Kertészeti lapok 1893
1893. November / 11. szám
293 A GYÜMÖLCSFANEVELÉSRŐL ÁLTALÁBAN. Kisebb táblák 25- 30 sőt 50 méter szélességig is egy darabba, egyszerre vehetők mívelet alá, azaz, az egész szélességet egyszerre elfoglalhatjuk, a szélesebb területeket pedig két vagy több részre osztva, vesszük sorrendbe forgatás alá. A rigolozás abból áll, hogy a kimért területen árkot húzunk, az első árokból kikerülő földet az árok külső széle mellé hosszú prizmába hányjuk, a másodikból az elsőbe, a harmadikból a másodikba s így tovább mindaddig, míg végre az utolsó árkot az első árokból kikerült földdel töltjük meg. Az árkokat egyenesen egyenlő szélesen és mélyen kell kimérni és kiásni, mert egyébként a területnek felületét egyenesre emelni nem lehet, mert mihelyt az árkok rendes szélességét és mélységét szem elől tévesztjük vagy megzavarjuk, a kivetett árkok egyenlőtlenül telnek, egy rendetlen hepe-hupás felületet kapunk, melyet aztán csakis újabb földmozgósítással és rendesen kétszeres költséggel hozhatunk ismét helyre. Éppen ezért kell igyekezni arra, hogy a rigolozást minél szebben, rendesebben és szakszerűen végezzük. Homokos, laza területen az egész munkát könnyen ásóval végezhetjük. Kötött, agyagos és sziválykos talajba azonban költségesebben csákány-tő vágós lapáttal kell dolgozni. Mindennemű kultur növény alá előnyös, sőt feltétlen szükséges a rigolozás s annak minden 5—16 évben ismétlése, hogy a felületen lévő növénytápból kimerült réteg ismét időt nyerjen az atmospherák behatása alatt, a tápanyag felvételre az izmosodásra. A faiskolában azonban a rigolozást az évjáratok vagy fordák szerint vesszük sorrendbe, azaz, a szerint, amint a táblák beültetés alá kerülendő beosztva vannak. Könnyű, homokos, porhanyós talajnak a tavaszi forgatást tartják legjobbnak, lévén a tél tartama alatt a terület kellően pihent, ellenben a kötött, agyagos területeket őszszel előnyösebb forgatni, mert, az alulról felkerülő sziválykos agyag hantok a téli fagy, hólé és csapadékos időjárás alatt mintegy megérlelődnek, porhalósak, lazák lesznek. Itt pl. a vezetésem alatt álló faiskolában a talaj annyira míveletlen és vadagyagos helyenkint (ami különben így van Erdélynek majdnem minden vízmenti és hegylábi területén, valamint a Dunántúl hegyesebb, kötöttebb talajú vidékén is), hogy már az első ásónyom után, 20—25 cmtren alól olyan szivakos réteget kapunk, mint a nyersszappan, amelyet vágni igen, de szétverni, elporlasztani nem lehet. Itt tehát csupán az őszi forgatás az, amelyre súlyt fektethetünk s a melylyel czért érünk. Rigolozhatunk továbbá még télen is, addig, amíg a föld vastagon nincs átfagyva, sőt még akkor is, ha a hóréteg már vastagon fekszik. Ilyenkor azonban a rigolozandó területről a havat letakarítjuk, nehogy alá temesssük, mert a föld alá temetett hó későn olvad s ennek következtében a talaj sokáig hideg marad és mert végre, ha elolvad, a föld utána roskad horpad s kellemetlen utánegyengetési dolgokat szerez. Azáltal, hogy a tápdús földréteg mintegy 20—25 cmti mélyre kerül, abba az előnyös helyzetbe juttattuk csemetéinket, hogy azok már az elültetéskor gyökereikkel ama réteget érintik s azt növekedésökre azonnal felhasználhatják — abból táplálkozhatnak s fejlődésüket és diszlésöket biztosítják. Nem kevésbé figyelemreméltó előnye a rigolozásnak az is, hogy a gyomfélék mélyen elásatván, nem egykönnyen tudnak kihajtani s igy a faiskolai táblák tisztán tartását is felette elősegítjük. Sovány, avagy kellő tápanyag hijjában lévő terület és oly táblák, amelyek már fatenyésztésre használtattak, elkerülhetlenül szükséglik a megfelelő földkeverék vagy trágyával való feljavítást. Túlságosan homokos területeket leginkább agyag, iszap