Kertészeti lapok 1893

1893. Március / 3. szám

63 A NAGY HAVAZÁSOK KÖVETKEZTÉBEN MEGSÉRÜLT FÁK GONDOZÁSAI­ h­oz. Ha azonban a talaj, mint a legtöbb­ helyen csak sekélyebb vagy közepes táp­rétegű, az ilyen át nem ültetett fának karótöve hamar eléri a sovány vagy köves altalajt, ekkor növésében vissza marad el­satnyul és kivész. De még az ilyen fának kevés gyökérzetével az esetleges átültetés­nél nagyon sovány reményekkel lehetünk a megeredéséhez. Mindezen hiányosságon, kérdéses ered­ményen a faiskola van hivatva segíteni és e rövidségektől a fát ültetni s tenyészteni kívánó közönséget megóvni. A csemetéknek már palánta korukban való átültetése s gyökereiknek metszése által az egy-két idomtalanul lefelé növő karó-gyökér helyett szép formás gyökér-­ nyakat, arányosan körüloszló erősebb és számtalan hajszálgyökeret nyerünk. Ezek a föld felületéhez közelebb a tápdús rétegbe folynak szét,­­ könnyebben táplálkoznak, de még a talaj hiányosságán mi is köny­nyebben segíthetünk, mert úgy a földnek megmívelése mint a trágyázás könnyebben ejthető meg és hathatósabb is mint a hosz­szú karógyökerű fánál volna. A dúsabb gyökérzet következtében a fának növeke­dése tehát nemcsak biztosabb, hanem ren­desebb is és a dús gyökérzetű fát még évek múlva is biztos eredménynyel ültet­hetjük át. Ezen alapos okoknál fogva láthatjuk, hogy a faiskola elkerülhetlenül szükséges, mert hasznos, értékes fát és mindenki által hozzáférhető árú csemetét csakis szak­szerűen vezetett faiskolából lehet nyerni. A faiskola területéül minden tekintetben Fáradság és munka nélkül nincs semmi. Úgy vagyunk a gyümölcsfával is, sok min­dennek van az kitéve, sok bajtól kell meg­védelmezni. De meg is tesszük ezt, dédelget­megfelelő földet válaszszunk lehetőleg kö­zel lakásunkhoz, hogy a nevelés alá szánt gyümölcsfa csemetéket egy bizonyos terü­leten összpontosíthassuk, mert csakis ilyen módon fog sikerülni minden szükséges dol­got annak idején s haszonnal végezni A faiskola üzemnek egy nem kevésbé fontos előnyéről kell még egyet-mást el­mondanom . A gyümölcsfa míveléshez, h­a azt hasz­nosan űzni kívánjuk, sok és munkájához értő erőre van szükségünk ; ezeket az erő­ket többnyire a faiskola neveli, de számuk nagyon kicsi. Hiszen még a híres franczia gyümölcstermelő népnek sincs valami na­gyon fölös számmal a faneveléshez kellően értő embere. Pedig még e tekintetben is lényeges külön­bség van a magyar és a franczia kertészek között, mert utóbbiak a faneveléssel foglalkoznak, előbbiek pedig többnyire csupán a növényházakban fog­lalatoskodnak, ahol természetesen sohasem nyílik alkalmuk az egyes gyümölcsfajok megismerésére avagy tanulmányozására. Elismerés illeti tehát vezérférfiainkat, akik úttörők abban, hogy hazánk gyü­mölcsészete végre felvirágozzék és elismerés illeti mindazokat is, akik hozzánk csatla­koznak és végre azokat is, akik a gyü­m­ölcsészet érdekében tanácsért és oktatás­ért fordulnak hozzánk, mert így nem mesz­sze van az idő, amidőn nálunk is mint Francziaországban nem csak a gyümölcsész fog tudni gyümölcsfát nevelni, hanem min­denki, még a legegyszerűbb földmíves is tudni fogja a legszükségesebb fogásokat. jók, mert tudjuk, hogy csak így lesz hálás irányunkban. Ez idő szerint a nagymérvű havazás következményeire kell gondolnunk, melyek némely vidékeken a gyümölcsösök- II* A nagy havazások következtében megsérült gyümölcsfák gondozása. Gy­V írta : Kodolányi Árpád, Rimaszombat.

Next