Kertészeti lapok 1892

1892. November / 11. szám

29. A zeller­ vári ezt, összefűznek, azután reátűznek egy cserépcsövet, melynek bővebb vége alul ke­rül. Most föleresztik a kötést, óvatosan ki­húzzák a fonalat, a felszabadult lomb neki­lapul a cső belső falainak, szabadon hagy­ván a bordák szivét a melyhez a levegő is hozzáférhet ekként. 8—10 nap múlva vágni lehet e zellerbordákat, mert teljesen meg­fehéredtek és készek a piaczi eladásra. Fokozatosan megejtett fehérítéssel bizo­nyos, megállapított időre és megállapított mennyiségeket lehet piaczra szállítani. Ez nagyon egyszerű, nagyon jó módszer, mely azonfelül nagyon csekély munkát igényel. Fel kell említenem, hogy a zellert pinczé­ben is lehet fehéríteni. A növényt itt tiszta homokba rakjuk, akár tövenkint egyesleg, akár sorokban, első esetben köröskörül, a másodikban kétoldalt feltöltvén földdel. E fehérítés csak kicsinyben, házi fogyasztásra alkalmazandó. Tenyésztenek még metélő zellert is. E czélra április—júniusban történik a vetés, szórva, 200 gramm mag egy árva. Száraz időben locsolni kell a vetést, ez me­leg napokkal egyetemben sietteti a csírá­zást, mely egyébként sokáig tart, és azután a növényt frissen kell tartani, hogy meg ne szívósodjék a lombja. Ha 15 — 20 d­mtrnyire növekedett a zeller, akkor lehet sze­dni. Gyorsan újra kihajt, minden 2—3 nap múlva lehet ugyanazon tőről zöldjét metélni és ekként nyarantszaka egész szeptember végéig lehet szedni. Ha a metélő zellert nem szedjük onnét, a­hol kikelt, hanem először átültetjük a kikelt palántákat és onnét metéljük, akkor sokkal szaporábban hajt és többet lehet szedni. Ha pedig korábban óhajtjuk a zöldet, akkor februáriusban vethetünk melegágyba és szükség esetén kiritkítjuk. A gumós seller (1. a 2. és 3-ik ábrát igen ajánlható faj, különösen téli eltar­tásra és fogyasztásra. Ennek csak gyökérgu­mója szolgál eledelül, akár salátaképen, akár hússal főzve. Tenyésztése nem nehéz. Jó vérmes, régibb trágyázású földet szeret, elégséges, illetve bőséges locsolást, még bő­vebbet, mint a bordás zeller. Akkor vetik a gumós zellert is, mikor a bordásat, zsenge korában ugyan akként kezelik is, az átülte­tés se maradjon el. A legelső vetést már­czius elején ejtjük meg melegágyba, innét a rászokat egy kihűlt melegágyba pikk­oz­zuk, mintegy oskolázni és csak április vége felé ültetjük ki állóhelyekre szabadba akár magányosan, akár köztes ültetéssel, jól­lehet, hogy jobb, ha magányosan ültetik 30 — 40 d­mtrnyi egymástól a távolságra. A második vetés május hó első napjaiban egyenest álló helyére ejtetik meg 40 d­mtrnyi körületi távolságban. A gumós­zeller növése folyamában kis gondozást kíván, a­melyet a következőkben ismertetünk : Úgy az átültetésnél, valamint ha nem­­s­ültetjük át, minden mellékgyökeret és egyéb gyökérsarjat el kell távolítani, mert ezek ártanak a főgumó szabályos fejlődésé­nek és ezek, ha elhatalmasodnak, eltorzítják Prágai gumós zeller. Lipcsei gumós zeller.

Next