Kertészeti lapok 1892
1892. Október / 10. szám
262 Modern virágágyak, Budapest fő- és székváros sétaterein, trágyával, 1 mol. szuperfoszfáttal, 1 mm. kénsavas ammóniakkal és három szekér mészszel trágyáztam meg. Az eredmény az volt, hogy a káposzta itt sokkal nagyobbra nőtt és sötétebb színű lett, mint azon a parczellán, amelyet csak ugyanannyi istállói trágyával és mészszel trágyáztam meg. A műtrágyával megtrágyázott parczella egyes sorai visszamaradtak és pedig olyan helyen, ahol a télen át burgonya volt kupaczokban, s ennél fogva sok bolt föld került felülre. A visszamaradt tíz sor közül ötöt utólag rozmnuspogácsa-liszttel trágyáztam meg, a kilogrammot hintve 25 négyzetméterenkint. A megtrágyázott öt sor négy hét alatt utolérte a többit, ellenben a pótlólag meg nem trágyázott sorok azután is visszamaradtak. A tisztán istállói trágyával megtrágyázott parczellán egyes sorokat időközben szintén megtrágyáztam riezinuspogácsa-liszttel s az eredmény szintén szembeötlő volt. A spárgát 1 mm. szuperfoszfáttal, 1 mm. kainittal és 35 kg. chilisalétrommal trágyáztam meg 1/2 holdon. Az eredmény az lett, hogy az első évben a spárga szárai hoszszabbra nőttek, lombozata sötétebb színű, majdnem egészen fekete volt, a következő évben pedig sokkal finomabb szárakat adott, mint amilyenek trágyázatlan földben nőttek. A spárgát júniusban trágyáztam meg, Tigorkán a chilisalétrom szinte csodát mívelt, melyből 25 négyzetméterenként 1 kilót használtam fel, ellenben a babra hatástalan maradt. A Thomas-salak és karnit, úgy a levélzet, mint a hüvelyek fejlődését nagyon előmozdította. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy a műtrágyák a kertészetben is nagy szolgálatokat tehetnek. (Möllers Deutsche Gärtnerzeitung.) Modern virágágyak Budapest fő- és székváros sétaterein. Ilsemann Keresztély főkertésztől. Úgy hiszem, hogy a magyar kertészet felvirágzásának némi szolgálatot teszek azzal, ha a kertészeti egyesület közlönyében néhány czikket teszek közzé virágcsoportokról, azok fekvéséről, rendezéséről és ültetéséről ; mindenekelőtt azonban álláspontomat kívánom kifejteni, amelyet modern kertek és nyilvános sétaterek további tökéletesítése czéljából elfoglalok. Azt tapasztaljuk, hogy az életben minden változik , s ez alól egyesek és a tömegek ízlése sem tesz kivételt. S ez nemcsak korunk szabadalma, mert a legrégibb kor népei épen úgy, mint azok a kik utánuk következtek egészen napjainkig, mindig hódoltak a divatnak, s ehhez képest a különböző időszakokban az ízlésnek különböző iránya is fejlődött. Tagadhatatlan tény az, hogy a divat párhuzamosan változik az emberek gondolkozásmódjával. Amint az egyik irányt változtat, a másikat is kizökkenti kerékvágásából. S miben nyilvánul a divatnak e változása? Abban, hogy mikép juttatjuk érvényre,mikép testesítjük meg a különböző czéloknak megfelelően. Ez az a mi a divatnak irányt ad, a mi leginkább változik. Valamint a hivatottak és nem hivatottak mindenhez a mi »modern« buzgón ragaszkodnak, épen úgy karolták fel az ügy hátrányára a szőnyeg-kertészetet is. Mindenki szőnyeg-ágyakat akart csinálni s boldog boldogtalan azt hitte, hogy csak akarni kell. Sőt néhány apostola a szőnyegkertészetnek mindenkire nézve érvényes irányt akart megszabni műveiben, s ezzel elérkeztünk ahhoz az irányhoz, mely sohasem változó, sablonszerű csoportokat teremtett többé kevésbbé jó minták után -, aki a kertészet fejlődésének történetét figyelemmel kísérte, annak ez bizonyára nem kerülte ki a figyelmét. Valahányszor egy-egy ilyen szőnyegágy előtt megálltam, mindig azt a benyomást tette rám, hogy oly kertművésznek a műve előtt állok, aki tájkertészeti tudományának alapját nem a gyakorlatban vetette meg valamely derék mester vezetése alatt és saját megfigyelései vagy saját esztétikai érzése szerint, hanem minden gondolkodás nélkül egyszerűen utánoz s akinek a gyakorlatban nincs annyi önálló megfigyelő és ítélő képessége, hogy a megszokott sablonszerűség bilincseit lerázhatná magáról. Ezek a talmi-