Kertészeti lapok 1894
1894. Április / 4. szám
egymást és oly mélyen, hogy gyökerek torzsája és fejeknek mintegy fele a földbe kerüljön. Ha egy sor már meg van, akkor az egész soron végig jobbról-balról lábbal megtapossuk, CSZCSZCI földet jól hozzá nyomjuk. S midőn a tél egész szigorával beáll, a sorokat szalmával vagy falevél-hulladékkal fedjük be. A hol tehetik, fenyőgalylyal fedik, mert annak az az előnye más takaró anyagok fölött, hogy abba az egér nem fészkel és hogy a nedvességet jobban visszatartja s igy a káposztákat a rothadástól is megóvja. Kisebb méretű káposztamag termelés mellett azonban inkább a fentebb említett módot , az árkokba való vermelést gyakoroljuk, a melyekből aztán csak márczius hóban vétetnek fel és ültettetnek ki, a midőn észrevesszük, hogy már a takaró alatt hasadoznak fejeik. A melyek még önként hasadni nem tudnak, azoknak segítségükre sietünk és fejeiket megrepesztjük vagy keresztet metszünk reá. Ezt azonban ügyelve kell tenni, nehogy a már fejlődésben levő virágszárat érje késünk. Azt is teszik még, hogy a káposztát már mint palántát oda ültetik, ahol az ielnevelődni, virágozni és magot hozni fog. Ezen utóbbi módot a szántóföldön akként végezzük, hogy a kellően előkészített, megszántott és elboronált táblákon a töltögető ekével barázdákat húzunk egymástól 60 cmtrnyire. Ezekbe a barázdákba ültetjük ki palántáinkat és pedig valamivel közelebb egymáshoz, mint ahogy azt a kerti területen tenni szoktuk. Ezek után a gyomtól való tisztántartás és a többszörös kapálásnak hiányozni nem szabad. Október vége felé a káposztást bejárjuk, a legszebbeket megjelöljük a saját szükségletünkre. Ugyanekkor kivágjuk a silányokat és a korcsokat és az egész táblát töltögető ekénkkel feltöltögetjük. Végül még egyszer sorra járjuk káposztásunkat s a hiányosan feltöltötteket kapával felhuzzuk. A magtermelő tábla helyének megválasztásánál kiváltképen arra kell tekintettel lennünk, hogy többféle káposzta avagy káposztaféle egymás mellé, vagy egymáshoz közel ne kerüljön, mert a különbféle fajokkal való kereszteződés által elkorcsosulnak. Különösen távol legyen a vörös fejes káposzta, olasz kel, karfiol, leveles kel, karaláb a fehér fejes káposztától, valamint a repczeföldektől és vadrepcze-virágos mezőtől. A fejes káposzta, mint minden káposztaféle, május —juniusban virágzik. Ezeket a méhek előszeretettel keresik fel s a himpor tovahurczolásával igen gyakran kellemetlen elfajzásokat okoznak. Épen ezért egyik fajt a másiktól minél távolabb ültessük. A mag julius—augusztusban érik. A táblát mindvégig gyommentesen kell tartani. Mihelyt a magvak érési ideje elérkezett, azok egyszerre vagy részletenként learattatnak, a szerint, amint azt a magvak egyszerre vagy egymásutáni érése megkívánja. A learatott szárak a beczökkel együtt még egy ideig felaggatva vagy elteregetve száríttatnak s végre kicsépeltetnek s a mag rostákkal kitakaríttatik. A kicsépelt és szelelt magvakat még egy ideig vékonyan elteregetve kell tartani, hogy kellően kiszáradjanak. Mivel pedig a káposztamagot a madarak : czinke, veréb stb. igen szeretik, azt ezektől őriznünk kell. Gyakran előfordul, kiváltképen őszszel, hogy a káposztát hernyók lepik el, ezeket természetesen gyakran le kell szedegetni. Némely vidéken a káposztamagot a torzsájáról nevelik, a fejeket levágják, értékesítik s csak a torzsát mivelik maghozáshoz. De mert a torzsáról nevelt magvak, minőségre mindig gyengébbek, s káposztái silányabbak, lazábbak, és mert az ily módon nyert magvak évről-évre fokozatosan még