dinnyét szüntelenül figyelemmel kisérjük, mivel csak­is úgy érhető el a czél. Már az első hajtások felkötésétől fogva naponta meg kell néze­getni, vájjon nem szakadt-e le valamelyik indája avagy nem szükséges-e újabb haj­tását vagy gyümölcsének csutkáját felkötni, hogy az súlyánál fogva le ne húzza indá­ját. Egyszóval, köztük kell élnünk, mint ahogy növényei között él a következő soraim­ban bemutatott kertkedvelő : A nyolc­vanas évek egyik tikkasztó augusztusának vége felé egy napon a sim­meringi »Heide« alá szorított bennünket a fehér stráflis »Xordparter.« Itt parancsot kaptunk, hogy az Untere Prater-Brückét irányomba ejtsem és mint oldalvéd, a Duna partján felfelé haladjak. Kis csapatommal elszakadva a törzstől, az adott irányban ha­ladtam közvetlen a Duna-csatorna partján. A nagy hőség és por következtében alig ve­hette ki tisztán az ember a távolabb eső épületeket , egyszerre csak egy kiválóan csi­nos kis házat, ritka léczkerítéssel körülvett kis telket pillantok meg, mely léczkerítés hézagain keresztül látom, hogy ott dinnye van 10.

Next