Kertészeti lapok 1893
1893. Április / 4. szám
95 MIKÉNT TERMELJÜNK SPÁRGÁT NAGYBAN, után két napig állani hagyják, midőn ugyanis kékes viola színe zöldre változik, de ekkor már rostos a húsa ; ezt inkább Dél-Németországban ültetik kisebb mérvben s inkább a napi fogyasztásra. A konzervgyárak számára a másik jön tekintetbe. Ennek több alfaját különböztetjük meg : a braunschweigit, erfurtit, argenteuillit, a hollandit és újabban felkapták az amerikaiConnovers-Colossal spárgát. Az argenteuillit inkább napi használatra termesztik, mert legkorábban fejlődik. Egy jó spárgafajta iránt több követelménynyel vagyunk ; a hajtás legalább 20 cm. hoszszú, alakja egyenes, vastag s hibátlan legyen és egygyenkinti súlya 30 —35 grammot tegyen, aztán mielőtt a földszíne fölé kibújna, feje fehér színezetű legyen. Ha a termelő ki akarja bővíteni telepét, a magot legczélszerűbben régi ágyairól szedi. E czélra már tavaszszal kiválogatjuk az előbújó hajtások közül azokat, melyek elég jókor, de kifejlődötten bújtak ki. Magtermelésre 57 éves ágyakat használunk. Ha a hajtások 1 méter magasságot elértek, karócskák mellé kötözzük. A meghagyott magtermő növény mellett lévő egyéb hajtásokat kivágjuk, hogy a táplálékot el ne szívják a magtermőtől. Tehát a magot nem a legutoljára hagyott felnőtt hajtásokról szedjük, hanem e czélra már tavaszszal gondoskodunk, mert különben előbbi esetben a mag nem tud megérni, vagy a korai fagy elrontaná. Ha a bokrozat megsárgult s a bogyók megpirosodtak, a bokrot levágjuk, szellős helyre akasztjuk ; fonynyadás után a bogyókat leszedjük s rögtön kimossuk; u. i. egy kádba vizet öntünk és ebbe töltjük a bogyókat, hol gyömöszölővel a húst szétnyomjuk, a magvak kiválnak s leülepesznek, a húsos részek pedig a vizszinén úsznak. A mosást többször ismételjük, de már kézzel és ez idő alatt a ki nem fejlődött magvacskák is eltávolíttatnak. A megmaradt magvak azután vásznakra teríttetnek s kályha mellett szá-KERTÉSZETI LAPOK áradnak. A spárga- rászok termelésére homokos talajt választunk, ezt őszszel elkorhadt ló- vagy szarvasmarha trágyával trágyázzuk, tavaszszal erősen megboronáljuk, elegyengetjük s a sárgereblyével sorokat vonunk rajta, melyek egymástól való távola 50 cm. s az árkok mélysége 3 cm. lesz; ezekbe a sorokba a mamot kézzel szórjuk, mikor is 5—6 cmtávolságra jut egy-egy növényke. A nem sokára zöldülő gyomot kapálással irtjuk ; őszszel ha a gyenge szárak elsárgulnak s elhűlnak, levágatnak s feltüzeltetnek. Spárgatermő földek ül a homokos talaj a legjobb kivált fa televényes agyaggal van keverve. Az ilyen talajon 18 —20 évig eltart a telep, mig nehéz talajon 9 — 12 évig. A homokos talajon nőtt spárga ízesebb, aromásabb, és a föld tavaszszal hamarább melegszik, igy a spárga hamarább indúl fejlődésnek. A talajvíz legalább is 60 cm. mélységre legyen a földszinétől. A telepet szabad napos helyre készítjük, ahol északi s keleti szelek nem érik. A spárga előtt kapásokat termelünk, melyek művelésével a gyomokat jól ki lehet irtani. Utánok felszántjuk a földet, s ekkor istálló-trágyát szántunk alá és pedig egy negyed hektárra mintegy 10 szekérrel hordunk ki. Az ágyakat nem szabad szélesre kimérni mert ekkor a termés leszedése az ágyak öszszetaposása nélkül nem lehetséges. Legczélszerűbb a kétsoros ültetés, esetleg három soros s a sorok, illetőleg ágyak között utakat hagyunk, mely utak szintén ne legyenek sokkal keskenyebbek, mint az ágyak, mivel később az ágyak az utakból kiásott földdel töltetnek föl, tehát az ágyak szélesednek s az utak keskenyednek. A növényeket 60 cmnyire ültetjük egymástól és egy negyed hektárra 5000 növényt számítunk. Ha szorosabban vannak elhelyezve, nem lehet fogatos művelést alkalmazni. Az ültetést kora tavaszszal végezzük, mihelyt a munka megkezdhető, az ágyak s utak kiméretnek s az előbbiekből a föld egy ásó