Kertészeti lapok 1893

1893. Április / 4. szám

95 MI­KÉNT TERMELJÜNK SPÁRGÁT NAGYBAN, után két napig állani hagyják, midőn ugyanis kékes­ viola színe zöldre változik, de ekkor már rostos a húsa ; ezt inkább Dél-Német­országban ültetik kisebb mérvben s inkább a napi fogyasztásra. A konzerv­gyárak szá­mára a másik jön tekintetbe. Ennek több alfaját különböztetjük meg : a braunschwei­git, erfurtit, argenteuillit, a hollandit és újab­ban felkapták az amerikai­­Connovers-Colos­sal spárgát. Az argenteuillit inkább napi használatra termesztik, mert legkorábban fejlődik. Egy jó spárgafajta iránt több követelmény­nyel vagyunk ; a hajtás legalább 20 cm. hosz­szú, alakja egyenes, vastag s hibátlan legyen és egygyenkinti súlya 30 —35 grammot te­gyen, aztán mielőtt a földszíne fölé kibújna, feje fehér színezetű legyen. Ha a termelő ki akarja bővíteni telepét, a magot legczélszerűbben régi ágyairól szedi. E czélra már tavaszszal kiválogatjuk az elő­bújó hajtások közül azokat, melyek elég jó­kor, de kifejlődötten bújtak ki. Magterme­lésre 5­7 éves ágyakat használunk. Ha a hajtások 1 méter magasságot elértek, karócs­kák mellé kötözzük. A meghagyott magtermő növény mellett lévő egyéb hajtásokat kivág­juk, hogy a táplálékot el ne szívják a mag­termőtől. Tehát a magot nem a legutoljára hagyott felnőtt hajtásokról szedjük, hanem e czélra már tavaszszal gondoskodunk, mert különben előbbi esetben a mag nem tud megérni, vagy a korai fagy elrontaná. Ha a bokrozat megsárgult s a bogyók megpirosodtak, a bokrot levágjuk, szellős helyre akasztjuk ; fonynyadás után a bogyó­kat leszedjük s rögtön kimossuk; u. i. egy kádba vizet öntünk és ebbe töltjük a bogyó­kat, hol gyömöszölővel a húst szétnyomjuk, a magvak kiválnak s leülepesznek, a húsos részek pedig a vizszinén úsznak. A mosást többször ismételjük, de már kézzel és ez idő alatt a ki nem fejlődött magvacskák is eltá­volíttatnak. A megmaradt magvak azután vásznakra teríttetnek s kályha mellett szá-KERTÉSZETI LAPOK á­radnak. A spárga- rászok termelésére homo­kos talajt választunk, ezt őszszel elkorhadt ló- vagy szarvasmarha trágyával trágyázzuk, tavaszszal erősen megboronáljuk, elegyenget­jük s a sárgereblyével sorokat vonunk rajta, melyek egymástól való távola 50 cm. s az árkok mélysége 3 cm. lesz; ezekbe a sorokba a ma­m­ot kézzel szórjuk, mikor is 5—6 cm­távolságra jut egy-egy növényke. A nem so­kára zöldülő gyomot kapálással irtjuk ; ősz­szel ha a gyenge szárak elsárgulnak s elhűl­nak, levágatnak s feltüzeltetnek. Spárgatermő földek ül a homokos talaj a legjobb kivált f­a televényes agyaggal van keverve. Az ilyen talajon 18 —20 évig eltart a telep, mig nehéz talajon 9 — 12 évig. A homokos talajon nőtt spárga ízesebb, aromá­sabb, és a föld tavaszszal hamarább me­legszik, igy a spárga hamarább indúl fejlő­désnek. A talajvíz legalább is 60 cm. mély­ségre legyen a földszinétől. A telepet szabad napos helyre készítjük, a­hol északi s keleti szelek nem érik. A spárga előtt kapásokat termelünk, melyek művelésével a gyomokat jól ki lehet irtani. Utánok felszántjuk a föl­det, s ekkor istálló-trágyát szántunk alá és pedig egy negyed hektárra mintegy 10 sze­kérrel hordunk ki. Az ágyakat nem szabad szélesre kimérni mert ekkor a termés leszedése az ágyak ösz­szetaposása nélkül nem lehetséges. Legczél­szerűbb a kétsoros ültetés, esetleg három soros s a sorok, illetőleg ágyak között utakat hagyunk, mely utak szintén ne legyenek sok­kal keskenyebbek, mint az ágyak, mivel ké­sőbb az ágyak az utakból kiásott földdel töltetnek föl, tehát az ágyak szélesednek s az utak keskenyednek. A növényeket 60 cm­nyire ültetjük egymástól és egy negyed hek­tárra 5000 növényt számítunk. Ha szorosab­ban vannak elhelyezve, nem lehet fogatos művelést alkalmazni. Az ültetést kora tavaszszal végezzük, mi­helyt a munka megkezdhető, az ágyak s utak kiméretnek s az előbbiekből a föld egy ásó

Next