Kertészeti lapok 1892

1892. November / 11. szám

A trágyázásról, tehát e vázák­ sötét, majdnem nagyon komor színét kellett figyelembe venni, a­minek összeállítására nézve pedig nekem is a szín­harmónia törvényeihez kellett alkalmaz­kodnom. A vázák hideg színárnyalatának enyhí­tése végett, az ágy alapját Sedum carneum­ból vetettem meg, s ezen az alapon csináltam aztán a többi növény számára az egyes ara­beszkeket és szalagokat, de úgy, hogy az egyes alakok a Sedum fehér alapjából 20 cmig kiemelkedtek. A váza körül Iresine Lindeni, Alternanthera nana compacta au­rea, Alternanthera versicolor, Alternan­thera amoena, Lobelia Kaiser Wilhelm, Alternanthera paronychiodes nana compacta voltak; egyes magasabb növényükül pedig Thuja nana compacta és Acalypha trico­lor alkalmaztatott. A­mi az Acalypha tricolornak szőnyegágyakra való alkalma­zását illeti, arra vonatkozólag a követ­kezőket kell megjegyeznem: ez az erre a czélra alkalmas legszebb növények egyike. A régi tenyésztési mód szerint nyáron át nedves-meleg, árnyas melegházban ápolt Acalypha levélzetének szinte páratlan szép­ségét csak akkor fejti ki, ha a szabadban a leg­naposabb helyre tápdús, könnyű, homokos földre ültetjük s a forró időben bőven ön­tözzük. Ha az Acalypha tricolort rózsaszínű Pelargoniumokkal, Iresine Lindenivel és Centaurea candidissimával alkalmazzuk, oly pompás virágvegyületet kapunk, a mely még azokat az embereket is elragadtatja, a kik­nek kevésbé finom műérzékük van. A trágyázásról. Irta : Németh József javító intézeti főkertész Aszódon. Hogy a trágyázás mily fontos talajjaví­tási eljárás, azt hiszem, nem kell bőveb­ben fejtegetnem. Tudja mindenki, a­ki növénytermeléssel foglalkozik, hogy termé­ketlen, sovány talaj még burjánt és gyomot sem igen nevel. A­z ily földben kultúrnövényt még kevésbé termelhetünk , legalább siker­rel nem. Megtörténhetnék ugyan, hogy ha az ily szegény talajt vegyileg megvizsgálnák, találnánk benne oly ásványi alkatrészeket, melyekben egyes növények talán még disz­lenének. Esetleg valamely műtrágya hozzá­adásával is ezélt érhetnénk. Ilyen részle­tes trágyázással azonban, nem aratnánk mindig abszolút sikert. Különösen akkor nem, midőn többféle növény termelésével kell foglalkoznunk. Kell tehát, hogy olyan általános talajjavításról gondoskodjunk, mely által bármely növény termelhető legyen. Nincs az a sok, mely ha nem pótolta­tik, idővel el ne fogyjon. Ééppen így va­gyunk a talajjal is. Azért a növények által kiaknázott tápanyagot többé-kevésbé visz­sza kell adnunk a talajnak, hogy ismét életrevaló növényeket nyerjünk. A trágyá­zás oly sokoldalú és oly sok tenyezőtől függ, hogy erre nézve állandó szabályokat nem állíthatunk fel. Másként trágyázzuk a homokos, másként, az agyagos talajt. Né­mely növények megtűrik a friss trágyát, mások ellenben ilyenben nem tenyésznek jól. De a talajnak természettani tulajdon­ságát is tekintetbe kell vennünk a trá­gyázásnál. Mert szomorú tapasztalatra éb­redne az, ki az amúgy is heves homokos talajt friss trágyával akarná javítani. Ta­pasztalásból tudjuk, hogy a meleg napok beálltával, mily nagy mértékben felmele­gedik a homokos föld. Ennek pedig na­gyon egyszerű magyarázata van. Szemcséi nagyok, minél fogva igen laza és a me­legséget könnyen magába veszi. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az ily me­leg természetű talajba került friss trágya erjedésnek, felbomlásnak indul, mi­által nagy hőfokú melegség támad, benne növé­nyi élet nem képzelhető. Már most ebből az következnék, hogy homokos talajt egyáltalában nem szabad friss és különösen a heves természetű ló­trágyával javítani. Azonban ez nem így van. Mert sokszor megtörténik, hogy vala­mely homokos területet okvetlenül javítani kell. Más trágyánk pedig nincs, mint csakis friss lótrágya. Ily esetben a beülte­tést megelőzőleg néhány héttel hordjuk a trágyát az illető területre, vékony réteg­ben szórjuk szét és ássuk be. Ha nagy mennyiségben adnánk, minden esetre kárt vallanánk. Egyfelől azért, mert a rotha­dás következtében fejlődő melegség, más-

Next