Kertészeti lapok 1892

1892. Október / 10. szám

262 Modern virágágyak, Budapest fő- és székváros sétaterein, trágyával, 1 mol. szuperfoszfáttal, 1 mm. kénsavas ammóniakkal és három szekér mészszel trágyáztam meg. Az eredmény az volt, hogy a káposzta itt sokkal nagyobbra nőtt és sötétebb színű lett, mint azon a par­czellán, a­melyet csak ugyanannyi istállói trágyával és mészszel trágyáztam meg. A műtrágyával megtrágyázott parczella egyes sorai visszamaradtak és pedig olyan helyen, a­hol a télen át burgonya volt kupa­czokban, s ennél fogva sok bolt föld került felülre. A visszamaradt tíz sor közül ötöt utó­lag r­ozmnuspogácsa-liszttel trágyáztam meg, a kilogrammot hintve 25 négyzetméterenkint. A megtrágyázott öt sor négy hét alatt utol­érte a többit, ellenben a pótlólag meg nem trágyázott sorok azután is visszamaradtak. A tisztán istállói trágyával megtrágyázott parczellán egyes sorokat időközben szintén megtrágyáztam riezinuspogácsa-liszttel s az eredmény szintén szembeötlő volt. A spárgát 1 mm. szuperfoszfáttal, 1 mm. kainittal és 35 kg. chilisalétrommal trágyáz­tam meg 1/2 holdon. Az eredmény az lett, hogy az első évben a spárga szárai hosz­szabbra nőttek, lombozata sötétebb színű, majdnem egészen fekete volt, a következő év­ben pedig sokkal finomabb szárakat adott, mint a­milyenek trágyázatlan földben nőt­tek. A spárgát júniusban trágyáztam meg, Tigorkán a chilisalétrom szinte csodát mí­velt, melyből 25 négyzetméterenként 1 kilót használtam fel, ellenben a babra hatástalan maradt. A Thomas-salak és karnit, úgy a levélzet, mint a hüvelyek fejlődését nagyon előmozdította. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy a mű­trágyák a kertészetben is nagy szolgálato­kat tehetnek. (Möllers Deutsche Gärtner­zeitung.) Modern virágágyak Budapest fő- és székváros sétaterein. Ilsemann Keresztély főkertésztől. Úgy hiszem, hogy a magyar kertészet felvirágzásának némi szolgálatot teszek az­zal, ha a kertészeti egyesület közlönyében néhány czikket teszek közzé virágcsopor­tokról, azok fekvéséről, rendezéséről és ül­tetéséről ; mindenekelőtt azonban álláspon­tomat kívánom kifejteni, a­melyet modern kertek és nyilvános sétaterek további töké­letes­ítése czéljából elfoglalok. Azt tapasztaljuk, hogy az életben min­den változik , s ez alól egyesek és a töme­gek ízlése sem tesz kivételt. S ez nemcsak korunk szabadalma, mert a legrégibb kor népei épen úgy, mint azok a kik utánuk kö­vetkeztek egészen napjainkig, mindig hódol­tak a divatnak, s ehhez képest a külön­böző időszakokban az ízlésnek különböző iránya is fejlődött. Tagadhatatlan tény az, hogy a divat párhuzamosan változik az emberek gondolkozásmódjával. A­mint az egyik irányt változtat, a másikat is ki­zökkenti kerékvágásából. S miben nyilvá­nul a divatnak­ e változása? Abban, hogy mikép juttatjuk érvényre,­­mikép testesítjük meg a különböző czéloknak megfelelően. Ez az a mi a divatnak irányt ad, a mi leg­inkább változik. Valamint a hivatottak és nem hivatot­tak mindenhez a mi »modern« buzgón ra­gaszkodnak, épen úgy karolták fel az ügy hátrányára a szőnyeg-kertészetet is. Mindenki szőnyeg-ágyakat akart csinálni s boldog boldogtalan azt hitte, hogy csak akarni kell. Sőt néhány apostola a szőnyeg­kertészetnek mindenkire nézve érvényes irányt akart megszabni műveiben, s ez­zel elérkeztünk ahhoz az irányhoz, mely sohasem változó, sablonszerű csoportokat teremtett többé kevésbbé jó minták után -, a­ki a kertészet fejlődésének történetét figyelemmel kísérte, annak ez bizonyára nem kerülte ki a figyelmét. Valahányszor egy-egy ilyen szőnyegágy előtt megálltam, mindig azt a benyomást tette rám, hogy oly kertművésznek a műve előtt állok, a­ki tájkertészeti tudományának alapját nem a gyakorlatban vetette meg valamely de­rék mester vezetése alatt és saját megfi­gyelései vagy saját esztétikai érzése szerint, hanem minden gondolkodás nélkül egysze­rűen utánoz s a­kinek a gyakorlatban nincs annyi önálló megfigyelő és ítélő ké­pessége, hogy a megszokott sablonszerűség bilincseit lerázhatná magáról. Ezek a talmi-

Next